Betegség miatt elmaradt a Hagymaházban a várt Sütő András darab A balkáni gerle, helyette  a János vitézt nézhettük, merész húzással

igazán érdekes volt, mit egy (pozitív)paródia, tele mulatsággal

a legjobb értelembe vett amatőr szinház, rendezői ötletekkel - kacagtatóan

(számomra a csúcs az volt, mikor az egyik szinész a Toldiból kezdett el szavalni, mire figyelmeztették is rá, hogy eltévedt, ez a János vitéz)

de tetszett pl a biciklire szerelt ló...

olyan volt az egész, mint egy mese... végül is az, kicsit kiforditva, és hangsúlyozva a szinjáték jellege!

a legvégén pedig igazán megható volt, hogy tündérország  Törőcsik Mari felejthetetlen hangján  lett narrálva, megidézve a jó győzelmét... ez külön ajándékként hatott,,,,

 először azt hittem, rosszul hallom vagy rosszul mondja a beszélgetést vezető U. Zsolt

de nem tévedés: itt Oról van szó. a kollázs  és a kaligramma keveréseként...

valóban sok a betű és a ragasztás a műveken...

a beszélgetés nagyon  érdekes volt,,, az alkotó O. Nóra egész eddig i életművét , életét átfogta...

ami meglehetősen sokoldalú,  (Zs, szerint ő egy reneszánsz ember...)

az is kiderült , hogy két nap múlva lesz kerek évfordulós születésnapja , mit meglepetésként, dallal köszöntött a jelenlevő vegyes kórus, aminek természetesen ő is tagja

engem megleptek a versek! képzőművészettől függetlenól is!!!!

 nyitott ablaknál dolgozom azaz dolgoznék, de imádnak megállni az ablakom alatt és fennhangon beszélgetni azaz kiabálni a felettünk levő emeletekre

most is ez történik, ráadásul az illető női hang elkezd "zsidózni" ...u,i megjelentek Vorhand rabbi jáhrzeitja lévén, a zsidó zarándokok városunkban, én i s láttam már őket... DE nem tetszik ahogy ez az asszony  szájára veszi őket.. olyannyira nem, hogy szokásomtól eltérően leszólok az ablakból..

...bántották magát?

nem  - szabadkozik 

(persze hogy nem, soha senkit nem bántanak, őket bántják! - gondolhatom)

hát akkor ne beszéljen igy róluk, mert engem zavar!

valamit mondhattak neki az emeletről, (tán, hogy én is zsidó vagyok?) mert azt válaszolja az baj...és el is oldalog (szerencsére)

---

talán ennek az előjátéknak is köszönhető hogy később mikor vásárolni megyek a sparba, öntudatlanil is feléjük, sőt ki is kanyarodom a zsinagóga elé, a kapuja nyitva , de most nem ott vannak, hanem a szemközti telken , hol egy nagy sátrat ütöttek

ki-bejárnak...kisebb csoportokban

ugyancsak szokásomtól eltérően (mert már megúntam, hogy nem tudok beszélni velük sose) elrikkantom magam. beszél itt valaki magyarul?

s láss csodát egy fiatal , modern öltözetű férfi mondja ő beszél magyarul, és a mellette levő idősebb IS bizonytalanul... megállnak velem "beszélgetni" - főleg a fiatal tolmácsol...

igy aztán kiderül, hogy az idősebb (bár nem idős) úr Gombó...aki lehet, hogy legújabb családfai meglepetéseim értetmében rokon is (ezt még ki kell nyomoznom pontosan) de addig is az kiderül, hogy az ő közeli rokona volt az a Gombó Zsuzsa, aki nekem kis óvódás koromban a mizrachiban madrichom volt, és nagyon szerettem, s aki rábeszélésére én is ki akartam vándorolni Erec Jiszraelbe, anyámtól komolyan hátizsákot követelve... már a lépcsőnkön állva...Mi van Zsuzsával, ? Finished, de 90 évesen, s szép élet után mondja  az úr  - kicsit eltájoltam magam, én se vagyok már az az óvodás... (az ő apja is 1937-ben született) kér, hogy mondjam a mobiljára, amiket Zsuzsáról tudok, mert felveszi, és elviszi leszármazottaihoz  ugyanabba az Erec Jiszraelba, ahova én ugyan személyesen  soha nem jutottam el (de a filmen a képem meg emlékező szavaim most mégis)...

