miért van az, hogy a fiatalok érzik igazán "öregnek" magukat? (felháborító! - de el is gondolkodtató)

egy  6 éves, hogy többé nem lesz 5  (l. Milne?) (de akár lányom...) 

egy 20 éves, hogy már nem tini

és egy harminc.... miért is?

lásd itt; egy két hét múlva 30 éves irodalmár költői  előkészületeit 30. születésnapjára, mit  "öregsége" kapujának tekint

és mit szóljak én? több mint 2szer 30 évesen! bosszankodjak? inkább megértek, és próbálom felidézni az én ifjúkoromat, amikor én is azt hittem, hogy már nem vagyok ifjú

mert így vagyunk ezzel, sokan

pedig nem is az idő számít, nem az múlik, hanem mi ... de hát épp ez az!

emlékszem, a  barátnőm egy éjszakát átzokogott a 20. születésnapja előtt a kollégiumi emeletes ágyán, vigasztalhatatlan volt! én akkor már, pár hónapja elmúltam 20 - persze én is megírtam már akkorra életem legpesszimistább verseit (a halálról, a halálfélelmemről - micsoda aktualitás!), de azért nem értettem meg  őt igazán, miért siratja fiatalon az ifjúságát,

és 30 évesen?! hiszen az is még csak az út eleje. mit mondhatnék én, ma egy 30 évesnek, aki azt hiszi magáról, hogy "ez már az öregség jele".... mi minden történt az én 30. évem óta körülöttem és bennem! 

azért belenézek akkori dokumentumaimba, kíváncsiságból;..  

21a naplóm, pont a születésnapom másnapján, 30 évesen és 1 naposan;

1973. január 12:

Igen, igen. ez az igazság. "Matter of fact" Letagadhatatlan. Tegnap voltam: írd és mondd : 30 azaz harminc éves. Ha nem szoktattam volna hónapok óta már magamat ehhez a változáshoz, biztos nehezen éltem volna túl születésem napját. Persze így sem volt könnyű. Talán azért is mert én valóban "nem veszek tudomást az Időről" (mint B. mondotta volt) (S az most másodlagos, hogy jóval fiatalabbnak néz mindenki!)- Azonosulni kell ezzel a számmal! Ha nem is hozzáöregedni. De végre adekvátnak lenni önmagammal! - Most aztán korszakokat zárok  és nyitok."

akkori verseimben meg keresgéltem már , ami az évek hordalékán fennmaradt (s alig találtam valamit:) ("Fent üres simaság...de a mélyben / nyüzsgő forrongó világ: / álomszikrák/ érzelemroncsok/ gondolattöredékek/ (elvetélt szerelmek/ eldobott barátságok/ meg nem írt művek)" és úgy éreztem, "életem peremén ülök / nem törődik velem senkise / tán belehullok a semmibe" vagy azt - jobb esetben - , hogy "...álmodom csak, a lét peremén"; és ugyanakkor "több dimenziót!" követeltem - a Tér és Idő nem szükségképpen elfogadott rácsai közt tiltakozva a rabsága ellen.

Hát úgy látszik, nekem se volt könnyű 30 évesnek lenni...

Lányomnak pár nap múlva lesz a 24. születésnapja. És bár olykor még  általános iskolásnak is nézik, általában 17 évesnek, s a portások mindig vonakodva adják oda a teremkulcsot neki, amikor tanításhoz kéri az egyetemen,  --- már ő se tartja igazán fiatalnak magát...

meddig tart az ifjúság? ("hová repül"...)

aliz2. :: 2008. szept. 18. 15:54 :: 2 komment :: Címkék: , blog, elmelkedes, emlekezes