a könyvtárban a Nők Lapja Egészség magazinban olvastam egy cikket erről a témáról
("nem hiszti" inditással!)
aztán itthon elővettem az 1992-es könyvet...
ahol még több "egybeesést" találtam, mint az egykor aláhúzottakat.(ajánlom
azoknak , akiket érdekel a téma... netán érintve vannak.)
mindenesetre én már tudom, miért ébredek fel hajnalok hajnalán, s olykor erős szívdobogásra, miért szédülök olykor, miért szorul el a szívem, meg miért vannak izomgörcseim, sőt , a régi(jó) migrénem... , s az(újabb keletű) izületi problémák,
fóbiák, de hagyjuk..., mert a tüneteteket úgyse szabad ismételgetni, mert az csak
erősítené őket
inkább a megoldást, a kiutat megkeresni:
szembenézni félelmekkel, a múltbeli rossz tapasztalatokon túllépni, egészségesen élni
(ez a cikk javaslata)
a könyvbeli tanácsok : helyes, teljes légzés! helyes táplálkozás (3 óránként, legalább,
a vércukor szint stabilitásához), elegendő alvás, mozogni, friss levegőn, napfényben tartózkodni, műszálas holmit nem hordani, emberi kapcsolatokat ápolni (mindent megbeszélni),
gondolkodást megváltoztatni(óh), relaxálni, de szabad folyást engedni a (rossz)
érzéseinknek (akár sirni) is, hagyni őket, de tudni, és hangsúlyozni: "majd el fog múlni"..., elengedni magunkat
és bár a múlt (lelki)szemeteit el kell takarítani, - a legfontosabb: felfedezni újra a
bennünk élő gyermeket, akik valaha voltunk, s visszatérni hozzá... (hova lett(em)?!!) (hiszen épp arról van szó, hogy eltávolodtunk igazi, belső lényünktől, nem hallgattunk,
rá, ellenben meghajszoltuk...), milyen önfeledt, félelemmentes, bizalomteli kisgyerek
is voltam... (mindenfajta körülményektől függetlenül is!), itt pl. a deportálásból
hazatérve, 1945-ben...
"csak semmi pánik"!...
