úgy tűnt pár percig hogy egyedül fogom megnézni a Jób lázadását, méghozzá a felújított változatát (láttam már párszor tévében, sose hagytam ki...) de aztán befutott még egy fiatalember,ketten voltunk a nagyteremben,, ő is csöndben, és egyáltalán nem zavart azaz hiányzott mások zajongása, (mint tegnap) az azért elgondolkodtatott, hogy mi tart ennyire távol egy várost ettől a filmtől, hát bizonyára a zsidó téma
pedig a film épp hogy hogy úgy mondjam, ökumenikus, egy zsidó házaspár egy keresztény kisfiút fogad örökbe (7 gyerekük elvesztése után), s szerepel benne egy kolduló barát (, akivel tanittatná a papa keresztény hittanra a kisfiút, a keresztény szomszédot segítik busásan.... stb )
borzasztó volt látni, ahogy mintegy megtagadják,letagadják, hogy ismerik, amikor őket elhurcolják a sárga csillagaikkal...csakhogy megmentsék
Mondtam hogy keresd a Messiást..- mondja még búcsúzóul a szekérre felszökött kisfiúnak a papa
A mama csak néz vissza szomorúan
A kisfiú pedig szalad a fák közt:
Hol vagy már Messiás, hé... Messisás...
(hát ennek akarná a folytatását megcsinálni, ennek a szomorú filmnek az én unokám.....gondolom happy endre, vidámra)
de ez a két öreg már nem szerepelhetnének benneazt hiszem...
nézem a plakáton a képüket, két remek szinész, micsoda átlényegülés (zsidóbbak voltak a zsidóknál, de legfőképp EMBEREK), én Oscart adtam volna nekik (ha ez egyáltalán jelent valamit)
