erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

az új falak tövében

2020. október 27. - gond/ol/a

 igen, mondta versvándor, ki megtette Radnóti után, nyomán, a bori abdai utat... mintegy vigaszul? az új falak tövében,  (a könyvtárban) felhangzottak a versek, miket a halál torkában irt... vagy 76 éve

 

 

na dehát lehet-e ez vigasz?

én ezeket a verseket belülről hallom (hallgatom) (akárhányszor) és nem "produkcióként",  előadásként.. hanem megszenvedve...

zárásként a filmből az utolsó részletben , mi Abdában készült, s hol az ő szeméből is kigördült a könny, egy  verszenésitést hallhattunk aláfestésül..hol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs

tán a zene hatására is, teljesen felkavarodtam

muszáj volt "elszaladnom", ahogy s később szemrehányásként irta is nekem...

sőt lent a bicikliknél, kicsit várakozva (nem tudom mire) mikor egy ottani résztvevő kedveskedve és érzéketlenül, sablonosan jópihenést kivánt, ráförmedtem, ki beszélhet itt , mit beszél itt nekem "pihenésről", egy ilyen felzaklató est után...(s ráadásul még 7 se volt)

hova mentem volna , mint az emlékjelhez ahol ugyanolyan kavicsok vannak, ugyanolyanok mint az abdai emlékműnél, a mi halottaink emlékére, apáméra is.... s ott leültem kicsit "megnyugodni"..  "pihenni"? sose fogok!!!!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr7116259444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása