Turczi István és Gerendás Péter adtak rendhagyó irodalomórát a könyvtárban..

pár "kirendelt" középiskolai csoport , és pár "megtűrt" öreg közt

J. M. vezényelte le a műsort, kissé hiperaktivan...

bevallom , nem éreztem valami nagyon jól magam (kivéve mikor Gerendás zenélt)

nem értem, hogy miért kell "cikizni" az embert a kora miatt (és miért is kell hízelegni a fiatalságnak?)

közben meg J.M. "elárulta", hogy Turi Tímea anyja vagyok (miért kellett? - dorgáltam meg), mire Turczi: akkor pedig kondicionálva lehetek a modern dolgokra ... és puszilja Timit! (hm)

miért lenne a modernség életkor kérdése?!

meg is kérdeztem tőle az előadás után ki is mondta "modernnek kell lenni mindenestül", persze tudta, hogy Rimbaud, (én a tovább gondoló Somlyóra gondoltam!) és vissza is vágott azzal, hogy ő fiatalon abba is hagyta a költőséget... (szerinte Verlaine miatt (?)

na mindegy, igy jártam, nem kéne nekem mindenre elmenni... ugye

(egyébként nem is értem ezt a Turczit, alig fiatalabb nálam!)

ezt a könyvet találtam (keresés nélkül!) a könyvtár polcán, a jeles szerzőtől (Csikszentmihályi Mihály) már olvastam a flow-t, (írtam is, némileg, róla*)ez ennek mintegy kézikönyve, gyakorlati alkalmazása a mindennapokra, az életvitelre, az értelmes, jól megélt életre...

neki is estem; először nem időrendi sorrendben, hanem a végénél kezdve, de aztán szinte az egészet átolvastam... kint, a könyvtár belső kertjében (kicsit szeles, friss időben)már nem akartam hazavinni, a sok könyv közé (amik közt könyvtáriak is vannak még, amiket vissza kellene hozni)... és a jó levegőn kellemesebb is volt - a könyv élvezetközponti tartalmának is megfelelően

közben lányom hívott (kiadóból, rádióból hazaérve, kissé fáradtan) - ajánlottam neki is a könyvet, egészen feldobódva a tartalmától - és mindenkinek itt is, most ajánlhatom, a  noteszjegyzeteim alapján  - innen-onnan-  egy pár hasznos gondolatot kiemelve belőle:

 "Mindig cselekedj úgy, mintha  a világegyetem jövője tőled függne, de kacagd ki magad, mikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számít, amit teszel." (buddhista bölcsesség)

"Ha tényleg élni vágyunk, rögtön ki kell próbálnunk. Nem baj, ha nem, de akkor a halált választjuk" (...) Ha nem mi szabjuk meg életutunkat, akkor más, külső hatóerő irányítja. - Senkitől se várhatjuk el, hogy segítsen élni nekünk.

A próféták és filozófusok perfekcionalisták, zavarja őket az élet tökéletlensége, de a többség, minden tökéletlenségével együtt örül az életnek. (!:)

Cél csökkenteni az entrópiát ( a mindennapi rendezetlenséget)! -nem "győzni" kell mindenáron, hanem "csak " hozzájárulni a világ rendjének fenntartásához...

mindenképp nyomot hagyunk a világban , a kérdés, hogy milyet!!!

A kivételes élet aktív felelősség az emberiségért és a világért, amelynek részét képezzük.

fontos megérteni énünket (v.ö. ismerd meg magad...), de a pszichoanalízis ellen is érvként jön elő  ( amivel nagyon és régről egyet gondolok!): a visszatekintés, a múlton való tépelődés nem oldja meg a problémákat - mert épp a megoldandó problémák eltorzítják a lencsét, amin a múltat nézni akarjuk.- A múlton való kérődzés ronthat is a dolgon. (mikor önmagunkon töprengünk negatív a hangulatunk - a flow-ban épphogy megfeledkezünk magunkról - Akkor (is) kellene töprengeni, amikor éppen fel vagyunk dobva!!! :)

ha vidámak, barátságosak vagyunk, ha tevékenynek, erősnek érezzük magunkat , ha megfelelően használjuk szellemi képességeinket- "boldogabbnak" érezzük magunkat....a szomorúság, félelem, szorongás viszont növeli a lelki entrópiát (energiaveszteséget jelent - és ilyenkor nem is tudunk megfelelően figyelni külső feladatainkra, mert előbb a belső szubjektív rendet kellene helyreállítani.) - Semmittevéskor a legnagyobb a lelki entrópia!

az egyedüllét lehangoló hatású, mások társasága élénkítőleg hat - az egyedüllétben lehangolóbbak a gondolataink, gyorsabban találunk okot a szorongásra - a kapcsolatok, a barátokkal való együttlét oldja a lehangoltságot. -még egy felületes beszélgetés is!)  - persze ez nem jelenti azt, hogy olykor nem lehetne élvezni a magányt is... de elgondolkodtató pl. hogy az "idióta" szó (görög eredetű és) eredetileg a jelentése 'magányosan élő ember'..... Tudatunk egyensúlyba tartásához is fontosak a kapcsolatok! A barátok társasága - megbeszélni dolgainkat - ösztönző.

"Senki se lehet valaki, ha nincs vele senki" (Wheeler)

Figyelemreméltó - egyébként ezt olvastam el először - az utolsó fejezet: "A sors  szeretete" azaz "amor fati"... a gondolat Nietchétől:" az emberi nagyságra vonatkozó formulám: az ember semmit nem kívánna másképp, sem előre, sem visszafelé, sem az egész örökkévalóságban. - "

"Nem csupán elviselni kell azt ami szükségszerű, de szeretni is..."

"mind jobban és jobban megtanulom, hogy szépnek lássam a dolgokban azt, ami szükségszerű. Akkor én is azok közé tartozom majd, akik széppé teszik a dolgokat."

a sors szeretete...

megtanulni szeretni, amit úgyis meg kell tenni.... (felelősség spontán és ránkkényszeritett tetteinkért is...)

Ez egyébként - szerintem- a "legyen meg..." elfogadásának bölcsessége is... a "minden úgy  van jól , ahogy van"-é is, de belátással... és beleférhet a saját, a belső szükségek  figyelembevétele is, azaz összhangba hozása a külsővel - az "akarom" és "kell" harmóniája... amikor az ember szabadon, boldogan, teljes szívéből elfogadja az őt determináló tényezőket. Amikor választja és akarja a sorsát. Összehangolja a belső és külső igényeket... Spontán, szabadon és önként választja és akarja azt, ami abszolut determinált...(v.ö. Maslow, Rogers)

emlékeztet ez engem arra a régi - de ezek szerint mégse túlhaladott elvre, miszerint a szabadság nem egyéb a felismert szükségszerűségnél...

de azért van dolgunk:  felismerni, hogy mi az...! 

...

*http://url2.blogter.hu/177973/zeneelvezet_es_flow

aliz2. :: 2011. jún. 21. 1:44 :: 2 komment 
Kategóriák: kultúra :: Címkék: elet, konyv, konyvtar, pszichologia

 hetente kedden 2-től, van is meg nincs is rajzkörünk, de azért vigyázunk rá, hogy fennmaradjon

a múzeum kiállitótermébe szorultunk, a még fennálló kerámiákból csemegézve

én tündérilonát választottam, a környéki ornamentikája nélkül, csak a lányalakot, de nem nagyon ment_

félbehagyva ki is sétáltam a múzeumkertbe, hát ott oly csodaszép volt minden a maga friss zöldellésében, hogy arra gondoltam, minek ezt lefesteni, elég lesz lefotózni:

bár egy társam igazán szépet alkotott itt kint, közben:

aztán  csak befejeztem a halovány tündéremet...

(s elvágtattam egy irodalmi-zenei eseményre, a könyvtárba) (tündéremet hátrahagyva)

 vannak dolgok amiket soká értek meg

ilyen a káddis is, mely Istenről szól: nagyságáról, mindenhatóságáról...(s miért nem az eltávozottról?!)

eddig nem nagyon értettem, hogy miért hálálkodunk Istennek akkor (is, mert mindig) amikor meghal valaki...

hát azért , mert VOLT!!!! (s igy van is)

---

anyám már 33 éve elment... (de itt maradt! folyton jőn...)

s most , a 114. születésnapján esett le... (a káddis értelme)

hogy mennyire HÁLÁS vagyok azért mert ÉLT! hogy mimindent kaptam tőle... nevezetesen az életem (s igy közvetve lányomét, unokámét is... hogy mást ne is mondjak....) s ezt (ahogy Kertész Imre is mondta , ha nem is tudjuk kinek, de meg kell köszönni..."valakinek" *(s hogy senki nem hal meg , aki egyszer  élt - csak az, aki sohasem volt )

hát akkor ....

Jiszgádál vöjiszkádás sömé rábó! ( Omén!)

* valakinek köszönetet kell mondani az életért akkor is, ha tudjuk, hogy senki sincs, aki ezt a köszönetet elfogadja. -

 a délmagyart mindig kihozom a sütisarok teraszára, miután bent megittam a kávémat

átnézem, de egyébként csak egy oldala érdekel: ott is az utolsó

a keresztrejtvény, a horoszkóp,(csak a bak és a mérleg), meg az időjárás (bár azt érzem)

 megvolt az (egy) osztályom 50. érettségi találkozója, még csak nem is a legöregebbeké... őrület...csupa nyugdijas, nagyszülő és sajnos hányan nem lehettek már jelen, személyesen (csak a fotóikkal, meggyújtott mécseseikkel, emlékükkel) egy kicsit ránk is nyomták bélyegüket, mindenkiről K. Zs. a nagy szervező irt egy életútösszefoglalót, mit szomorúan hallgattunk végig , 

majd meggyújtottuk a mécseseket rájuk emlékezve...már heten vannak! 

jelen volt a K. tanárházaspár is, akik még engem i s tanitottak (a tanár úr testnevelésre még általánosban, felesége meg történelmet gimiben), ők is tragédiákkal hátuk mögött (lányaik elvesztése miatt...betegség...) de jó volt hallgatni őket és megható....számomra a kettős (öreg)diák-tanár szerepben..

csoportkép is készült (egy szintén volt tanitvány készitette) ami meg is lett a Koronabeli ebédre...

ami igazán pompás volt! 

a rámerőltetett aperitiftől kezdve a kávéig...

a csokrom is elhoztam, mi nem is hervadt el pár napig (a fotón itt is maradt)

csak a különajándékot szórtam el valahogy N. Á. től (ki szorgalmasan olvasgatva fb bejegyzéseim rájött, hogy nem kaptam kockacukrot a boltban, ezt pótolta néhány dobozzal, tetejére meg cafepockettet rakott figyelmesen - igazán sajnálom, hogy nyoma veszett,, (bár azóta lehet kapni kockacukrot)

 úgy tudtam, hogy 16-án két program is vár estefelé: 6-ra a könyvtárban Háry Feri, (egykori gimizenekari zenésztárs, -sőt zeneszerzőtárs : emlékszem volt egy alkotóköri, kultúrházi előadás, ahol saját szerzeményeinket adtuk elő, 50es évek végetáján...ő meg is maradt zenésznek, ezt az 50, zenével eltöltött évet írta meg önéletrajzi könyvében, aminek zenés bemutatójára készültem... és 8-tól az operettfesztivál idei első darabjaként egy Nóti Károly mű zenés változata... nem vettem meg előre a jegyet rá, mert ki tudja, mennyire húzódik el az előtte levő program, amire feltétlen el akartam menni... , különféle meghívók után, meg érdekelt a könyv is, amiben a sok fotó közt van egy a mi gimizenekarunkról is, későbbi osztályfőnökömmel, és egyben zenekari vezetőnkkel,(amin ugyan én még nem vagyok rajta, mert akkor még túl fiatal voltam, és nem zenekari tag - bár már 8. általánostól az!), de nagy része az akkori tagoknak nekem is zenekari társam lett még, később, - sőt valakinek a nevét közülük  épp én nyomoztam ki (tablókönyv és homályos de élesülő emlékeim szerint...) először azt hitték, én lehetek, de legalább abban biztos voltam, hogy nem!

Nos: a könyvtár elé érve, gyanúsan üres volt a tér, még a bicikli állványok is, és az ajtó - persze - zárva, mert - persze - egy nappal elnéztem a dolgot, egy nappal előbb volt az esemény...(igaz, akkor nem tudtam volna elmenni a zenepavilon nyitásra)

 

Az operettre utolsó 5 percben határoztam el , hogy megyek, a "Maga lesz a férjem!"-re, hát nem egy engem csalogató cím!) de hozzájárult, hogy a szerzők (egykori rendezők) Nóti Károly, Márkus Alfréd... kiderült - szerepeltek abban a Royal színházban, melynek - az államositásig - nagybátyám is volt az igazgatója, bár a szinházi lexikonban az utóneve tévesen (egy szinésszel összetévesztve? ) szerepel, Gonda Györgyként, pedig ő bizony László. (Szólni kell az Akadémiai Kiadónak, hogy javítsák, legalább egy újabb kiadáskor...) Nos, az első felvonást végiginéztem, remek kis kabaréjelenetet vágott le benne az epizódszerepeiben Szacsvay és Hüvösvölgyi Ildikó, Mikó remekül utánozta inasszerepében nagy elődjét, Csortost, szépen kibontakozott a történet, a föszereplő (szerelmes pár közt)mikor épp már kezdtek csipni a Szúnyogok, épp szünet lett, hazafelé indultam egy Szukuért, vagy otthon maradni, végül emellett döntöttem, lányom is épp hívott , emlitettem neki, hogy - ő - mint kiadói szerkesztő immár szakszerűen tanácsolhatná nekem, hogy is, milyen formában, kinek is, észrevételezzem ill. javíttassam ki Laci bácsi nevére a lexikoni címszót, s hogy ezt is meg kell még csinálnOM mielőtt,,,

 

 

 

 

 

és jutott eszembe a Bakancslista c. film, amiről még csak hallottam, de a lényege megragadott, hogy mimindent kellene még megcsinálni, mielőtt..., mig megtehetjük, és mondja lányom, hogy épp most megy a tévében ez a film, a filmpluszon, nahát, ilyet!, egyáltalán, van ilyen csatorna a tévénken?, hát van, és még majdnem időben nézhettem is  a bakancslistát, (bár már elkezdődött,) mint ahogy időben kellene elkezdeni élni, s teljes életet, (nem felet!), mindazt megtenni benne, amit szeretnénk... mielőtt.. de tán sose késő elkezdeni se.

a legfontosabb jó választ tudni erre a két kérdésre:

 

leltél-e örömöt az életedben

vittél-e örömöt mások életébe

Persze a kettő összefügg...a két öregember története is ezt példázta.... 

------------------------------------------------

ma mindent csak félig(meddig) csináltam amúgy is, pedig egészben kellene mindent! az életünket is kerek egésszé téve,,, (mig élünk!) teljes életet élni! s nem csak úgy félig-meddig, mint ma, amikor... s  csak szivgörcsöm volt többször is -angina pectoris! bahhh) pedig abból a fele is sok ...

 

aliz2. :: 2012. jún. 17. 1:04 :: 9 komment ::

 

egy párszor már körbe bicikliztem az új fürdőnket,

s a megnyitón már felfedezett s bejárt főépületen kivül, a mellékeken is el-elgyönyörködtem, csak nem értettem , minek..., mi, van-e funkciójuk, azon túl, hogy gyönyörködtetnek,

megfordult a fejemben hogy ha még diákszinpadom lenne pl, milyen remekhangulatú szabadtéri előadásokat lehetne itt rendezni, akár körszinházi jelleggel is, hiszen itt minden körbemegy, és kerek kupolás, és milyen gyönyörűséges szimbólum fejünk fölött a famadár az égre lyukasztott kupola alatt, ahogy arra, felfelé, az ég felé tart, mutatja az irányt... már azt is elképzeltem, hogy lehetne körbeültetni a közönséget... és egy párszor sajnálkoztam is , hogy milyen kár, hogy funkciótlan maradt ez a szép kis szabadtéri helyiség a fürdő szomszédságában, illetve valójában epületegyüttes komplexumához kapcsolódva, és lám, dehogyis!, most avattuk, zenepavilonként, aminek eleve készült.... az avatóünnepségen hallom a polgármesterünk szájából, a valamikori párbeszédét Makovecz -cel, imígy_

-Köllene egy zenepavilon!

-Mögtervezöm én azt nektök.

emlékszik a polgármester az immár halhatatlan épitészre, (épitőművészre!), akinek neve (12 ide tervezett és megvalósított épülete nyomán) elválaszthatatlan Makó városától, melynek lakossága bizonyság is arra, hogy ezek az épületek nemcsak az ég felé néznek, hanem itt a földön, az ég alatt, összehozzák az embereket...

lám, most is mennyien vannak, hiába a sok kirakott összecsukható szék, mögötte, mellette, mindenfele emberek sokasága, ... "avat"... és milyen ünnepi hangulatban...

a zenét halljuk ne a zajt.... mondja a polgármester, és mosolyogjunk... a zene hatására nem is olyan nehéz, igazán elemben van, és ő is most mosolyog...szép estét kívánva nem csak mára , a mai koncertre, hanem az összes többi napra...

a Makovecz tanitvány Csernus Lőrinc épitész is felidézi Makovecz alakját, szellemiségét, aki már nem lehet itt velünk, és mégis itt van... ezzel az újabb épülettel megajándékozva a makóiakat...

az est egyik karmestere, a magánzeneiskola vezetője: Csikota József is szól, másik makói zenekarunk is szerepel majd, a Deák Sándor vezette Bartók zenekar... és Makovecz fia, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola zenekarával... itt neki (is) tapsolnak a "szónokok"...

majd Sibélius megidézett szavaival:"Ahol a muzsika kezdődik, ott a szónak el kell hallgatni"....

kezdődik a koncert, hogy betölthesse funkcióját a pavilon... egyesitve-erősitve az épitészet és zene művészi, emberre gyakorolt felemelő hatását,

én hátra sétálok, a pavilon mögé újonnan kialakitott parkrészre, ahol - bár eleinte a tűző napon, de - le is tudok ülni egy pad üresen maradt szélére, meg közben sétálgatva, fotózni is, kedvemre,

a feltűnően sok kisgyereket is, akik mámorosan, vidáman, futkosva, játszva, táncolva veszik birtokukba a szép új teret... zeneszóra... ők így "avatnak"! ... övék itt a tér! a boldog jövő....

lepereg előttem egy kicsit a múlt is, a May Way zenehangjaival kisérve), amikor még a régi(akkor új) fürdőbe jártunk, anyukámmal...

az épitész fia apja emlékére vezényel (Verdit, A végzet hatalmát..)

a koncert után, a három zenekar által közösen előadott Himnusz után

.. "véget vetnek zenének, hazamennek a legények"...)üresek már a székek, kiüresedik lassan a tér is, (igaz, már beesteledett, fél 9 múlt...) de az épület... a tér... marad..., a madár is, szüntelen, egyre csak, repül az ég felé...

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/zenepavilont_avatnak/2284497/

http://hvg.hu/itthon/20120615_mako_belvaros_felujitas#rs

talán előbb kellett volna olvasnom a fenti mondatot?, dehát "mindennek ideje van", és ennek a mondatnak a dátuma épp a mai... 2012.június 14.

de AKKOR LEGALÁBB MOSTantól....! :)

aliz2. :: 2012. jún. 14. 14:57 :: 2 komment