még meghivnak a sátorba, egy barcheszre...de köszönöm, nem fogadom el, hiszen épp bevásárolni igyekszem

de a sarokról hiányérzettel visszafordulok, fotót késziteni róla (ha már ő is felvett)

ime- ragaszkodik hozzá, hogy a zsinagóga elé álljon...jaj csak ne üsse el valami:

 tegnap este a mediaklikkre klikkeltem, de egy csomó más ablak is nyitva lévén, csak a komoly zenét hallottam, éreztem egy régi magyar film kezdetét. Valóban az volt, ha nem is annyira régi: Fábry Édes Annája kezdődött. Gondoltam belenézek, bár annak idején persze láttam, még a moziban., sőt azt hiszem még filmesztétika órám is tanitottam - de az is már rég volt.

Bevallom, a számitógépnél el szoktam csámborogni, a filmről máshova, s közben hallom tovább a filmet..

csakhogy innen nem lehetett elszakadni, egy másodpercre sem!

Remekmű volt, mestermű.

Kiszámítva, kicsiszolva minden képe tökéletesre

Attól tartok időközben a filmművészetből filmgyártás lett

De ez a film még művészet volt, a javábóL!

 volt egyszer egy oskola

Szegedi utcainak hivták sokáig, mert hogy ott volt, az elején, még anyukám is odajárt, majd én is... később lányom, addigra Bartók lett a neve - fogalom, zeneiskola kapcsolódott hozzá...elé meg Varga Imre csodálatos Bartók szobra

pár napja elterjedt a rémhirnek tűnő hir, hogy vége, bezár , eladták.

lassan ugyan kiderült, hogy (még?)) nem adták el, de tény, hogy vége, elköltöztetik lakóit a most újjáépülő Almási utcaiba (vagy 2 km-re)... (vajon a szobrot is?)

a vásárhelyi(!) tankerület gondolta igy  -  vajon tudnak ők valamit is a genius lociról?!

gyér ellenállás bontakozott ki, de ott a belenyugvás mögötte

első nap a Bartók épület előtt... én is odamentem , főleg tájékozódni, hogy egyáltalán mi folyik itt? bele is sodródtam a demonstrációba , mit csöppet se bánok

de politikainak minősült az akció, mert a dk vezetője kért engedélyt rá... kevesen is voltunk

később az Önkormányzat előtt zajlottak a tiltakozó fellépések nem irodai időben!) ...node ez nem is "az a hely", nem a grund...

(veszett fejsze nyele!)

szomorú vagyok

előbb csak a kerités tűnt el, amin mindig még óvodásan anyám kezét fogva végigmentem, majd a mögötte levő iskola is...

(jut eszembe a zsidó mondás, iskolából templomot nem, de forditva templomból iskolát lehet csinálni... mert az iskolánál nincs fontosabb!)

