erről-arról-amarról még
serény anyám
anyám mindig kitalált valamit
gondolt egyet
s meszelésbe kezdett
oltotta is a meszet egy vödörbe
téve, kavarva, élvezte
máskor tarhonyát készitett
paradicsomlét, lekvárt
birsalmasajtot, madártejet,
különböző befőtteket
átrendezte a lakást
a bútorokat tologatta
le-föl jobbra-balra
a fémtálcákat a kútnál súrolta
tojásért ment a szomszédba
az utcát fellocsolta
mindig talált valamit
táskákat varrt,
melltartót,fürdőruhát,
fűzőt,felsőruhát
sorozatban babapárt,
kézimunkázott, himzett
de milyen gyönyörűen,
rajzolt, festett,
sose unatkozott
ja a vállalatnál blokkokat bontott
karácsonykor, újévkor is dolgozott
leltározott....
(míg össze nem omolt)
én meg csak bámultam
bambán a sarokban
(s arról most nem is beszélek
mikor semmit se csinált
csak feküdt ágyában
szótlanul, fal felé fordulva
háttal a világnak)
családon belöli erőszak
Törökszágban az elmúlt évben 440 nő esett áldozatul a családon belüli erőszaknak
erre emlékeztet a 440 cipőből álló installáció:
*
*https://impressmagazin.hu/440-noi-cipo-egy-haz-falan/
erre emlékeztet a 440 cipőből álló installáció:
*
"családon belüli erőszak"
oly konnyen lehetsz
te is áldozat
én már csak tudom
ha el nem hagyom...
drága férjemet...
de szerencsére igen
s megmenekültem
(ő, magától,nem)
*https://impressmagazin.hu/440-noi-cipo-egy-haz-falan/
irodalmi körünk
most a könyvszakmáról is beszéltünk, megtudtuk,pl, hogy vannak benne ird és mondd: "szennylap"ok ezek az első számozatlan lapok...és mindeneknek vannak szabályai, nem lehet csak úgy...
aztán új tagok bemutatkoztak,ketten is
aztán profi írónk felolvasott egy elbeszélést egy három gyerekes anyáról (neki csak kettő van)
aztán előhuzakodtam én két versemmel, amit menet közben jöttem rá, nem szabad lett volna elolvasni, csak irni...de kiváncsi voltam véleményekre
hát ja, a béna csönd is az, de aztán kiderült, hogy jók, "párversek", a névről...stb... (ezt most itt nem irom le) ,de megtanultam, hogy csak tárgyias műveker fogok felolvasni ezentúl...
ime pár kép (még felolvasás előttről)
s lám, nem hiába szóltunk, lettek könyvek az üres polcokra!!
aztán új tagok bemutatkoztak,ketten is
aztán profi írónk felolvasott egy elbeszélést egy három gyerekes anyáról (neki csak kettő van)
aztán előhuzakodtam én két versemmel, amit menet közben jöttem rá, nem szabad lett volna elolvasni, csak irni...de kiváncsi voltam véleményekre
hát ja, a béna csönd is az, de aztán kiderült, hogy jók, "párversek", a névről...stb... (ezt most itt nem irom le) ,de megtanultam, hogy csak tárgyias műveker fogok felolvasni ezentúl...
ime pár kép (még felolvasás előttről)
s lám, nem hiába szóltunk, lettek könyvek az üres polcokra!!
Altmayer...
olvasom, hogy 23-án meghalt, beteg volt, de még tervezte, hogy visszamegy (önkéntesként) dolgozni a klinikára, ahol elkezdte, onnan jött át Makóra 20 évre osztályvezető főorvosnak, épp jókor, az én szempontomból, 83-ban, hogy nyugodtan megszülhessem nála egyetlen lányomat 84-ben, (bár ő "előrehaladott korom" ellenére, biztatgatott, hogy ha már ilyen jól sikerült az első - 3 év múlva szívesen látna hasonló alkalomból...)
akkoriban még nem volt divat a későn, 40-en túli szülés, pláne első gyereknél....
