erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

1917 2020-ban

2020. február 01. - gond/ol/a

 

mostanában tudatosan is bővítem a repertoárt filmben, könyvben...olyasmiket is megnézek, elolvasok, amiket, korábban témájuk miatt távoltartottam magamtól


ne legyen semmi se idegen tőlem, ami emberi

bar hogy a mai háborús  témánál maradjunk, a ma esti filmnél az 1917-nél, ennek a jelenetei nem is voltak mindig "emberi"ek, embernek valóak,,,(bár a mélyén, a főhös(ök) szemszögéből mindig ! de a háború borzalmas dolgokat tud produkálni, s ez a mű nem volt mentes borzalmaktól sem, mégis összhatásában igen,  lehet mondani szép volt (még egy bombázott, romokban keverő városnak is megvolt a hátborzongató esztétikuma),,,

 




vagy ahogy egy katona csodálatos énekét úgy hallgatta némán a fáknak dőlve egy egész hadoszlop,  mintha maguk is fák lennének,,,, a legvégén is hősünk egy fának dőlve gondol haza....

 

fák? a cseresznyefákról beszéltek, a barátjával, hogy a kertjükben olyan volt mint a hóesés,  és ez mentette meg a sodró vízben a fuldoklástól,hogy cseresznye virágszirmok hullottak a vizre,,,) (jutott eszembe Veres Miki felejtheteten verskezdete: Cseresznyefákról hull a hü, nem is hó az, mert nem olvad, játszani kellene Ilo, valami holnemvoltat)


 de még a lövészárkoknak is megvolt a maga mértani szépsége a borzalmak mögött és mellett...

de az emberben óhatatlanul felmerül, minek ez az egész,öldöklés, és hiába akadályozza meg félig--.meddig hősünk a támadást, lefújják, de mint mondja a tábornok, majd később kapnak egy újabb parancsot támadásra, mert mégis csak végül is harcolni kell ("...harc lesz, a végsőkig")


harcolni önmagáért

pusztítani

társa úgy hal meg, hogy egy ellenséges katonát akar megmenteni, s az szúrja le!

azt hiszem, minden okunk megvan rá, hogy gyűlöljük a háborút...

de mögöttem két srác végigropogtatta, colás  konzervvel, kukoricával , és röhögéssel az egész filmet

vajon miért jöttek el?

majdnem az én szokásos helyemre ültek, mert én a szélén , még nem volt meg az esti telefonom, azt vártam, hogy ki tudjak lépni...


így is történt, már nagyban beszéltünk, mikor kérdi lányom mi van velem, meséljek, mondom moziban vagyok...de nyugodtan beszéljünk,  mert nem történik semmi a filmben,  két katona menetel,... semmi nem történik velük,,, hát tévedtem,,, nagyon is sok! szinte elviselhetetlenül, gazdag fillm  lett, minden értelemben......



A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr9515450434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása