a természet

belenyugvón

tán szomorkásan de

megadja magát

hát tanulj tőle

nézd a leveleket

egyszer csak 

elengedik az ágat

s oly bátran

hullanak alá

vissza se nézve

meg tanulhatsz

türelmet is

a fáktól

mindent kivárnak

az őszt

de a tavaszt is

bármennyit késik

 milyen mélybe szédülök?!

ki ott fent vagy

ne hagyd 

hogy örvénybe essek

mert onnan nincs 

visszaút

egy se

ránts vissza a peremről

még jóidőbe'!

kérlek

 megszerettem ezt a fát

az ablakom előtt

láttam tavasszal

apró  rügyeit

zöld pompáját

forró nyárban

és most

sárguló leveleit

várom

ami következik

egyre kevesebb levél a fán

szomorún bólogatva

a lehulltak után -

mindegyik sorsa pusztulás

 előbb láttam Levitán Arany ősz c festményén az ősz aranyát

és a Vig szinház Cseresznyéskertjének szinpadán 

az örökké hulló leveleket

mint a valóságban!

időben biztos megelőzte....

s azóta is hozzájuk hasonlitom  az őszt :)

 egy ismerősöm küldte msn-be:

Gratulálok!Grecsó mesél az unokáról, sokat és jó!t Valóban nem semmi kisemberke lehet

(Persze Timit is emliti:)

utána néztem a filmnek, valóban a 2 3,4 perctől másról sincs szó, mint unokámról, aki jobb hiján s kényszerből home officeban dolgozó föszerkesztőanyjának segédkezett az iró legújabb s ezúttal gyermekverskötet szerző ifjú apának, mint célközönség is, de Vince nem tréfált, nem játszott , nagyon komolyan vette a feladatát, birált és javitási kiegészitési módozatokat ajánlott (azt én is észrevettem már, hogy nem enged a 48-ból és nagyon preciz meg következetes...)

most elhangzott, hogy nagyon OKOS is. igen, az is :)

"... érdekes módon volt egy segédszerkesztő... a Turi Timi az én szerkesztőm mindig. Nekem a Verában is rengeteget segitett, és a Verában is nagyon sokat jelentett, hogy ő nem csak remek szerkesztő, de édesanya is. És ennek a szempontjai akkor is előkerültek, és nagyon, olyan dologban győzött meg, amikor azt mondta, hogy ne haragudj, ezt édesanyaként én most letenném, ez nem létezik. És ez akkor olyan hatásos volt, tehát felülbirált, És őneki a Vince fia hét éves volt, amikor ezt a kötetet leadtam, és hát neki meg nyilván otthonról kellett dolgozni szegénynek, ami hát maga a "gyönyör"...ez az otthoni munka (...) s ő meg azt birta kitalálni, hogy "na akkor jó, gyere, te leszel a lektor-segédszerkesztő. "Nagyon okos srácról van szó, a Vári Vince nekiállt segédszerkeszteni, és ő remek ötleteket mondott, és mindenféléket javasolt, engem meglepett, hogy milyen konzervatív dolgokat. És kiderült, a Timi mondta nekem, hogy a gyerekek nagyon konzervativak. Pl volt egy Évsoroló cimű vers benne, az első vers, és nem minden hónapnál volt ott a hónap neve, mert ugye hát nehéz volt, nem jött ki a rimben, meg még mit tudom én. S teljesen kivolt a Vince : "na de hát ez melyik hónap?" S akkor mondom neki: Vince - mert ugye konzultáltunk, ha már segédszerkesztő -, hát látod, hogy előtte április van, utána meg június, hát akkor melyik? Akkor se! Nincs ott! És igaza volt,. Na jó, akkor beletettük, akkor át kellett irni az egészet. - Akkor de a vége nincs előkészitve! - közölte velem. A "Belefér egy pici szivbe" a kötet cimadó verse, és előtte kéne még valami, mibe fér még bele, belefér egy pici holdba, tessék, irjál egy ilyen cimű verset. Jó. És akkor irtam.

- Akkor elég határozott segédszerkesztővel volt dolgod.

-Abszolut, abszolut.

Állitóag az óvodában is igényelt szabadságot, mint segédszerkesztő, de ott ezt nem annyira dijazták.

Mindenesetre találkozgattunk utána, játszótéren is, tényleg nagyon édes volt, hogy mennyire komolyan vette, és mennyire büszke volt magára - mert ő azért mégis csak célközönségként és nyilván a home office okozta gyönyörből , de azért mégis csak egyszer ott találta magát egy ilyen munkafázis közepén.

 

 igen, mondta versvándor, ki megtette Radnóti után, nyomán, a bori abdai utat... mintegy vigaszul? az új falak tövében,  (a könyvtárban) felhangzottak a versek, miket a halál torkában irt... vagy 76 éve

na dehát lehet-e ez vigasz?

én ezeket a verseket belülről hallom (hallgatom) (akárhányszor) és nem "produkcióként",  előadásként.. hanem megszenvedve...

zárásként a filmből az utolsó részletben , mi Abdában készült, s hol az ő szeméből is kigördült a könny, egy  verszenésitést hallhattunk aláfestésül..hol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs

tán a zene hatására is, teljesen felkavarodtam

muszáj volt "elszaladnom", ahogy s később szemrehányásként irta is nekem...

sőt lent a bicikliknél, kicsit várakozva (nem tudom mire) mikor egy ottani résztvevő kedveskedve és érzéketlenül, sablonosan jópihenést kivánt, ráförmedtem, ki beszélhet itt , mit beszél itt nekem "pihenésről", egy ilyen felzaklató est után...(s ráadásul még 7 se volt)

hova mentem volna , mint az emlékjelhez ahol ugyanolyan kavicsok vannak, ugyanolyanok mint az abdai emlékműnél, a mi halottaink emlékére, apáméra is.... s ott leültem kicsit "megnyugodni"..  "pihenni"? sose fogok!!!!

Frank O' Haráról beszélgetnek, kér forditója  Krusovszky és Gerevich  és   meg lányom mint a kiadó főszerkesztője

(sajnos ő nem igen jutott szóhoz, mint szerette volna mindenesetre remekül reagál s viszi előbbre az igazán tartalmas  beszélgetést

mi két kedvenc vers elolvasásával zárul, de szeretnénk többet is elolvasni tőle s ez is lehet a cél

pedig életében alig jelentek meg versei, ezeket posztumus szedték össze

inkább csak a művész világban volt ismert, 

sajnos 40 éves korában kettétört élete, s igy karrierje egy baleset következtében

rendkivül friss, közvetlen, eredeti hangja... állitólag maibb a mainál, és szinte szerencsénk hogy most ismerjük meg, nem az ő idejében, mert akkor még, a hatvanas években., nem biztos hogy szinkronban lettünk volna vele...