egy sorozat bevezető beszélgetése hangzott el a szatyor bárban, mit majd Ott Anna vezet online, de ez még csak élőben, úgyhogy nem hallhattam lányom és kollegáját, kiket elsőnek interjuvolt erről, minthogy ők nem csak a könyveit, hanem őt magát is  ismerték személyesen

némi megnyugvással látom, hogy a könyvei nagyrészét én is...!!!! 

(amúgy meg csak látásból - csodáltam, még autogrammért se közelítettem meg) (igaz, mindig hosszú sor kigyózott előtte, én meg utálok sorba állni)

 háát úgy néz ki. lassan múzeumba se érdemes járni,,, ill meg kell válogatni , mire

gondoltam, nem hagyom ki a 4 napos Leonardót

meg a közelgő órakiállitásra is elvittem egy kiszuperált mutató nélküli, de diszes egykori kvarc faliórát ...

pedig fizetnem is kellett, holott 70 fölött egy múzeumban sem, de megsajnáltam őket, 200000ft bérlőpénzük még nem jött össze,,,

pedig láttam már rendezettebb kiállitást is!

volt pár Leonardo másolat festményeiről

meg a szerkentyűi (másolata)

olyan magyarázó táblákkal, hogy csak hasalva lehetett volna elolvasni

no és egy 20 perces filmet vetitettek róla(?), amiről inkább nem beszélek...

hát igen.

azaz nem!

 2008. szept. 21.

többször kellene kiszakadni a hétköznapokból többször kellene a megszokott helytől és időnktől elrugaszkodni, ténylegesen mint most Pesten , azaz Budán a Szkéné színházban (műegyetemi,) Dunaparti patinás épületében, ahol már a bejárát 4 hatalmas allegorikus szobornőalakja is mutatja, hogy igen, ide belépvén elszakadunk a mindennapoktól , persze csak azért, hogy kicsit megemelve azt, térhessünk majd vissza hozzájuk a Metanoia színház, Perovics Zoltán (alias: Pero) vezetésével performanszot mutatott be este azaz éjjel a Függetlenek éjszakája alkalmával, az előadás voltaképpen utórezdülése volt egy tavalyi, szegedi régizsinagógabelinek (Előkészületek. Deszkák, pallók...), ami a szegedi zsidóság letelepülési nehézségeiről, és a régi zsinagóga megalapításának első mozzanatairól szólt, az Eszter könyve örökérvényű történetének felolvasásával is, ez a mostani performance afféle színháziasított interjú egy deszkával (azzal a bizonyos első (alapító)deszkával, a zsinagógából.) Száműzetésről, száműzött, hányatott sorsok szólalnak meg, egy dobozból (levéltári hiteles dokumentumok -) mielőtt a deszka két oldalon álló clownok kihallgathatják mintegy, Lőw kabbalisztikus szövegét, illetve a példabeszédszerű legendát az öregről, fiáról és a szamárról, akiket folyton piszkált a környezet, soha nem tudtak nekik, az ellenséges szóbeszédnek megfelelni, míg végül, - a történet (lányom által megírt és előadott) továbbszövéseként - felszálltak az égbe, de onnan visszavágytak a földre, bár akkor eszükbe jutott, hogy még mindig nincs otthonuk, hol örök űzöttség az osztályrészük, de nem tehetnek mást... vállalják... Az előadás is hányatott sorsú, Szegedről, eredeti, neki kijáró közegéből, most Pestre "szállt", de a 3. résznek, a Lőw Immanuel tudósrabbinak emléket állítónak vissza kell térnie eredeti "hazájába", ahol a rabbi is élt, Szegeden, a Hajnóczy utcában (őseink szomszédságában) - amíg hagyták, amíg el nem száműzték onnan... a többi zsidóval.... 1944-ben...

