erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

FELKAVARÓ DOKUMENTUMOK 2013

2021. szeptember 16. - gond/ol/a

FELKAVARÓ DOKUMENTUMOK



meséli a unokabátyám, hogy képzeljem csak el, hogy egyszer meglátta magát, a canadai tévéműsorban, kisfiúként, a Teresin-i náci propagandafilmben... az ott bemutatott gyerekopera nézése közben, premier planban...

  • engem nem láttál? (én is abban a táborban voltam, igaz, csak 2 évesen)

  • NEM

- mi volt az opera címe?

-Brundibar

kerestem a youtubon, ilyen film(részlet)eket találtam...

 

 

nem tudom, én vajon ott vagyok-e a gyerekek közt (nem hiszem() ..de unokabátyám még a körülményekre is emlékezett részletesen, hogy hogy vitték őt oda (egy nő meg egy férfi, kézenfogva) de mikor rákérdeztem, (beazonosítását megkönnyítendő), hogy volt fésülve a haja, arra már nem emlékezett... (most úgy tűnik 0.24-... az 1.(később megtalált -duplán dokumentum filmen - egyre biztosabb vagyok benne, ahogy külön lefotóztam - felidézve egyéb gyerekkori fotóit..csak ez mégis más, szívszorongató, szószerint szorít a szívem láttán:



 



-kanadai unokanővérem is legutóbbi találkozásunkkor - egy fotóról beszélt, amit a kanadai Wallenberg kiállításon látott, munkaszolgálatosokról készített csoportkép, és ahonnan egyszer csak az apukája nézett szembe vele..., le is fényképezte, mutatta is a gépjén - én nem ismertem őt, felismerni se tudtam így, de eszembe jutott az én szintén munkaszolgálatos és szintén vissza nem tért apám...

s hogy én is - minden elémkerülő, Borban készített fotót - mindig alaposan megszemlélek, hátha felfedezem rajtuk az apámat (eddig még nem sikerült)

Igaz, nincs is nagyon erőm hozzá: itt van előttem a polcon évek óta a "Rézbánya Borban" cimű DVD, megvettem, de még nem volt erőm végig is nézni...

kiskorom óta, lakásokon át, rejtem magam elől a "Te vagy a tanu" c vaskos  könyvet, amiben szörnyű képek vannak a szörnyű valóságról . És egy lista a háború utáni keresett, eltűntekről - akik valószínű "sose tértek vissza" - micsoda eufemizmus ez az elpusztításukra - még így, utólag is, a nem elfogadható valóságra,

amikor, amibe születtem...

az én személyes -még és már  otthoni fotóim szinte idilliek...

node mi volt közben egy évig...1944-1945...?! A zlabingsi, theresini lágerban...

most nézem a theresini filmeket... keresem - akkori magam - , az unokabátyámra se tudok ráismerni...egyek voltunk a pusztulásra ítélt  tömegből. Csak "véletlenül" megmenekültünk.

Unokanővérem apukája nem (sem) jött vissza. Az a kiállításra valahogy előkerült kép lehetett az utolsó róla...

Apámról  szinte kép se maradt... Egy tábori levelezőlap, lakonikus, szellemes stilusban...nyugtatásunkul(?)...

-----------------------------------------------------

...Mi is az, hogy "holokauszttagadás"?!

és mikor is kezdődött?





 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr4516691112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása