erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

zárójelentésre várakozás

2020. február 15. - gond/ol/a

jóval előbb beértem Szegedre, pedig csak fél órával kellett volna a kezdés előtt a félretett jegyemért, ez lett vagy másfél... kihalt a város, üres, sötét, hamar vissza is jöttem a Kárászról, meg Szechenyi térről, itt ülök az ujjáalakitott belvárosi mozi aulájában,



a galérián, iszom egy marhaerős kávét (80% arab és 20 valami kimondhatatlan nevű, az lehet benne az erő)  mert mint kiderült ez egy kávézó, elrejtve a forrása...



tele vagyok várakozással, itt lesz Szabó István , kinek nagyon szerettem korai u.n. szerzői filmjeit, hiszen majdnem kortárs





de most őt is kikezdték mint ha "besugói"(?) szolgálataiért kapott volna lehetőséget e korai filmjei megvalósitásához


pedig hát az Oscart is pl nem ebből az időből kapta, és minden filmje remek

és én szeretem most is... a Zárójelentésére várva

***

(s már itt is van! :), szerényen, észrevétlenül, kicsit bicegve)

a paradicsom

 

néha elvágyódom valami szép, már-már idilli környezetbe. ami azért nem a Paradicsom, (de pl a Glórius étterem... :)

és épp most olvasom, Kafkától, hogy, milyen jó , hogy kiűzték a Paradicsomból az embert, mert ha ott maradt volna, azt is elpuszttotta volna az Isten Így azonban legalább az megmaradt épségben, s az embernek ezért van hová visszavágyakoznia, s nem kell lemondania arról, hogy egyszer talán visszatérhet oda".. Uri Asaf idézi Kafkát,a Báhirhoz irt előszavában (olvasom, már megvettem, csak Pesten maradt...) közben Kleistre is utalnak, (Földényi F László), aki Kafkára hatott, aki meg azt mondta: "a bűnbe esett és a Paradicsomból kiűzött ember is visszajuthat egyszer a Paradicsomba. Ennek feltétele az, hogy maga is megjárja a végtelent, vagyis mindazt, amit életnek és történelemnek nevezünk. Ahhoz, hogy a bűntelenség állapotába visszajussunk, ismét ennünk kell a tudás fájáról, mondja Kleist, majd hozzáteszi: ez lesz az utolsó fejezete a világ történetének."

a bűntelenség vágyát lálja Uri rajzaiban,mint egyfajta háttérsugárzást

titokzatos szavak, egy titokzatos festészetről,, és költészetről...





érzelmi intelligencia

az érzelmi inttelligenciáról volt szó, egy eladáson a könyvtárban (adventista lelkész tartotta,, és végre pulpituson hallhattam valaki szájából azt, hogy az u.n. pozitiv gondokodást nem egészen kedveli, mert attól, hogy lenyeljük ill nem figyelnk a negativ gondoatokra, megaradnak és mérgeznek persze ,később persze ő is hangslyozta , hogy a negativumokra ne forditsunk akkora gondot, ne cifrázzuk, mert azzal csak növeljk a jelentőségét)

 

mindenesetre jó gondolatokra kell szert tenni, s az legyőzi a rosszakat... s nem "szeméttel" foglalkozni

 



ne mérgezzük magunkat mérgező gondolatokkal
az aggódás, félelem, harag, csak rongálnak, az egész szervezetre kiáradnak (a fejből)
eleve ne engedjük be a negativ gondolatokat....

Leonardo

kicsit csalódtam a filmben, a művészet templomai sorozatban futott, és inkább gyárrészlegeket láttam benne, mint múzeumokat, u. i., tetemes részében Leonardo zseniális találmányairól van szó, amik valóban zseniálisak (pl repüléssel, hajózással kapcsolatban), de csak a későbbi századokban tudhatták úgy-ahogy realizálni a gyakorlatban, mert a technika fejlődése ill fejletlensége korábban ezt nem tette lehetővé

bár a legvégén felsorolták a filmben látható műalkotásokat is, megszámoltam , 37 volt (persze nem mind Leonardótól)

 gyönyörű tájképeket is láthattunk ami Leonardo természeti közege volt.

a zene is gyönyörű, meditativ

ha kevés képet is láttam, feltűnt az a hallatlan finomság Leonardo arcain, amire ellenpélda csak egy-két harci jelenete barbársága volt)

persze megfejtésükre még kisérletet se tettek, pl a Mona Lisa mosolyára , bár részleteket kinagyitva mutattak az arcból...

engem egy ritkán látható rajz renditett meg

egy öregember és egy fiatal, egymással szembe állnak, és az öregebb a fiatal mellkasához ér (bár úgy látom ezt se fejezte be (?)

...

no és az ő öregkori arcképe



akik már nem leszünk sosem

a regény cime:  aki már nem leszünk sosem... eleve megtetszett nekem, sokatmondónak éreztem, meg is irtam a fb-ra s mintha örömmel reagált is volna rá az iró Krusovszky

 

a mondatnak más jelentése is lett, sőt a regény végére kapott egy pluszjelentést is

 

mint ahogy minden a végére letisztult s kiegyensúlyozódott

 

sokáig bosszantott a könyv stílusa, fölöslegesen éreztem otrombának és bárdolatlannak mintha öncélúan használt volna olyan szavakat is, amiktől felfordult a gyomrom

 

de hát úgy látszik, ennek csak dramaturgiai és jellemzésbeli funkciója lehetett

 

mert a regény végére eltűntek.... minden kigubancolódott, megmagyarázódott, s a vége felé majdnem el is sirtam magam , már nem tudom pontosan hol, de valahol ott, ahol a külöben nem sirós fajtából faragott, főhős is, nade persze ő is rengeteget változott közben (kiforrott)

 

kiirni való általános érvényű bölcsességet nem találtam a regényben,,de épp a cimmel kapcsolatban, a legvégén ....

 

 „Amire nem ke­rült sor, amit nem vettem észre, amit túl későn tudtam meg, a maga módján semmivel se valószerűtlenebb és semmivel sem kevésbé az enyém, mint amiket eddig az életem részének hittem.” (539.)

 

 

akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat

 

 

 

 

-a könyv felelős szerkesztője a lányom, meg többek közt neki is köszönetet mond az iró a hátsó lapok egyikén, a regény elkészitéséhez nyújtott tanácsaikért, ötleteikért és támogatásukért...

 

sietek mea culpázni, kezdeti rossz véleményemért, mit  elsietve közöltem vele, a végére minden kitisztult... .. :)  érdemes volt végigolvasni

 

 

emlékforgácsok Aniról 6.r (...és Timi)

évekig , elég laza volt a kapcsolatunk Anival, de tudtunk egymásról, s azért mindig küldtünk egymásnak legalább karácsonyi, újévi  üdvözlő képeslapokat,,,Ani nem is szokványos szövegekkel, klasszikusokat, mindig valami különleges képzőművészeti alkotást, sose szokványosat, tán hébe-hóba leveleket is váltottunk? (csak azokat most nem tudom előszedni) emlékszem egyszer irt a szüleiről, házukat ért katasztrófáról...s hogy hozzá költöztek. (?)..
valószinű én is irhattam neki, mert lányom 3-4 éves fotóját megtaláltam a fotóalbumában, hátán az Ani írta szöveg:  Gonda Juli kislánya
aztán meg is ismerkedtek, igaz akkor már egyetemista volt lányom, épp a  nemzetközi könyvfesztválon zsűrizett az egyeteme képviseletében
nagyon jól megértették egymást
azt hiszem ez a képeken is látszik
rögtön közös hangot találtak..a tudósjelölt és a tudós - gondoltam
szó volt arról - mert akkoriban lányom főleg újságíróként is tevékenykedett, a Szegedi Egyetemben, hogy csinál  egy mélyinterjút vele, a fiatal évekről, mert bosszantó, mennyire meghamisítják azt az időt, de aztán elmaradt,,,nem lett belőle semmi.... mással voltak elfoglalva....
találkoztak még a PIMben Szőke György tanárunk búcsúztatóján, Ani emlékezett rá, Timi pedig tudósított a Literának, utána a Centrálba beültünk teázni, beszélgetni..... 
2009 febr 23
"A szegedi bölcsészkar orosz tanszékén 1960-től ’75-ig tanított Szőke, erről az időről Han Anna, egykori tanítvány majd kolléga visszaemlékezése tudósított. Az ő szavai szerint is Szőke hatása igazán a szemináriumi beszélgetésekben nyilvánult meg, abban, hogy látszólag jelentéktelen motívumokat vizsgálva miképpen mutatott fel mindig valami lényegit. Az absztrakt teóriák helyett konkrét műelemzéseket központba állító szemináriumok így ismertették meg a tanítványokkal a művészet sorsfordító, életalakító természetét."

de figyelemmel kisérte Ani lányom későbbi tevékenységét, irásait, s kisfia születését..fejlődését(emlékszem metróban futottunk össze, 2012 októberében,amikor született, s még a kórházba menet mutattam neki újszülött képét, amin éppen szopik,s olyan jót derült a mozdulatán,,,,tetszett neki, őszintén örült ő is, és később is lelkesen, elragadtatottsággal irt a látott fotói kapcsán róla ....(
 2013as születésnaponra  egy rózsacsokor kiséretében ezt irta messingeren:"Kedves Julika! Szeretettel köszöntelek a születésnapodon, és azt kívánom, hogy sok örömet leljél Timi lányodban és a gyönyörű Vince unokádban. Szeretettel, Ani"
 egyszer családosan össze is futottak a HÉV állomáson.....s lányom be tudta neki mutatni a családját.
süti beállítások módosítása
Mobil