hidegen hagyott, nem is nagyon értettem miért hozta lázba szinte összes magyar ismerőseimet az amerikai választás

az volt a véleményem, hogy már megint két rossz közül kell választani (a kevésbé rosszat, vagy akiről kevesebbet tudunk?)

meg aztán még nagyon konzervatív módon az is megfordult a fejemben, hogy én félek a változástól, minden változástól, maradna minden úgy ahogy van, akármilyen is, végül is  a jelenlegi elnök nem robbantott ki egy harmadik világháborút....

és akkor leesett a tantusz

kiderült , mikor már B elnöki győzelme is világossá vált,,,(eléggé el nem itélhető módon elég későn, de mégse) hogy az a szép és megnyerő nő B oldalán az az alelnöke

ettől kezdve csak rá koncentráltam és örömmel

ahogy mosolyog, ahogy  beszél (pl indián édesanyjáról, aki 19 évesen jött Amerikába)..oddavagyok

s egyeseknek olyan reményei is vannak, hogy ő lesz a következő elnök... nagyszerű

és nő....

 avagy egy kis szinkronicizmus,,

ma reggel szokatlan beirást látok a fbomon (egy őszi képsor alatt) ,

unokabátyám irta, angolul:

délután bekapcsolom a számitógépet, egy asztrológus aktuális  videojára tévedek, pont ennél a gondolatnál

(bár ez most egy nehéz időszak, különösen depressziósoknak)

vannak akik feladják... 

a depressziv hajlamú emberek jobban vigyázzanak, hogy ne essenek bele ebbe a szomorúságba, önsajnálatba...felül kell emelkedni!

megjegyeztem: nem szabad feladni!

angolul is (se:): don't give up

nov 5 csütörtök

 Modigliani....

egész kezdésig azt hittem, egyedül nézem végig a Modiglianiról szóló filmet,,, a szokásos vasárnap délután

de utolsó percben befutott volt osztálytársam, ugyanabba a sorba ült  le , hol én, csak a másik oldalra

én közben két helyet beljebb araszoltam:)

mikor vége lett a filmnek, de még nem egészen,  mert úszik le a stáblista, odaszól:

julika....

a többit nem értettem, intettem neki, hogy még végignézem a filmet

de közben eltűnt...

később már otthonról felhivom telefonon,  visszahiv

mondom, csak azt akartam tudni, hogy mit akart mondani?

csak azt, hogy hihetetlen, hogy ebben a városban csak ketten vagyunk, akik kiváncsiak Modiglianira...

pedig ez igy van, s nem csak most...max  6-an vagyunk ezeken a vasárnap délutáni főleg képzőművészeti tárgyú) doku filmeken

szomorú!

(bár nekem, ebben a spec helyzetben, még ő se hiányzott  )

***

a film jó volt persze, s utálom, ha hozzám szólnak idő előtt - "mig le nem higgadok?,",  kérdezte oszttársam.. nem lehiggadásről van szó, ki kell várni a dolgok lefutását, végét, hatását...

még mindig foglalkoztat...

pl az a nem eléggé ismert tény hogy felesége előtt (ki narrátora a filmnek, halálon túl is)

Anna Ahmatova volt

őt orosz irodalomtörténetböl ismerem, nagy költő volt, s lám M. múzsája ,  és szerelme is,,,10,11-ben , rövid ideig, de annál intenzivebben)

aztán  Jeanne, a csodaszép és érzékeny...

(egyébként F ZS szerint hasonlit a lányom rá)

egy festőiskolában ismerkedtek meg, a lány 19 éves volt mindössze... később egyéni ambicióit hátrahagyva teljesen felolvadt M-ben... követte is a halálba két napra rá... 8 hónapos terhesen

volt egy lányuk, úgy tudom művészettörténész lett, tán nem véletlenül, s neki is lett két lánya - tovább nem tudtam követni az utódokat

de M a képeiben él tovább leginkább, s halála után igazán

157 millió dollár egy képe ma  - annak,aki életében egyet se tudott eladni...

s micsoda élet van képeiben, aktjaiban, portréiban

micsoda eleven koloritja a bőrnek 

bűvöletes

a képei élnek

 a természet

belenyugvón

tán szomorkásan de

megadja magát

hát tanulj tőle

nézd a leveleket

egyszer csak 

elengedik az ágat

s oly bátran

hullanak alá

vissza se nézve

meg tanulhatsz

türelmet is

a fáktól

mindent kivárnak

az őszt

de a tavaszt is

bármennyit késik

 milyen mélybe szédülök?!

ki ott fent vagy

ne hagyd 

hogy örvénybe essek

mert onnan nincs 

visszaút

egy se

ránts vissza a peremről

még jóidőbe'!

kérlek

 megszerettem ezt a fát

az ablakom előtt

láttam tavasszal

apró  rügyeit

zöld pompáját

forró nyárban

és most

sárguló leveleit

várom

ami következik