a fővárosba felszabadulván régi beidegződés szerint -újra- falom a programokat

vidéken nyugalom van, sivárság (azért szerényebb programok is!), a fővárosban zaklatottság, piszok, káosz, és sok (kultúr)program. A vízfejű ország metafora még mindig jogos. Sőt. Hallok egy tetszetős filmreklámot félfüllel a tévében, és csak utólag jövök rá, hogy nem tévéfilm, hanem mozi- ami náluk -évek óta- egyáltalán nincs!... Nahát, kapok az alkalmon, felutazván, épp megy a Tajtékos napok a kedvenc Művész mozimban, kedvenc francia színésznőmmel (Audrey Tautou alias Amelie)- csakhogy a film... enyhén szólva nem az én világom, se a morbid, horrorisztikus feketehumora se mindennek a brutális képi megfogalmazása - hiába "ötletes", meg a mélyebb általánosítható tartalom, minden szerelem, életminőség romlásáról, beszűküléséről, kafkai borzadályos áthallások - feloldások nélkül, még kedvenc egzisztencialista filozófusom is - kiparodizálva, persze a külsőleges jegyekkel: a vastagkeretes szemüveggel - most egy ráfestett műszemmel is megtoldva, sajátja helyett. De csak mellékszereplő. Még jó. Ilyen kényelmetlenül rég éreztem magam moziban. Pedig a szék bordó bársony.... puha...

aztán a Parsifal. a Wagner napok keretében. (kaptam egy foto feleslegessé vált jegyet) Wagnerért nem rajongok (de eszembe jut apám, aki egyetemistakán énekelt az Operaház kórusában is - ő igen. A zenéért magam is. És a Művészetek palotája épitészeti csoda. A Bartók terem akusztikája külön csoda. Nem mondom, hogy nem élmény zeneileg a mű, de a szüzsé... hát, nem csoda, hogy vitákat váltott ki, mindkét (világi és vallási) oldalról. Mindenesetre életidegen és érthetetlen, bár freudi pszichoanalitikus (és átlátszó) magyarázatokat találhatnánk aszkézisára és életidegenségére- mentségül- De a zene, különösen a kibontakozó, megváltást imitáló befejezés felé gyönyörű és harmonikus

Aztán egész másfajta élmény az Óbudai Nyár keretében, a Fő tér szinpadán Orff Carmina Buránájá. Fenomenális. Pont ellenkezője a Parsifali hatásnak: KIROBBANÓ, ÉLETÖRÖM. Életigenlés. Együtt énekelünk egy részt a zene- és énekkarral, felszabadultan... Az ifjúság a szerelem, az élet diadalát. Hiába vagyok 70, és hiába múlt el rég a középkor, melyben születtek ezek a vágáns dalok. Az élet mindig megújul... Orff zenéje kinyitja a szívet... szélesre tárja...

De azért... a legjobb programjaim a fővárosban nappaliak..., amikor az unokám "bemutatóit" élvezhetem- Akrobatikus mutatványait, amivel végiggurulja a nappalit. Utánzó művészetét, amivel a lullalulalu bölcsődalt, meg a Sony boyt imitálja, nagyanyai karmesteri kézmozdulatokkal, és ahogy rákacag, ahogy azt mondja neki, becézve, hogy te, te... meg mama, baba, meg pápá...

igen, pápá... újra vidéken. Nézem az unokámról készített kisfilmeket . Hát sokkal jobban élvezem, mint a Tajtékos napokat. És a kis kornyikálását is jobban még a Carmina Burána dalainál is. Ebben még több az élet! Csupa életöröm...

aliz2. :: 2013. jún. 25. 18:13 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: Budapest, film, irodalom, kapcsolatok, szinház, zene

 ezen a kedden nem jöttünk valahogy össze... kivéve a vezetőnket, végigsétáltam a múzeumkertben megint, és most hátulról láttam meg a korsós lány ide űzött szobrát, mi innen is gyönyörű... el is határoztam, hogy legközelebb ezt azaz őt rajzolom le:

 már megint kissé nyűglödök a rajzeszközeim fölött...

mit is rajzoljak?

a múzsák pl (kerámiasorozat) (amit K rajzol) nekem túl giccsesnek tűnnek

a múzeumi külön szobában álló Fordot nem szeretem, idegesit az a nagy fölhajtás is ami körülötte van, bosszúból le akarom rajzolni, de az első ceruzavonás után látom, ez nem fog menni (Gy szerint mert túl közelról látom(?)

kimegyek hát az udvarra, a szemben levő Sisy mellszoborra vetem tekintetem, s arról készitek (már megint csak) ceruzavázlatot.. (a semminél (nem sokkal, de) több

június 7