(egész nap próbáltak (én csak fotóztam - lásd pár kép a vagy 50-ből - sőt, videóztam is) a deszka másik végét tartó clownra (W.S.T.) sokáig várni kellett , kiderült, hogy Pesten megint csatározások vannak az Andrássy úton (meg is írta), (lányom is) - mert nincs béke - nem csak az olajfák alatt, de azért Budán csend honolt, és tulajdonképpen csak vidéki riadt, aggódó telefonokból értesülhettünk arról, hogy mi is van a fővárosban. de tényleg: mi is van... már megint, vagy inkább még mindig....

aliz2. :: 2008. szept. 21. 22:32 :: 3 komment :: Címkék: , kultura, lanyom, szinhaz, utazas, zsinagoga

egy kis cetlin, mit gondosan egy padra rakott, lefóliázva - tanitja az ifjúságot... rendre, tisztaságra...

jaj, csak helyesirásra nehogy már!!!!

 kikívánkoztam a Maros partra - ez ősszel már évtizedek óta így van, búcsúzkodom, meg most olvastam is épp tegnap a "Csak semmi pánik" c. könyvben is, hogy mennyire hasznos, felüdítő lehet a - negatív ionok miatt is - a folyóparton tartózkodás..., de a könyv nélkül is tudom, tapasztalom... Meg a napfény, a mozgás,... minden együtt volt... És igen, megint már a vasúti töltéstől lefelé menve, a strandra vezetőautó úton, egy "másik világ" fogadott, friss, tiszta, s talán még vízszagú is, és milyen szép; a lejtő aljától már a fák sátorként borultak az út fölé:

aztán a Marosparti strandnál építkezés, a kalandpark már működik is, de közeledve a parthoz, a Maros látványa (majdnem) a régi volt...

A víz szokatlanul tiszta, átlátszó és sekély volt! és nem is hideg!

balra felfedeztem egy új építményt a vizen, egy nagy stéget, amin aztán végiginogtam:

de az én szemem mégis csak zavarják ezek a szögletes vonalak és erősebb szinek, úgyhogy a stég legszéléről próbáltam csinálni egy harmonikusabb, érintetlenebb Marosképet:

mintha "tiszta erőből nyár" lenne! két régi makói ismerős a stégen, egy időben voltunk gimisek, de már csak "ismerősök" voltunk egymásnak, és még jó, hogy egyáltalán megismertük egymást! - mennyit is strandoltunk, tizen-, huszonévesen!!!! milyen szépek, csinosak,...voltunk. sajnáltam, hogy nem hoztam fürdőruhát, s hogy csak "kirándultam"..., pedig most szívesen napoztam sőt úsztam is volna... ilyenkor volt mindig is a legjobb a nap, a viz, nyárutón vagy őszelőn(?), látom itt is, a parton , vannak már sárga, őszi levelek is...

és megint a Maros, és megint az ősz...

miért van az, hogy a fiatalok érzik igazán "öregnek" magukat? (felháborító! - de el is gondolkodtató)

egy  6 éves, hogy többé nem lesz 5  (l. Milne?) (de akár lányom...) 

egy 20 éves, hogy már nem tini

és egy harminc.... miért is?

lásd itt; egy két hét múlva 30 éves irodalmár költői  előkészületeit 30. születésnapjára, mit  "öregsége" kapujának tekint

és mit szóljak én? több mint 2szer 30 évesen! bosszankodjak? inkább megértek, és próbálom felidézni az én ifjúkoromat, amikor én is azt hittem, hogy már nem vagyok ifjú

mert így vagyunk ezzel, sokan

pedig nem is az idő számít, nem az múlik, hanem mi ... de hát épp ez az!

emlékszem, a  barátnőm egy éjszakát átzokogott a 20. születésnapja előtt a kollégiumi emeletes ágyán, vigasztalhatatlan volt! én akkor már, pár hónapja elmúltam 20 - persze én is megírtam már akkorra életem legpesszimistább verseit (a halálról, a halálfélelmemről - micsoda aktualitás!), de azért nem értettem meg  őt igazán, miért siratja fiatalon az ifjúságát,

és 30 évesen?! hiszen az is még csak az út eleje. mit mondhatnék én, ma egy 30 évesnek, aki azt hiszi magáról, hogy "ez már az öregség jele".... mi minden történt az én 30. évem óta körülöttem és bennem! 

azért belenézek akkori dokumentumaimba, kíváncsiságból;..  

