szétmázolódik minden
lefekszem délutánomban
a szomszéd szobából
a netről (még van)
idehallik Beethoven
zongoraversenye...
már vége
taps, örjöngés
érte..
fekszem a diványon
én csendben
az ablakon túl
kék az ég
apró felhőkkel tarkitva
az előbb még
sütött is nap
megmutatva magát
hogy még van
még mindig tapsolnak
s örjöngenek
nincs vége semminek
(csak én hittem,
tévesen)
itt van még
ráadásnak
Bach
de nem akar sütni
a Nap
viszont nincs baj se
mig él a zene
de újra csend
(elfogyott a net)