mint visszajött a fülembe, engem használt biztató, reménykeltő reklámnak, más idősebb nőknél
előbb csak az SZTK-ban a soros nőgyógyászhoz mentem, rákérdeztem, hogy dolgozhatok-e, azt mondta, még korai lenne, hogy kiírjon, de egy kolleganőm figyelmeztetett, hogy az első három hónap a legkockázatosabb, és ő, meg más is ajánlotta az Altmayert (ma is hálás vagyok nekik!), ő pedig már azt se engedte meg, hogy visszamenjek a tanáriba összepakolni,, szanaszét maradt minden az asztalomon, azt mondta, ha más munkahelyem lenne , engedne dolgozni, de a tanárságtól eltilt nagyon szigorúan
egy idősebb kolleganőm (S.Gizike) vette át az óráimat , de úgy, hogy ő látogatott már meg engem (emlékszem, anyu adott neki ajéndékba egy festett rózsát.---) később pont akkor ment nyugdijba, amikor a kislányom megszületett, és innen datálta ezt a számra fontos dátumot, így mindig megemlékezett nagyon kedvesen lányom születésnapjairól is....
jól zajlott a terhesség, eltekintve tényleg az első idők hányingereitól, hányni nem is tudtam, mert enni se, úgyhogy pár napra (vagy hétre?) be is kellett feküdni a kórházba,.(kiszáradás fenyegetett) nem tudtam semmit se enni, végül is (s ezért egy másik ügyeletes orvosnak vagyok hálás, a szintén elhunyt Stróbl Ferencnek), hogy az az ötlete támadt, hogy minden nap beküldi reggel a diétásnővért, hogy megbeszéljük mit kivánnék, s mindig azt főznek nekem amit meg is ennék...)(de irigyeltek is a többiek:) később, hogy nyugtom legyen, Altmayer adott nekem külön egy kisebb szobát, később másodmagammal voltam ott (mert elég rémes volt amikor látogatáskor az én ágyamra is ráültek, mozgatták, egyszer egy káliumot is tartalmazó infuzió alkalmával meg majd meghaltam, gyorsabban csöpöghetett( hadonásztam, a s a terem végében egy lolleganőm (Kozákné )észrevette, s szólt , hogy vegyék le,,,még egy örök hála)
a 3 hónap elteltével minden rendben volt, szépen fejlődött a gyermekem a hasamban, ugyan ő korábban is, rendületlenül, csak engem evett, le is fogytam vagy 46 kilóra, de, már nem csak engem evett, azaz nem hagytam magam teljesen eéfogyasztani,(a végén 62 lettem, azaz lettünk)
havonta rendszeresen jártam be a kórházba ellenőrző vizsgálatokra (meg persze a terhesgondozóba is)
de bármi rendkivüli volt, beszaladtam az én drága orvosomhoz,,, soron kivül is, inkább csak megnyugtatás miatt, de persze mindig lekiismeretesen meg is vizsgált
egyszer mert anyu véletlenöl nyitva hagyta az alsó konyhánkban a gázt , s annak szagára ébredtem, nagyon megijedtem, mondta csak sétáljak egyet, rákérdeztem miért, az oxigénpótlás miatt? azt mondta nem, csak hogy nyugodjak meg (ma se tudom, mire gondolt valójában)
egyszer meg (fodrász utáni illatos hajam miatt?) megcsípte egy darázs az arcom .. hatalmasra dagadt.. akkor is berohantam
meg elkaptam anyutól,egy fertőző (fürdőből hozott )szemgyulladást.. akkor is...
de mindig meg tudott nyugtatni (s nekem ez volt a legfontosabb)
aztán, bár a hónap közepére voltan kirva befektetett elején, s el is döntötte, különböző megfontolásokból, hogy 4-én sectio, azaz császármetszés lesz
remegve kérdeztem előtte való nap
-mi lesz holnap?:
mosolyogva válaszolt: - holnaptól boldog családanya lesz
megint megnyugtatott
s így is lett
az altatásból ezt hallottam az ő a hangján: megmondhatják neki, hogy kislánya van....
****
anyu festett neki egy gyönyörű, igen nagyméretű virágcsendéletet, hálából, talán ez volt a legszebb festménye, amit valaha is csinált... Bekeretezve adta át neki (s nekem mondta , az se érdekli, ha a mellékhelyiségbe teszi ki...remélem azért nem így lett...örült neki)
mi meg de mennyire a lánynak!
ma is és örökre hálás vagyok, leszek neki....
bónus: tanulmány...
..a nőkről
a stori nagyon megcsinált volt, de bájos...
hogy múlik minden!
egyébként meg hadd jegyezzem meg, hogy az ominózus gyűrű végig ott díszelgett Páger mint tengerész kapitány ujján!!! :)
ezt vetitették le bónusként a Páger-díj átadása után,mert hogy (a fiatal) Bodrogi játszott benne, ,ráadásul Páger Antal is... (emlékeztem a filmre, láttam tévében annak idején, tán ismétlésben is). Ruttkai, Kiss Manyi, Polonyi Gyöngyi, Latinovits, Básti, Várkonyi, Darvas játszanak benne! (Keleti rutinos rendezése), és döbbenet, hogy már csak Bodrogi él közülük, nomeg Venczel Vera, a kis üdvöske, de ők is hogy megöregedtek
a stori nagyon megcsinált volt, de bájos...
hogy múlik minden!
egyébként meg hadd jegyezzem meg, hogy az ominózus gyűrű végig ott díszelgett Páger mint tengerész kapitány ujján!!! :)
a rendhagyó Páger-djas Bodrogi
a hagymaház aulájában csoportosulást éreztem, hát ki áll a kör közepén, Bodrogi Gyula fotózkodik fűvel-fával, boldoggal-.boldogtalannal, mosolyogva, türelmesen, még a Páger szobrot is eltakarják,
aztán dedikálgatott egy fotelban,
majd elvitték a "főhadiszállásra"
nem is tudom hova, mert eddig minden kitüntetendő művész szólítás után lépett színpadra, Bodrogi meg ahogy meghallotta a nevét, oldalt, a függönyök mögül bukkant elő persze a vastapsra, amit kapott, szűnni nem akart, de még hányszor...viszont felismerve a helyzetet egyelőre visszament a függönyök mögé...
a polgármesterasszony beszélt, hosszan, s nagyon familiárisan, hangsúlyozva a Gyula megszólítást (bár Téni bácsizások után ez nem is olyan meglepő), engem kicsit zavar),
úgy láttam, szinte örült a gyűrűnek a "Gyula", ,mindkét ujjára felpróbálta (szerintem már előre lemérték) s fel is húzta....azt mondta ebből él most hónapokig (meg a felesége főztjéből)
aztán elhangzott á laudáció (nem tudom ki írta) most a kuratóriumból csak Réz és Szalma voltak jelen...
azt mondta nem figyel oda, a rosszra, dehát a laudáció mindig csak dicséretet tartalmaz...