21a naplóm, pont a születésnapom másnapján, 30 évesen és 1 naposan;

1973. január 12:

Igen, igen. ez az igazság. "Matter of fact" Letagadhatatlan. Tegnap voltam: írd és mondd : 30 azaz harminc éves. Ha nem szoktattam volna hónapok óta már magamat ehhez a változáshoz, biztos nehezen éltem volna túl születésem napját. Persze így sem volt könnyű. Talán azért is mert én valóban "nem veszek tudomást az Időről" (mint B. mondotta volt) (S az most másodlagos, hogy jóval fiatalabbnak néz mindenki!)- Azonosulni kell ezzel a számmal! Ha nem is hozzáöregedni. De végre adekvátnak lenni önmagammal! - Most aztán korszakokat zárok  és nyitok."

akkori verseimben meg keresgéltem már , ami az évek hordalékán fennmaradt (s alig találtam valamit:) ("Fent üres simaság...de a mélyben / nyüzsgő forrongó világ: / álomszikrák/ érzelemroncsok/ gondolattöredékek/ (elvetélt szerelmek/ eldobott barátságok/ meg nem írt művek)" és úgy éreztem, "életem peremén ülök / nem törődik velem senkise / tán belehullok a semmibe" vagy azt - jobb esetben - , hogy "...álmodom csak, a lét peremén"; és ugyanakkor "több dimenziót!" követeltem - a Tér és Idő nem szükségképpen elfogadott rácsai közt tiltakozva a rabsága ellen.

Hát úgy látszik, nekem se volt könnyű 30 évesnek lenni...

Lányomnak pár nap múlva lesz a 24. születésnapja. És bár olykor még  általános iskolásnak is nézik, általában 17 évesnek, s a portások mindig vonakodva adják oda a teremkulcsot neki, amikor tanításhoz kéri az egyetemen,  --- már ő se tartja igazán fiatalnak magát...

meddig tart az ifjúság? ("hová repül"...)

aliz2. :: 2008. szept. 18. 15:54 :: 2 komment :: Címkék: , blog, elmelkedes, emlekezes

 tulajdonképpen csak be akartam ugrani a Gesti showra, sikerről kudarcról, kis kiváncsiságból, de ott ragadtam

bár nem én voltam a célközönség, hanem vállalkozóknak, s ők is szervezték (200forintokért)

valamivel lenyűgözött, pedig a végén már kifejezettem gyakorlati tanácsokat adott, vállalkozóknak, számitógéphasználathoz, reklámcélokra

tetszett, hogy bár a cim mindkettőre kitért , szinte csak a kudarcáról beszélt (a Nemzeti vágtabeliről)

tetszett az interaktivitása, természetessége, dinamizmusa

s főleg az, hogy nincs elájulva magától (többre tartja a kreativ ténykedését, pl a musiceleket- de hát gondolom valamiből meg kell élni, eltartani 2 10 -12 éves gyerekeit..

de lelkifurdalása is van, épp miattuk is, globálisan, a jövőt tekintve -és ambivalens érzései a reklámszakmájától, ő maga nem vásáról már új dolgokat szinte...

hááát nehéz manapság az élet...

de érdekesen épp ő mutatott rá, hogy nehéz helyzetek , pl most a karantén, ha a változáshoz alkalmazkodunk, kihozhat belólünk rejtett képességeket!

(ezt tanusithatom

s azt is hogy milyen jó, hogy mindez nem a nokia korában tört ránk

pl itt ez a zoom, azelőtt azt se tudtam volna mi fán terem...vagy a zenei közvetések, streamelések, egész jól meg lehetett élni a z online világban...