évente egyszer, június közepe táján mindig megjelennek... valaha  itt éltek, de már inkább csak az őseik, s ők a leszármazottaik, a világ minden tájára szétszóródva, ortodox zsidók, fekete kabátban, kalapban, pajeszosan... egykori rabbijuk Vorhand rabbi járzeitjára jönnek vissza, idezarándokolnak, az őshazába(városba) imádkozni az egykori, s szépen  felújított zsinagógájukban  péntek este, szombat délelőtt, és kimennek a temetőbe vasárnap a rabbi sírjához, az évfordulón, és ott is imádkoznak...  néha - ha szerencsém van - látom egy-kettőjüket a városon is végigmenni, többnyire sietős léptekkel...

ma szerencsém volt... kétszer is...

először egy középkorú, idősödő házaspárt láttam tanakodni a Penny előtti pénzváltó kirakatánál, 4 után pár perccel - de nekik nem volt szerencséjük - mert -mint kiderült- előbb, már 4-kor bezárt a pénzváltó kivételesen... (ahogy kiírták a kirakatra: 14-19-ig, és ma, 17-én is (amúgy 7-kor szokott), pedig  az unokáiknak  akartak venni egy sportjátékot, 3200Ft-ért, de nincs forintjuk, csak dollárjuk, a boltban pedig csak Ft-ot fogadnak el. És szombat délelőtt, mikor újra nyitnak...?- teszem fel az ostoba kérdést, hiszen a választ tudhattam volna: zsidók vagyunk, és nem nyúlhatunk pénzhez , ha bejön a szombat... Miután feltárom, hogy én is zsidó lennék (csak neológ) - ennek ellenére) nagyon kedvesen és szívélyesen fogadnak, meg is hívnak imádkozni holnap délelőttre a zsinagógába - csak vegyek magamra egy hosszú ujjú valamit, mutat a nő a most -kánikula lévén- csupasz karomra, és kössem be a fejem valamivel.... aztán - elkísérem őket a játékbolthoz, segíteni - ahol meg is oldódik a váltási probléma mégis csak, mert egyik jóismerősük is épp jön oda, a zarándokcsoportból, és nála van már korábban beváltott forint is, igy aztán lesz játéka (valami műanyaglépcsőféleség) az unokáknak. 60 van belőlük! (s 10 gyerekük. Izraelben...)

én megyek tovább, most már a biciklimre ülve, vásárolni, most már -hogy visszafordultam-, a Spar felé, s az úton két kis zsidót is látok még..., két fiatalembert, a makói majdnem üres utcákon.

Egzotikus látványt nyújtanak, de ugyanakkor nagyon is beleilleszkedőt a környezetbe... a makói emberek se bámulják meg őket, csak én fotózok tisztes távolból a biciklimről, fotózom őket, ahogy ők is fotóznak..

makói táj kis zsidókkal... ritka látvány (évente egyszer ismétlődő)

Valamikor itt laktak az őseik az Eötvös utcában főleg, ahova most itt bekanyarodnak mindjárt

ahol a zsinagóga áll, ahol imádkoznak , -egyszer egy évben -,

most nincs is lezárva, máris nyitva vannak az ajtók, és lakat sincs a kapun...

azért nem megyek be. ma este (még) nem. ... megyek még vásárolni a Sparba, visszafelé lefotózom a gyönyörű épületet... aztán még egy virágszálat is a közelében...: 

talán majd holnap... én is elmegyek a zsinagógába... imádkozni... de nem hiszem... félek, hogy "idegen lennék" köztük IS....

....

epilógus:

"Volt egyszer, volt egy kis zsidó"... a cím magyarázatául, olvasóimnak, és a "kis zsidóknak" is , akik most itt vannak az "őshazában" és azok emlékére, akik csak "voltak, egyszer"....:

aliz2. :: 2011. jún. 17. 22:26 :: 23 komment 
Kategóriák: fotó, zene :: Címkék: kapcsolatok, kultúra, MAKÓ, zsidóság

ez a cim kicsit Turgenyev színdarabcímének: "Egy hónap falun" analógiájára készült, némi módosítással, és lányom szemszögéből nézve. Hónap helyett nap és a falu sem teljesen az, hanem a szülő(kis)város - mindenesetre  én az egy napnak is nagyon örültem és remélem ő is jól érezte magát itthon (is)...

talán a nap legnagyobb élménye a biciklizés lehetett...

én mindenhova biciklivel járok, mikor lányom itthon van, tolom mellette, míg ő gyalogol (bár otthon a biciklitárolóban ott van az ő biciklije is )

de most, váratlanul, ebéd után, kijelentette, hogy szeretne ő is biciklizni, nehogy elfelejtse, és már adtam is örömmel oda neki a biciklim, ő pedig még nagyobb örömmel hajtotta:

 nem felejtette el! (hogy is lehetne elfelejteni amit kisgyerekkorunkban már megtanultunk!) Ha változnak is a közlekedési körülményeink...

Emlékszem, jópár éve (negyed százada! pontosan: 75 junius 13-án,)Kanadából érkező unokabátyámmal összetalálkozva a Szegedi utcánkon, hasonlóan kérte el a biciklim, mert hirtelen kedve támadt biciklizni egyet - annyi kihagyott év után.

