"hála" a Covidnak, már annyi hanukai gyertyagyújtást láttam online, hogy elszégyelltem magam, meg irgység is fogott el, igy előbányásztam a chanukiámat (lányomtól kaptam pár éve, gyönyörű)

s meggyújtottam 1+3 gyertyát

(az áldást is tudtam rá( papiros nélkül) (meg a moaj zurt  is((Nem csak az unokám :)

először a konyhaasztalon, aztán behoztam egy oszlopos  helyre a nagyszobába, aztán rájöttem, hogy elég széles a körtalapzat,  bármi keskeny is az ablakpárkány, hogy szabály szerint oda tegyem, hogy világitson kifelé is, a szabadba, MUTATVÁN MÁSOKNAK IS A FÉNYT, ami bármi furcsa négy gyertya esetén is nagynak bizonyult (hát azt a csodát őrzi-szimbolizálja, mikor kevés olaj is elég ideig égett, világitott!)

és ez az elkövetkező napokban csak nőni fog!!!!

ilyen akadozó online műsort még nem láttam, nagynehezen találtam meg a Mazsike oldalán, máshol nem is...

külön vették fel a verseit. megszólaltatókat...kapcsolási szünetekkel, sőt sokáig némán

aztán csak megszólalt

az egyik ingerjúvolt alany minden mondatát szóval-lal kezdte, de sajnos alig volt mondanivalója

legtöbbször azzal kezdte, hogy ugyanaz a véleménye mint az előtte szóló kicsit avatottabbnak

(bár a zsidó származás kérdésénél felvetette, hogy erre neki nincs "érzékenysége"!(oppardon)

a műsorvezető viszont minden zökkenőn túl szépen tudott mosolyogni...

ezt leszámitva (s közben elrohanva -hiába -a postára) élvezettel néztem,, főleg a szikár szépségű versei miatt (meg azért jó volt látni a szavalók asztalán a meggyújtott chanukiát)

persze ahogy szóba jött a magyar zsidó származás,(hány Glück áldozat van a családban, jó, hogy ők előbb emigráltak!)

 inkább mint csak ami elhanyagolható, mert 3. generációsként ő is ezt teszi (?) (nem akarván kapcsolódni az u.n. s egyre nagyobb számú amerikai zsidó irók népes táborához sem) - bár a traumáival, azok feldolgozásával mégis csak közvetve kapcsolódik hozzájuk....

(viszont nagyapja malmát felújítják kulturális célokra - hallottam örömmel, persze Nobel dij hiján ez se történhetne meg, lenne az enyészeté)

én azért megjegyzem, hogy utána néztem a genin a családfának, hát nem vagyunk vérrokonok, de több áttételen keresztül mégis csak rokonok vagyunk a szegedi ősrabbi üküknagyapám testvére révén

mint ahogy a másik  (osztrák (zsidó ) költő Elfirede Jelineknek is,, Löwinger Miksa nagyapám testvére révén)

néha felmerül bennem , hogy minden zsidó rokon(om)? :)

July Gonda

 

→

 

Louise Elisabeth Glück, Nobel Prize for Literature 2020

Louise Elisabeth Glück, Nobel Prize for Literature 2020 is July Gonda's first cousin five times removed's wife's second cousin four times removed's husband's uncle's wife's niece!

online zene

Liszt kamarazenekar

Lisztek,..

és Vivaldi! a tél a négy évszakból...

