drámai monológ- Darvasié - a szinpadon, zenei betétekkel

Karády egy régi mikrofonokból kialakitott zárkában...(amit később, végül is maga bont le)

fehér bundában kuporodik, majd kezdetkor megmutatja piros valamivel (rúzzsal) összekent arcát, (néha leszedi) amivel az ütlegeléseket próbálják "ötletesen"utánozni...

nem tudom, miért zavar, és végig érzem , hogy ez egy szinjáték, ami mint tudjuk nem is baj egy szinjáték esetén, de mégis zavar..

nekem eszembe jut az a valós jelenet, amikor nagybátyám szinházában (ahol épp fellépett)  a karjaiba vett ordenáré gyerekszáj bekiabálásom után (ennek a néninek olyan a hangja mint egy bácsinak!)...

és ezzel "meglettem" a háború borzalmai után (óvodai elcsavargásomból)

nos, ha úgy tetszik, ezzel a gesztussal engem is "megmentett" a többi zsidóval

ami miatt többek közt - itt épp azt "játssza el", hogy a Gestapo zárkájában ül és szenved a kinzásoktól, s közben énekelget..

mert állitólag a divaság is "zárka" volt számára...

legenda, legendák

ja, és ez is zavart, hogy az amúgy elég  tehetséges szinésznó (de csak az) nem épp Karády Katalin :)

(hát nehéz nekem jót csinálni :)

pedig milyen jó a koncepció: