a hagymaház aulájában csoportosulást éreztem, hát ki áll a kör közepén, Bodrogi Gyula fotózkodik fűvel-fával, boldoggal-.boldogtalannal, mosolyogva, türelmesen, még a Páger szobrot is eltakarják,
aztán dedikálgatott egy fotelban,
majd elvitték a "főhadiszállásra"
a polgármesterasszony beszélt, hosszan, s nagyon familiárisan, hangsúlyozva a Gyula megszólítást (bár Téni bácsizások után ez nem is olyan meglepő), engem kicsit zavar),
aztán elhangzott á laudáció (nem tudom ki írta) most a kuratóriumból csak Réz és Szalma voltak jelen...
azt mondta nem figyel oda, a rosszra, dehát a laudáció mindig csak dicséretet tartalmaz...
azért mi egy párszor nevettünk és ő is vidám volt... többször felugrott a helyéről, valami bemutatni....(nemhiába táncosként kezdte a pályát)
ja, volt egy gyönyörű pillanat, elkezdte énekelni a Villa negra nem apáca zárdát, és az egész nézőtér egy emberként s tisztán énekelte vele
ez az amikor valami beleforr a néplélekbe....
na és Süsü...! a hires egyfejű....
szeretnivaló, édes ember... vagy ahogy a konferansz mondta búcsúzóul: csupasziv