és egész közelről, szinte belülről érint, minden árnyalat, minden hang, előre tudom, bennem előbb is szól

mig rájövök, de hiszen én ezt játszottam, valamikor, mind a négy évszakot...a mi kis kamarazenekarunkban, volt hegedűtanárom Rátky István vezetésével... (sőt játszottam vele Bach kettős versenyét is...:)

ó de jó is volt

de hiányzik

a hegedűm.

itt szomorkodik tokjában a sarokban, mér nem veszem elő...csak be kéne hangolni

(magamat is)

 az a régi Mikulás a képen

s oldalt az alkotó kezek

a kis ügyes iskolás kezeitek

hova halad az a mikulás

már nektek is gyerekeitek

akik lelkesen  várják

holdvilágos este

különböző városokban

ugyanazzal a fénnyel

csillogó szemükben

mint ami a tietekben volt...

valamikor

 a konyhából kiszűrődik a déli népzenei műsor... Sebő sorozata

egyszer csak... Nagy László sorát hallom énekelni:

valahogy kiugrik a környezetéből ez:

ÜRES KEZEMBE PAROLÁT

s eszembe jut, manapság már nem is parolázhatnak az emberek, ökölbe szoritott kézzel ügyködnek valamit...tragikomikusan... 

és a költő előadásában

Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.

s most végigolvasva, végihallgatva kiugrik még egy (sajnos aktuálisnak tűnö) sor:

TEMETŐK HELYETT ÉVEKET....

(adjon az isten.....)

 tegnap megint jó kis irodalmi beszélgetésben volt részem az online (meg a járvány?) jóvoltából

Rakovszky Zsuzsa magvetős verskötete (összegyűjtött?) kapcsán - sokatmondó cim: Állapotváltozások

Szabó T Anna beszélgetett vele, tiszteletteljes  elfogódottságból néha a másik végletbe esve

túlbeszélte kicsit az alanyt (de azt mondja illetékes személy, hogy R-t nem nehéz, sőt kell is, mert amúgy szótlan- de szerencse, hogy ir, és engem is meg-megérint (akár regénnyel, akár verssel)

most is pár verssorával, különösen az emlékidézőkkel (amik részben közös élményeink)

(egy-két év elcsúszással a javamra)

pl mikor legelső emlékéről faggatta Anna, akkor egy érdekes esetet mondott el, mikor anyja este valami zöld lyukas szvettert adott rá (?), s megjegyezte a bébiszittere , olyan mint egy kis szeglény koreai...ők nem is tudták ezt a mondatot hova rakni ,de én tudtam, az 50-es évek legelején volt a koreai háború, és én emlékszem egy fogalmazásom zárómondatára: a ti katonáitok a mi békénkért is harcolnak...

aztán érdekes volt még számomra, hogy Anna egyfajta pesszimizmussal "vádolta" kérdezettjét, legalább is azzal, hogy nem optimista

mire ő vissza:

egyáltalán lehet-e költő optimista ?(ennek nagyon örültem, önzőn, engem is ért hányszor e vád, bár sajnos nem vagyok igazi költő, de a gondolkodásom azért lehet, s most megerősitést kapott, olyan)

eszembe jutott a janus pannoniusi, epigramma csattanó is:

"mert hivő ember költő nem lehet", inkább csak a megfogalmazás párhuzama miatt,? de érdekes módon, ahogy tovább latolgatták a dolgokat, erre is sor került; hogy a hit mégis csak egyfajta optimizmust, a hiánya meg pesszimizmust eredményez (leegyszerűsitve)

 szó volt világbavetettségről is, amit a ugyancsak számomra nem szimpatikusan a diktaturákkal magyarázott, pedig ez holmi diktatúrákon túlmutat...

holott ez egy el is koptatott egzisztencialista műszó...és sokkal általánosabb, univerzális jelentésben!

egyáltalán nem csak a diktaturákra jellemző, állapitotta meg szerényen R. is persze...

no és mélyen érintett még ez :"az emlékeit az ember sajnálja veszni hagyni"

hiszen ugyanazt érzem én is, a múlandóság legfőbb veszteségeként

csak hogy ő nem hagyja veszni, megírja

ezt teszem lényegében én is a magam módján V.ö. Devecseri:"a múlandóság cáfolatául"...)

(bár lányom nem érti, a múltkoriban azt mondta hogy én is extrovertált vagyok a magam módján, miért irok annyit,  nem tudtam neki megmagyarázni,hogy épp azért, hogy ne múljanak el az emlékeim nyomtalanul.... )