ADT nyilt nap . kihasználom

már nem tudom, hogy is jutottam el ide Ámos Imre kabátos önarcképéhez

azt hiszem kacskaringókkal

Nagykállótól (ahol ő is született, meg nekem is voltak (apai) (Morgenstern) rokonaim?)

vagy az anyai ágú  (Bak) nagybácsirokona révén??

mindegy , ma - hogy nyitva felejtették az AFT-t, még olvastam a naplóját, feljegyzéseit is- arra még vissza is térek

de most ez a kos önarckép:, 1942-ből

láthatóan nem rá szabták, jóval nagyobb...

Ember Mária irja (1999 Múlt és Jövó)

A kabátos önarckép nem egészen ráillő kabátban mutatja...ez lenne a Lala kabátja, amelyről egyik levelében szó esik?

részlet 1942 március 29-én feleségének irt leveléből, Domonyi hadkiegészitő táborából, mielőtt kivitték volna a keleti frontra.

"L-től próbáld kérni , jó lenne bekecs és viharkabát (...) de nem hiszem, hogy megy a dolog,  Pénzt kiadni nem szabad semmire(...) Viharkabátot, bekecset, ne forszirozd nagyon....

 L - Lala, Ámos nagybátyja - Dr Bak Lóránt közgazda!)

máshol anyai nagybátyjaként szerepel, hiszen tudott, Bak felesége Ámos anyjának  nővére!

itt olvasom, (Egri Márta) (Új Irás)  hogy Ámos Nagykállóról anyai nagybátyja segitségével jött a fővárosba még egész fiatalon 

Hát kedves  rokon, dr Bak! támogathattad volna jobban is ezt az igencsak rászoruló művészt!!!

mindig megrendit a halál

ha kortársé, tán még jobban

rossz látni az én születési évszámomat a mostanival lezárva

1943 - 2020

ezek a számok most Benkó László életidejét jelölik

beteg volt már, pár éve, de mindig reménykeltőek voltak jobbulásai

most elárasztották a fb-ot a nekrológok, cikkek, beirások

a legautentikusabb Presseré volt (valaha együtt zenéltek az ősomegában)

csak ennyit irt:

Laci!

Jaj.

és ezt a képet mellékelte az ifjúi időkből

hát igen, amikor búcsúzunk  valakitől, nem csak akkori állapotától, énjétől búcsúzunk,hanem valamennyi (fiatalabbkoriaktól)  is...

---adott esetben az omega vagy egyenesen a magyar beat korszak (egyik) megalapitójától!

tegnap a déli órák holtidejében sikerült a postán felvenni a nyugdijamat, 

hanem   5 óra felé, amikor jöttem volna hazafelé a bevásárlásból, mindkét postai ajtó előtt az egész utca hosszában elállták utamat (szó szerint) a sorbanálló várakozók

inkább hátra fordultam, mint hogy (sor)faltörő kos legyek

kerültem egyet

már tudom, miért is

hogy megláthassam ezt a gyönyörú megvilágitott fát!

persze az is  igaz, hogy tovább majdnem vaksötétben bóklásztam a mellékúton

elképzelhetetlen dolgok történnek

 fegyveres katonák lepik el a kihalt , üres utcákat ?

vajon mikor és mire használhatnák fegyvereiket, vagy csak elrettentésre?

engem fényképüket látva is borzongás fog el

 felkerült a fb-ra egy csodálatos video, több forrásból is

mindig megosztottam, s mindig megcsodáltam

nem tudok betelni vele

egy elegáns, nagyon öreg néni ül egy kerekes székben, és egy fiatalember, eléguggolva, zenét szolgáltat neki..

Csakjovszkij Hattyúk tava...

és a majdnem élettelen néni, elkezd élni, mozogni, táncolni a karjaival

valaha, a hatvanas években ő balettozta ezt a számot, látjuk a bevágott régi képeket,s majdnem ugyanazokat a mozdulatokat most

s a végén a lemondó legyintést is....

vége

***

azt csak mellékesen jegyzem meg, mint ahogy utólag is tudtam meg, hogy a néni Alzheimer kóros

úgyhogy kisebb csoda számba ment , hogy a zene hatására elkezdett emlékezni?

nem! szerintem bizonyság arra , hogy az ember csodálatos, és senkiről nem szabad lemondani...

az emlékezet is él, csak aktiválni kell, csak kell hozzá pl egy kedves fiatalember, aki biztatón  mosolyog és kezet csókol nekünk,, s akinek az arcát meglehet simogatni...