anyám elkeseredetten keresett állást az 50-es évek elején...bármilyet (csekélyke özvegyi nyugdija és hasisegélye mellé) Az én szuperintelligens anyám, jeles gimnáziumi érettségivel (valószinű csak a numerus clasus miatt nem rendelkezhetett egyetemi végzettséggel..) egyszer még az sztk rendelőbe is elszegödött volna takaritónőnek - már-már betanitották a folyósó szakszerű felmosására is - de aztán mégis meggondolta magát (szerencsére) másnap nem ment el..

aztán , emlékszem, egyszer a nagycukiban fagyit mért, vettem is tőle egy 50 fillérest...igazán jól festett a cuki egyenruhájában...bár kissé gyakorlatlanul, bár nagy odaadással adagolt - nagykomolyan

de másnap már az irodában dolgozott - bérszámfejtőként (640 Ft-ért havonta)

s még ünnepkor is leltározva...

évekig ott is maradt, a Csongrádmegyei Vendéglátóipari Vállalat kiváló dolgozójaként (jutalom könyv is, két kötetes Petőfi diszkiadásban, tanúskodik róla) 1953-ben... mig ki nem döntotte a betegség...

(de emlékszem, mennyit varrt, (szakmája szerint fehérnemút, fűzöt - de nekünk felsőruhát sőt még kabátot is - egyszer meg steppelt táskákat, művészien  kézimunkázott, sőt kitalált (ma biztos jobban értékelnék az invencióját (MA UGY MONDANÁK INNOVÁCIÓ): felnőtt babapárokat.. a festményeiről most nem is beszélek.) ....

és még a halálos ágyán is azt mondta tervezgetve: majd adtok egy kis munkát....