s végre beszélgettek, (Varga Mártával),a lényege az volt a beszélgetésnek, hogy a színész és a közönség a legfontosabb, és szinigazgatóként meg nem kell mindenbe beleszólni, a szakértők tudják a dolgukat... érdekes fordulat állt be a repertoárjába a legutóbbi években, egész komoly darabokban (klasszikus drámákban a Nemzetiben(Shakespeare, Gorkij, Madách) ) bár ő hangoztatja hogy a szórakoztatás ellentettje az unatkoztat ás, és a szórakoztatás nem egyenlő a hahotáztatással...mert az is szórakoztat, ami elgondolkodtat, vagy akár elszomorít (nagyon egyetértek)
azért mi egy párszor nevettünk és ő is vidám volt... többször felugrott a helyéről, valami bemutatni....(nemhiába táncosként kezdte a pályát)
holnap is próbál , márciusban premier ,most én vagyok az öreg zsidó, a fúszeres..., a 13 almafában, bizony,a Trianon..., a végén majd rámfogják, hogy én vagyok az oka mondja igaz maliciával.... (nevetés :(
egyébként a Kibic értesülése szerint zsidó (származású) lehet (anyai nagyapja eredeti neve Kohn Ármin, de ezt csak mellékesen, egyébként nem lep meg)
ja, mondott még valami érdekeset Págerről, (a Hattyúdallal kapcsolatban) először nem akarta, mert politikai tartalma van, de aztán köztünk maradjon jelszóval, elmesélte, egyszer, a Hattyúdal stábjának,forgatása közben ebédszünet volt a kispesti piacon, és Páger azt mondta, hogy ő volt az egyetlen kommunista, 1944-ben, mert amikor megölelték egymást a Nemzeti SZinháznál a Szállasival , azt súgta a fülébe, hogy "ugye mégis maga jött el hozzám, s nem én mentem el magához" (hát..hogy ez mennyiben a kommunistaság kritériuma, nem tudom, de Gobbi is ott volt, s csak elnézően mosolygott)
ja, volt egy gyönyörű pillanat, elkezdte énekelni a Villa negra nem apáca zárdát, és az egész nézőtér egy emberként s tisztán énekelte vele
ez az amikor valami beleforr a néplélekbe....
na és Süsü...! a hires egyfejű....
szeretnivaló, édes ember... vagy ahogy a konferansz mondta búcsúzóul: csupasziv
Jób magánya Makón
úgy tűnt pár percig hogy egyedül fogom megnézni a Jób lázadását, méghozzá a felújított változatát (láttam már párszor tévében, sose hagytam ki...) de aztán befutott még egy fiatalember,ketten voltunk a nagyteremben,, ő is csöndben, és egyáltalán nem zavart azaz hiányzott mások zajongása, (mint tegnap) az azért elgondolkodtatott, hogy mi tart ennyire távol egy várost ettől a filmtől, hát bizonyára a zsidó téma
pedig a film épp hogy hogy úgy mondjam, ökumenikus, egy zsidó házaspár egy keresztény kisfiút fogad örökbe (7 gyerekük elvesztése után), s szerepel benne egy kolduló barát (, akivel tanittatná a papa keresztény hittanra a kisfiút, a keresztény szomszédot segítik busásan.... stb )
borzasztó volt látni, ahogy mintegy megtagadják,letagadják, hogy ismerik, amikor őket elhurcolják a sárga csillagaikkal...csakhogy megmentsék
Mondtam hogy keresd a Messiást..- mondja még búcsúzóul a szekérre felszökött kisfiúnak a papa
A mama csak néz vissza szomorúan
A kisfiú pedig szalad a fák közt:
Hol vagy már Messiás, hé... Messisás...
(hát ennek akarná a folytatását megcsinálni, ennek a szomorú filmnek az én unokám.....gondolom happy endre, vidámra)
de ez a két öreg már nem szerepelhetnének benneazt hiszem...
nézem a plakáton a képüket, két remek szinész, micsoda átlényegülés (zsidóbbak voltak a zsidóknál, de legfőképp EMBEREK), én Oscart adtam volna nekik (ha ez egyáltalán jelent valamit)
1917 2020-ban
mostanában tudatosan is bővítem a repertoárt filmben, könyvben...olyasmiket is megnézek, elolvasok, amiket, korábban témájuk miatt távoltartottam magamtól
ne legyen semmi se idegen tőlem, ami emberi
bar hogy a mai háborús témánál maradjunk, a ma esti filmnél az 1917-nél, ennek a jelenetei nem is voltak mindig "emberi"ek, embernek valóak,,,(bár a mélyén, a főhös(ök) szemszögéből mindig ! de a háború borzalmas dolgokat tud produkálni, s ez a mű nem volt mentes borzalmaktól sem, mégis összhatásában igen, lehet mondani szép volt (még egy bombázott, romokban keverő városnak is megvolt a hátborzongató esztétikuma),,,
vagy ahogy egy katona csodálatos énekét úgy hallgatta némán a fáknak dőlve egy egész hadoszlop, mintha maguk is fák lennének,,,, a legvégén is hősünk egy fának dőlve gondol haza....
