Frank O' Haráról beszélgetnek, kér forditója  Krusovszky és Gerevich  és   meg lányom mint a kiadó főszerkesztője

(sajnos ő nem igen jutott szóhoz, mint szerette volna mindenesetre remekül reagál s viszi előbbre az igazán tartalmas  beszélgetést

mi két kedvenc vers elolvasásával zárul, de szeretnénk többet is elolvasni tőle s ez is lehet a cél

pedig életében alig jelentek meg versei, ezeket posztumus szedték össze

inkább csak a művész világban volt ismert, 

sajnos 40 éves korában kettétört élete, s igy karrierje egy baleset következtében

rendkivül friss, közvetlen, eredeti hangja... állitólag maibb a mainál, és szinte szerencsénk hogy most ismerjük meg, nem az ő idejében, mert akkor még, a hatvanas években., nem biztos hogy szinkronban lettünk volna vele...

 két példányban is megkaptam ezt a becses dokut, először Vera, az archivum vezetője küldte el ,mihelyt leszkennelte (aztán egyikünk, az utolsó....a névsorban, aki segédkezik az archiválásokban Szegeden) )

ez egy névsor, ahogy gyöngybetűimmel felirtam, és elsőként be is irtam a nevem...

chéder órákra jártunk, Schulmann bácsihoz, és úgy látszik,  kaptunk egy ingyen olvasókönyvet, nagyon szerettem, piros volt és játékos-képes

majdnem én voltam a legöregebb, ahogy látom ...

s meg is lepett az 1955-ös nyári dátum, én korábbra tettem volna ezt az időszakot (de persze, jártam ide korábban is!) (ma a kinai van a helyén)

bár halvány a doku,

jó volt kibetűzni a neveket, minden gyerek zsidó, hihetetlen... (hová lettünk) (Báron Zsuzsi él még itt Makón)

Az alábbiak felvették az ajándék héber olvasókönyvet_

1. Gonda Júlia

2. Löwy András

3.Múncz László

4.Grünhút Éva

5.Schwarz Tibor

6.Klein Gyula

7.Klein Magda

8.Baron Zsuzsi

9.Baron Imre

10. Klein Judit

11.Müncz Ágnes

12.Wiesenberg Anna

13. Wiesenberg Kati

14. Schwarz András

15. Diamant Tibor

hol vagytok ti régi játszó- s tanulótársak?....

***

örömomben rögtön válaszoltam:

Kedves Vera, de meghatódtam... Schulmann bácsihoz jártunk chéderre, emlékszem is az olvasókönyvre, piros volt, és ablakos a teteje, képes.... és ez a saját irásom(írásunk) :)

NAGYON KÖSZÖNÖM! 

puszi: juli

u.i. utóvégre nem csak az ösökkel kell foglalkozni, hanem magunkkal is? :)

és a válasza milyen igaz! :):

Igy van, hiszen egyszer majd mi is ősök leszünk:-)

 figyelem az őszt

levelei sárgulását

hullása sorrendjét

lassú folyamat

az utolsónak

vajon milyen

lehet

végignézve azt

a rengeteg hullást

lehet hogy várja már

hogy a többiek után

leessen

maga is

 zavarnak a zajok, még és már mindig

a menza egyre hangosabb morajlása, mikor fokozatosan megtöltik a diákok

megvártam, mig kiürül...

leültem a napra, egy teraszra, a kávézó elé

hárman is megkérdezték, hogy napozok?  pedig a napnál is világosabb volt, hogy igen

(lányom szerint is biztos örülnöm kéne, hogy ennyire s ennyien érdeklődnek irántam :)

igaz, a kávé nem is volt olyan fontos, mint az éltető napocska. pláne hogy az előttem ülö félig hátrafordulva mondhatni beletüsszögött (dejavuk)

itt van előttem még a fele, de legalább ürügy a napozásra, amig el nem tűnik a szemközti bástya hotel fala mögött - maradok

a hangos nevetések (vihogások, röhögések is zavarnak,

de a nap jó

...meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre

jó hogy (rossz vagy nem de) szokásom, hogy végignézem a film vége után a leúszó stábot, hallgatom a filmből megmaradt zenét, nem tudok rögtön váltani a hétköznapi valóságra a film világából (különösen nem egy ilyen részben álomszerű film után..ahol sokáig nem tudni mi a való és mi a képzelet,,.mert igy utolsó kiirásként láttam,  hogy a film cime Halász Péter 72-es lakásszinháza egyik darabjának cime (érdekes....csak kétszer játszották, a cim megtetszett a rendező Horváth Lilinek, s némi tartalmi  kapcsolata  van is azzal az előadással, mit egyébként csak elmondás alapján ismerhetett) (egyébként meg kell  mondjam, az egész filmben a cim volt a legjobb)

a másik (számomra) érdekesség:

épp ma egy élő adásban a 92 éves örököspedagógus és előadó D T mondta, hogy egy vers (de tulképpen bármi mű)  befogadásakor mindig ott kell lennie a kérdésnek, mit mond ez nekem, mennyire vagyok én benne, kivel , mivel tudok azonosulni stb

különösen az elején nagyon rokonnak éreztem a szituációt is meg a főhősnőt is, később ez (a racionalizálódással együtt )csillapult

de szinte végig feszültségként ott volt ez a játékos kérdés, mi a képzelet s mi a valóság, mi a hazugság és mi az igazság

nagyon tetszett a főhősnő (Stork Natasa) rejtélyes alakitása, mimikájának visszafogottsága s mégis sokszinűsége

a férfi főszereplő (Bodó Viktor) egysikúbb volt, de erőteljes és szuggesztiv

végig élveztem (volna) a filmet (ha a maszkomtól időnként nem fogott volna el a bezártság és fulladás hányingeres rosszulléte.... )

a film több is és kevesebb is volt mint  vártam

de tán mégis több, e két festő volt a vezérvonal

de igazából megismerhettük a századfordulói világot, a szecesszió születését. a nők előtérbe kerülését. a freudi pszichoanalizis világát , s nem kevésbé az atonális felé menő zenét....

végül is pluszt , rengeteg ismeretet kaptunk, s közben gyönyörködhettünk a két festő elementáris műveiben, némi elemzést is kaptunk róluk,és megismerhettük életüket

látva a bécsi képeket Kassák nyomán (Én láttam Párist és nem láttam semmit) eszembe jutott "Én láttam Bécset és nem lááttam semmit"...:( (pedig hányszor is jártam, sőt laktam ott!)

/egyébként a budapesti Szépművészetiben később jóval láttam mindkettőjük kiállitását (nem is olyan régen)