erről-arról-amarról még
Beethoven-nap
Beethoven nap az interneten! remek... (Beethoven éven belül és Fischer Annie tiszteletére - milyen jü hogy hallottam őt anno a Zeneakadémián , s épp egy Beethoven zongoraversennyel - ha jól emlékszem, esz dúr, de az biztos, hogy olyan fenséges volt, mint egy királynő!)
most üres zeneakadémia előtt játszik a zenekar...nekünk, a számitógépnél ülőknek
nézem a zenészeket, a vonósok maszkokban húzzák...
bezzeg szegény fúvósok.....
a karmester - biztos a fúvósokkal szolidaritásból - maszktalanul vezényel
(bár a próbákon rajta volt!) (Keller András, aki mellesleg hegedüsként is szerepel vonósnégyesben (itt sincs maszk rajtuk)
szörnyű időket emleget a szünetben..... s hogy a zene ad valami olyasmit amit semmi más a világon
hogy együtt átélhessünk valami csodát-
nos, átélhettük!
délutáni életkép
szétmázolódik minden
lefekszem délutánomban
a szomszéd szobából
a netről (még van)
idehallik Beethoven
zongoraversenye...
már vége
taps, örjöngés
érte..
fekszem a diványon
én csendben
az ablakon túl
kék az ég
apró felhőkkel tarkitva
az előbb még
sütött is nap
megmutatva magát
hogy még van
még mindig tapsolnak
s örjöngenek
nincs vége semminek
(csak én hittem,
tévesen)
itt van még
ráadásnak
Bach
de nem akar sütni
a Nap
viszont nincs baj se
mig él a zene
de újra csend
(elfogyott a net)
felnőtt gyerekek
sikerült megnéznem a Virtuózok c műsort... ez ilyen járványszabta kultúrainséges időkben különösen nagy szó (nem is értettem nagyon , hogy is rendezhették meg, de kiderült, hogy már szeptemberben voltak a felvételek, akkor tán kicsit könnyebb volt a helyzet, de azért ott is érződött a közönség- meg öleléshiány pl...)
én tulajdonképpen a zenére és a gyerekekre koncentráltam szinte csak
zavarnak a villódzások a reklámos, a showelemek, az öncélú komolytalankodás ...az "eladhatóság" felszines csillogtatása...
az meg éppenséggel feltűnt (nemegyszer a zsürinek is), hogy ezek a gyerekek, mikor zenélnek, nem is annyira gyerekek, hanem érett, személyiségek, ha úgy tetszik felnőttek, De mennyire azok... úgy szólal meg a kezük alatt egy-egy hangszer, hogy szebben,érettebben, kifejezőbben már nem is, lehetne!
tetszett a magyar zongorista lány .. Ildikó
el is küldtem lányomnak a rövidfilmjét messengeren, (hátha reminiszcenciákat ébreszt benne, szerencsére nem, hiszen megtalálta az élet másik területén, amit egykor a zenében (is,hiszen gyerekkorában annyi mindent csinált, s remekül) (többek között a zongorát meg a zeneszerzést is :) nomeg a rajzot,,hogy példánknál maradjunk)
no meg a hárfás kislány, tényleg, akár egy angyal, egy komoly, remekül zenélő angyal (a kabala kutyájával, mert azért kislány is)
nomeg a bravuros furulyás lány!
ja és még valami, tetszett a zsüri, őszinte rajongása ezekért a gyerekekért, tartalmas dicsérő szavai, az arcuk, ahogy látszott is rajtuk, hogy elragadtatással kisérik a látottakat-hallottakat, az őszinte szeretetük... hogy nehéz volt dönteniök, ki essen ki, de hangoztatták, hogy ők is nyertesek
***
óhatatlanul eszemben van
amikor a szegedi konziba jártam makói gimistaként, milyen más világ fogadott ott...szeretettelibb, finomabb, kellemesebb
a zene hatása...ami formálja, finomitja a lelket,,,
mindenkinek tanittatnám!!!!! (ha persze nem is érhetnének el ilyen magas fokot, mint ezek a "felnótt" gyerekek) - jótékonyan mutatkozhatna meg az életük bármely területén
amikor vége az utolsó dalnak is...
ez a csönd éve volt...
ez a csönd éve...lett
amikor vége az utolsó dalnak is...
Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,
Fölborult székek, és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?
ki fogja ezután ezeket a szivhez szóló, szárnyaló dallamokat megirni ?!!!
memento
nem tudom, hogy sikkadhatott el, felejtődhetett el ennyire jelentős alkotás
vagy csak nálam?
(hiszen 85-ben készült, Markó koreográfia, főszerep, de főleg a győri balettes gyerekek..nem tudom, Markó mikor is hagyott ott csapot papot, utána: kérdeztem lányom, de ő tiltakozott, honnan is tudná, persze 85-ben még egy éves volt, de azért korábbi dolgokra is: ha olyanok lennének,,,)
nos döbbenetes volt, amit és ahogy felidézett ez a darab
(irtam is a fbra, ahonnan leszedtem, Markó vissza is lájkolta)
nem szeretnék irni róla, ez a balett épp azt mutatta meg, hogy a tánc, a mozdulatok, arcok, némán is milyen kifejezők lehetnek....
belémégtek....
(a gázkamrába történteket, a kapaszkodó kezeket, s az összeomlást, mikor előszőr hallottam róla, anyámtól, valahogy igy képzeltem el...:(
Dóra világlátott csillaga
unokanővérem szép missziót teljesitett
az ottawai egyetem holocaust education felkérésére
tárgyakat küldött A VIRTUAL MUZEUMBA
emlékeztem hogy van egy hatágú sárga csillaga,, meg is ijedtem, hogy nekik adta, de nem.. csak virtuálisan:
a kiállitás cime Túlélő emlékeztetők azaz Surviving Reminders
végül 1968-ban Magyarországról Ottawába vitte magával...
"A sárga csillagot édesanyám 1944 márciusában, Hódmezövásárhelyen készítette. Ezt a sárga csillagot kellett viselnem, mert olyan országban születtem, ahol az antiszemitizmus nemcsak elfogadott társadalmi hozzáállás volt, hanem a törvénye volt. Abban az időben Magyarországon minden zsidó embernek viselnie kellett, ahogy azt Mezei András következő verse dokumentálta.
“ Április hó 5.napjától kezdve minden hatodik életévét betöltött zsidó személy — nemre való tekintet nélkül — kanárisárga hatágú csillagot, 1Ox1O cm átmérőjű szövet, selyem-vagy bársonyanyagot, bal mellrészén jól láthatóan köteles viselni. A megkülönböztető jelet könnyen el nem távolítható módon kell a ruhára varrással ráerősíteni. 6 hónapig terjedő elzárással. internálással büntetendők a rendelet megszegői.” Viszi magával ma is a rendelet a túlélőt, könnyen el nem távolítható módon. ----"
---
még láthatók a képen:
táska , élelmiszerszállitásra gettóból
a három gomb A gombok Ausztriából származnak, és 1944-1945 telén kaptuk őket. Egy kedves osztrák nő, Anna adta, aki édesanyámmal dolgozott a munkatáborban, amely egy bőröndgyár volt, ruhát adott nekem. Anyámtól tudta, hogy ruhákra van szükségünk, mivel csak azt engedték, hogy hozzuk, ami a hátizsákunkban van.
A ruha már rég elmúlt, de kedvességének emlékére elmentettem a gombokat. A gombokon látható kép az „edelweiss”, az osztrák hegyek virága."velünk kezdődött minden
ma hajnal körül aludtam el... (s ne kérdezzétek mikor ébredtem végleg föl:)
köszönhető ez (a korlátlan nethasználatomnak, illetve egy éjfél után felfedezett tévéjátéknak, amire felül az volt irva, hogy holnap már nem nézhető(persze nézhető!)
nosza késő ide vagy oda, meg is néztem, az 1972-es darabot, illusztris , azóta már sajnos nem élő szereplőivel:
Szegvári Menyhért, Szerencsi Éva, Bicskei Tibor ,Bessenyei Ferenc, Békés Rita, Szakácsi....
milyen közel álltak hozzánk
s a film légköre is milyen ismerős volt azokból az időkből
feltűnt a naivitása és tisztasága!
hát igen ez volt kései ifjúságom (mai nézőpontból már felfoghatatlan de csodás) ideje....
nem csoda hogy én is olyan voltam, amilyen! (naiv és tiszta)
hja, a cim is túl ismerős volt (bár ma már semmi sincs róla a googleon)
VELÜNK KEZDŐDÖTT MINDEN....
(el is hangzik a filmben , először velük kezdődött minden - ként Ádámra és Évára utalással (amikor levetik nedves ruhájuk a hideg éjszakában a vitorláson) . de a (lázadó) fiú kijavitja emigy: velünk...
(velünk kezdődött minden, előttünk nem volt semmi utánunk nem lesz semmi, a Balaton miértünk telt meg vizzel, ez a vitorlás miértünk épült, a szél miértünk fúj Keszthely felől, - a lány közbeszól: Nem Keszthely felé megyünk? -- De , a szél ellen megyünk, itt nem korlátoz semmi, csak a viz van, a szél van, te vagy, én vagyok...és szabad az út , amerre akarod, akár a szél ellen is. ez, ez a teljes szabadság, Érzed?- a lány: Imádlak (hm)
hát igen mindig velünk kezdődik minden újra
de hamar kibicsaklik....
---
azért nosztalgia ide.oda, de jók voltak ezek a tévéjátékok!!!!!
kései kántorsirató
valahogy eltűnt az élet(ünk)ből a mi drága kántorunk....
különösképp az 1965-ben lebontott templom(a) óta...
én akkor már egyetemre jártam, Szegeden
és valahogy el is távolodtam tőle, a zsidóságomtól(?) (mit azért nem mulasztottam el elmondani a környezetemnek -dacból? óvatosságból?_ támadásokat kerülendő? pedig...akkoriban mindenki eltitkolta a "származását") de Szegeden se jártam a zsinagógába, pedig Raj Tamás volt akkoriban a rabbi (ahogy egyszer már kezdő tanár voltam s a hitközségi irodában összetalálkoztunk, (sirok gondozását intéztem) s kézfogása mellé örömét is kifejezte, hogy lám vannak még zsidó fiatalok...)
de én akkoriban nem foglalkoztam a zsidóságommal, vallási kérdésekkel
(emlékszem egyszer felolvastak a tanáriban egy közleményt, (a Párbizottságtól jött) mi szerint tanár nem járhat templomba....ami azt illeti én nem is járhattam volna, mert akkor már nem volt hova!)
bár gyerekként, szorgalmasan eljártam Schulmann bácsi héderébe, elég sokáig (emlékszem, még gimista koromban is - a régi zsidó iskolában, amit akkor még meghagytak, később árúház lett belőle, a templomból meg ugye pártbizottság.. szóval egy chanukai ünnepségen még hegedültem, a Moaj Zurt!)
de ahogy nőttem, mintha kinőttem volna belőle is...?
szégyellem, de egyszer volt egy olyan gondolatom is, hogy aki ilyen okos, intelligens ember, mint ő, biztos nem is hihet azokban a bibliai mesékben amiket nekünk tanitott,,,,
***
...nemrégiben nyomozásba kezdtünk, mi lett vele, hol van eltemetve
még olyan (ál)hirt is kaptam , külföldi rokonomtól , hogy Amerikába ment...
dehogy is, most kiderült az adt-n is, hogy 65 után is mennyire szorgalmas, volt, a környék városaiban is látta el szolgálatát, ünnepségeken, temetéseken, szinte utolsó percig és 1978.- ban halt meg,Vásárhelyen temették, rokonai mellé ... (eredeti családja (felesége, két gyermeke) Auschwitzban pusztult el, imái zokogásszámba mentek mindig, mindig komoly volt.... mint aki mindig gyászol...)
ime gyászjelentése az Új Életből:
Legyen áldott az emléke
és bocsássa meg nekem eltávolodásomat, az akkori vallásellenes korban lehet a magyarázat, én azt hiszem -s nem tudunk kibújni korunkból (?)
de én nem bocsátom meg magamnak.....
a magyar Fred Astaire
hát igen, az ADT nyilt napja bár megduplázódott , meghosszabbodott, de csak egy nappal, és nekem épp az utolsó 15 percben jutott eszembe hogy a Szinház lapot is felrakták újabban...1946-tól
s beütöttem nagybátyám nevét, máris előjött 6 cikk
de csak az elsőt tudtam már feldolgozni, véletlen kiikszeltem és éjfél után eltűnt a többi...
de az első nagyon érdekes volt, az ismert klisé a cim:
GONDA LÁSZLÓ A MAGYAR FRED ASTAIRE
és ime a cikk, amiben a Hazugság nélkü c film sikere után revűfilmért kiált...
.."A közelmúltban készült el a Hunniában a "Hazugság nélkül" cimű gazdag kiállitású zenés film, amelynek az az érdekessége, hogy ez az első magyar revűfilm, amelyben a tánc különösen nagy szerepet kapott... a modern, az akrobatika határán járó tánc GONDA László személyében talált remek megszemélyesítőt. GONDA szerepléséről nem túlzás azt mondani, hogy ő a magyar Fred Astaire, mert olyan remek táncprodukcióval lép közönség elé, amilyent eddig magyar filmben még nem is láttunk. Emellett kellemes hangja is van a melódiák éneklésére. Szinte csodálatos, hogy filmeseink
eddig még nem gondoltak arra, hogy úgy mint Amerikában, olyan revűfilmet készitsenek el, amely úgyszólván csak a táncra és énekre épül fel. Gonda László első filmszereplése után alkalmasnak mutatkozik arra, hogy ő legyen az, aki egy ilyen revűfilm hőse legyen. Nemcsak boszorkányos ügyességű kifejlett tánctechnikája, hanem tánckultúrája is - mely szinte versenytárs nélkül áll jelenleg Európában, - alkalmassá tennék őt egy Fred Astaire-féle film hősének.
Nem kétséges, hogy amikor a "Hazugság nélkül" bemutatásra kerül, az újdonság Gonda Lászlónak külön egyéni sikert hoz, mert táncművészete a muzsika minden árnyalatát a leghűségesebben fejezi ki ritmusban, változatosságban, káprázatos könnyedségű mozdulatokban, s valami különös, eleganciával párosult, szuggesztivitással, amely csak kivételes képességű táncosok sajátossága,"
s a fotók , mik körbe vették a cikket...igazolják is tán (bár azok nem mozognak)
de hát elhull a virág, eliramlik az élet
miért is jutott ez a Petőfi sor eszembe?!