fák? a cseresznyefákról beszéltek, a barátjával, hogy a kertjükben olyan volt mint a hóesés, és ez mentette meg a sodró vízben a fuldoklástól,hogy cseresznye virágszirmok hullottak a vizre,,,) (jutott eszembe Veres Miki felejtheteten verskezdete: Cseresznyefákról hull a hü, nem is hó az, mert nem olvad, játszani kellene Ilo, valami holnemvoltat)
de még a lövészárkoknak is megvolt a maga mértani szépsége a borzalmak mögött és mellett...
de az emberben óhatatlanul felmerül, minek ez az egész,öldöklés, és hiába akadályozza meg félig--.meddig hősünk a támadást, lefújják, de mint mondja a tábornok, majd később kapnak egy újabb parancsot támadásra, mert mégis csak végül is harcolni kell ("...harc lesz, a végsőkig")
harcolni önmagáért
pusztítani
társa úgy hal meg, hogy egy ellenséges katonát akar megmenteni, s az szúrja le!
azt hiszem, minden okunk megvan rá, hogy gyűlöljük a háborút...
de mögöttem két srác végigropogtatta, colás konzervvel, kukoricával , és röhögéssel az egész filmet
vajon miért jöttek el?
majdnem az én szokásos helyemre ültek, mert én a szélén , még nem volt meg az esti telefonom, azt vártam, hogy ki tudjak lépni...
így is történt, már nagyban beszéltünk, mikor kérdi lányom mi van velem, meséljek, mondom moziban vagyok...de nyugodtan beszéljünk, mert nem történik semmi a filmben, két katona menetel,... semmi nem történik velük,,, hát tévedtem,,, nagyon is sok! szinte elviselhetetlenül, gazdag fillm lett, minden értelemben......
honismereti körön
honismereti kör
átnéztük a tavalyi eseményeinket, jó sok lett (nem voltam mindegyiken)
majd biztos nyoma lesz az évkönyvben , mert láttam sok képet rólam is...(és ugyebár fotómániás vagyok)
idén nem megyünk kirándulni külföldre sajnos, pedig a csúcs Szabadka volt tavaly
de lesz egy pesti út a Nemzeti Múzeumba, meg Dorozsmára vagy Csongrádra
mondjuk, hogy Mussolini vásárolt tőle s ez rangot jelentett, meg hányszor festette le Horthyt---- ezeket nem olyan szívesen hallgattam róla, mint a többit...
(pl hogy hedonista volt, ez a pipája is ezt igazolja..:
hogy miért írok olykor honvédelmit helyette, nem tudom, pedig úttörőavatáskor is lenyeltem azt , hogy ha kell életemmel is megvédem hazámat... (mert az életem olyan könnyen nem adom)
most minden hónapban egy csütörtökön van ilyen, be is fizettem a félévi tagdijam, (miután egyszer kétszer írtam a híradóba, évkönybe...)meglepődésemre itt volt egy oszt társam Szegedről is, s nem is mint vendég hanem mint tag , ő is, meg még egy oszt társam.. ez igazán jó arány
átnéztük a tavalyi eseményeinket, jó sok lett (nem voltam mindegyiken)
majd biztos nyoma lesz az évkönyvben , mert láttam sok képet rólam is...(és ugyebár fotómániás vagyok)
idén nem megyünk kirándulni külföldre sajnos, pedig a csúcs Szabadka volt tavaly
de lesz egy pesti út a Nemzeti Múzeumba, meg Dorozsmára vagy Csongrádra
a foglalkozás végén megnéztük (én már harmadszorra az Aba.-Novák kiállítást, most az igazgatónő vezetésével, bár ő hangsúlyozta hogy nem művészettörténész, de épp most olvassa a festő naplóját, és nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg róla
mondjuk, hogy Mussolini vásárolt tőle s ez rangot jelentett, meg hányszor festette le Horthyt---- ezeket nem olyan szívesen hallgattam róla, mint a többit...
(pl hogy hedonista volt, ez a pipája is ezt igazolja..:
