kikívánkoztam a Maros partra - ez ősszel már évtizedek óta így van, búcsúzkodom, meg most olvastam is épp tegnap a "Csak semmi pánik" c. könyvben is, hogy mennyire hasznos, felüdítő lehet a - negatív ionok miatt is - a folyóparton tartózkodás..., de a könyv nélkül is tudom, tapasztalom... Meg a napfény, a mozgás,... minden együtt volt... És igen, megint már a vasúti töltéstől lefelé menve, a strandra vezetőautó úton, egy "másik világ" fogadott, friss, tiszta, s talán még vízszagú is, és milyen szép; a lejtő aljától már a fák sátorként borultak az út fölé:

aztán a Marosparti strandnál építkezés, a kalandpark már működik is, de közeledve a parthoz, a Maros látványa (majdnem) a régi volt...

A víz szokatlanul tiszta, átlátszó és sekély volt! és nem is hideg!

balra felfedeztem egy új építményt a vizen, egy nagy stéget, amin aztán végiginogtam:

de az én szemem mégis csak zavarják ezek a szögletes vonalak és erősebb szinek, úgyhogy a stég legszéléről próbáltam csinálni egy harmonikusabb, érintetlenebb Marosképet:

mintha "tiszta erőből nyár" lenne! két régi makói ismerős a stégen, egy időben voltunk gimisek, de már csak "ismerősök" voltunk egymásnak, és még jó, hogy egyáltalán megismertük egymást! - mennyit is strandoltunk, tizen-, huszonévesen!!!! milyen szépek, csinosak,...voltunk. sajnáltam, hogy nem hoztam fürdőruhát, s hogy csak "kirándultam"..., pedig most szívesen napoztam sőt úsztam is volna... ilyenkor volt mindig is a legjobb a nap, a viz, nyárutón vagy őszelőn(?), látom itt is, a parton , vannak már sárga, őszi levelek is...

és megint a Maros, és megint az ősz...