(valamikor ő is biciklivel járt le  a Maros-parti strandra, én néha gyalog, de útközben ha utólért, rátett a biciklivázra is kivitt a standra...)

Pár éve vett is egy biciklit  az itteni tartózkodásaira...

Hazamenet meg mi kivettük lányom biciklijét is a tárolóból, és elkarikáztunk , kiki a maga biciklijén a cukrászdába...

ahol a napokban olyan egyedül éreztem magam...

hát most nem!:

(és végre nem (csak) magamat  "kellett" fotóznom):

 s nem magamban fagyiznom.

aliz2. :: 2010. jún. 17. 1:41 :: 7 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: lanyom, MAKÓ, rokonok

19,43 körül vettem észre - ahogy kinéztem  a vonatablakon - a holdat, hogy milyen vörös, és alig  egy kis sarló... holott telehold lenne

hát persze: a holdfogyatkozás!

ettől kezdve akrobatamutatványokkal is, de mindent elkövettem, hogy le tudjam fotózni, de robogó vonatablakból nehéz volt, a visszatükröződések miatt is (jobban látszott a bent mint a kint - és a "bent"et , szereplőit; az utasokat - egyáltalán nem zavarta, érintette a kinti látvány, nem is voltak kíváncsiak rá (a szemközti lány, ki a Büszkeség és balitéletet olvasta, angolul, elmerülten, közömbösen közölte, hogy telihold volt, tegnap...(?) - node az legalább havonta egyszer van -ez meg legutóbb 11 éve!

meg a száguldás , meg az eltakaró lombok is bezavartak

de végül is 1-2 képen látható lett az a kis csonkult lángszínű égitest...

és csináltam 2 mozgóképet is (azaz kisvideot) , (de ezt nem tudja a gépem megnyitni)

mindenesetre szabad szemmel volt a legszebb a látvány - a gép keresőjén már nem annyira...,

miért is akarok én mindent rögzíteni, minek és főleg:  ugyan kinek....?!

(közben meglopom magam, az élményt - a maga "primőr"ségében...)

...

aztán, mikor Szegedre értünk, 21,20 körül, már sehol se találtam a holdat az égbolton, ... lehet, hogy akkorra tűnt el, mert akkor kezdődött a teljes holdfogyatkozás...?  s mit addig láttam csak részleges volt?

otthon, Makón meg már meg is feledkeztem róla, pedig - ahogy később: 23,10-kor  olvastam az időképen - 23,03-ig tartott...

aliz2. :: 2011. jún. 15. 23:17 :: 6 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: fotók, utazas

 egyik régi osztályom 50 éves találkozója

másfél napra tervezett

első nap a Maros partra

kicsit előbb értem ki, rám is csapott egy "növendékem", fura módon azzal a kérdéssel, hogy hogy jöttünk mi haza a deportálásból,

és rögtön hozzátette, némi szemrehányással!, hogy én soha nem beszéltem erről

miért is nem? Hiszen nem volt tananyag! Hm... (a hallgatás évei)

sőt eszembe jutott egy eset, akkoriban olvastam Kőszegi Ábel könyvét, könyv

Radnóti Miklós életéről inkább haláláról... kutatásai kideritették, hogy halálát nem németek hanem magyar keretlegények okozták. ekkor tanitottam Radnótit (azt hiszem a hetedik eclogát épp) és nem tudván uralkodni érzelmeimen (indulataimon? könnyeimen!) kiszaladtam tanitás közben a folyosóra...sirni..

emlékezett az esetre, de okát csak most tudta meg (ideje volt!? nem?)

---

a kisvonattal szándokoztunk lemenni , egyébként alig voltunk! (később ki-ki igy vagy úgy lejött a Marosra még (egyébként  is, ugyanis ki kellett szállnom a kisvonatból annyira rázott).

kellemes volt a Maroson, régi diákok, régi emlékek közt... (most látom, még abroszt is hoztak a piknikre)

összeálltunk (ültünk ) egy hevenyészett csoportképbe...

de holnap lett az igazi találkozó!

 az utcánkban levő különösen, vizszintesen és hosszan elhajló göcsörtös fát mindig megnézem

még kislyányom mászott fel rá--

mostanában magányos, de ma benépesült

még táska is lógott egyik ágán és három fiúcska művészi elrendezésben trónolt rajta... beszélgettek

annyira megejtő volt a látvány hogy muszáj volt lefotóznom

jó messziről, a fiúk arcát lomb takarta...

de vérszemet kaptam

közelebb mentem, kijebb, és onnan már jól láthatóan kattinttottam

csakhogy az egyik szemfüles fíú leugrott és sebes léptekkel hozzám jött:

_Mit tetszik csinálni?

-semmi veszélyeset, nem vagytok felismerhetők, az én kislányom is itt játszott annak idején, annyira jól néztetek ki... megmutassam?

nem kell - hagyta rám

itt maradtam a két képpel, de becsületből csak az elsőt teszem fel, amin tényleg nem látszanak a fiúk

(hány jó kép hiúsul meg a frányaszemélyiségjogok miatt)

hát nem olyanok, mintha lángolnának? mindenesetre lángvörösek.... szinte valószerűtlenül

17,51-kor készültek, ilyenkor élesebbek a fények

 

(és én tudom, hogy hol, - minek a közelében - talán azért is lángolnak ennyire...)