ilyenfajta könyvbemutatókra nemigen szoktam menni, egy ilyen  rózsaszín cimű és boritójú könyv nem épp az én zsanerem

de most, mivel nem tudtam elmenni unokám bábbemutatójára, csak elmentem,s ez is tanulságps volt

hogy akar valaki mindenképp iró lenni és az is lesz... (jogászi, újságii kerülőkkel) zaklatottan de eltökélten . S vidáman.

Ez az álom-regénye nem érdekel, de a Lédai monodrámája igen, amit az Elbocsátó szép üzenet miatti felháborodása késztetett, elképzelte, hogy Léda hogy reagált rá élete végén... Erről irt Nyári Krisztián is, dokumentalista módon. Én azért nem vennék bátorságot más helyében beszélni, mikor ő némaságra (betegségbe ) menekült is előle...(nade ez a régi nóta a fikció és az én mostoha viszonyáról) egyébként egy 84 éves marosvásárhelyi szinésznő "rácsapott"! (akinek újabb darabot ir)

Az Úri utca 5-nek viszont nyomába járok, ez volt az első és tán legsikeresebb? regénye..

.

A bemutató nem is volt szigorúan vett szakmai, régi ismerős H Pali (egykori lakótárs?) beszélgetett T Rózsával, oldottan...

Nem unatkoztunk, mindenesetre

Egyébként nekem is van  vonatkozásom, volt egy Tatár nevű tanitványom, aki mindig emlegette , büszkén a növérét, irodalmi vonatkozásaival persze, remélve, hogy tudok róla (egyébként ő is a giminkbe jár, de én nem tanítottam, hanem Stenger Gizella igen, akit egykori tanítványa  istenit valósággal...(nincs egyedül!)

Lám egy jó magyar irodalom tanár csak úgy gyártja a későbbi irókat, Leipnikker-Lantos Péter t is, nameg Tomi  unokabátyám verseiben is ott bujkál, az inspirációja)

junius 19.