nyitott ablaknál dolgozom azaz dolgoznék, de imádnak megállni az ablakom alatt és fennhangon beszélgetni azaz kiabálni a felettünk levő emeletekre

most is ez történik, ráadásul az illető női hang elkezd "zsidózni" ...u,i megjelentek Vorhand rabbi jáhrzeitja lévén, a zsidó zarándokok városunkban, én i s láttam már őket... DE nem tetszik ahogy ez az asszony  szájára veszi őket.. olyannyira nem, hogy szokásomtól eltérően leszólok az ablakból..

...bántották magát?

nem  - szabadkozik 

(persze hogy nem, soha senkit nem bántanak, őket bántják! - gondolhatom)

hát akkor ne beszéljen igy róluk, mert engem zavar!

valamit mondhattak neki az emeletről, (tán, hogy én is zsidó vagyok?) mert azt válaszolja az baj...és el is oldalog (szerencsére)

---

talán ennek az előjátéknak is köszönhető hogy később mikor vásárolni megyek a sparba, öntudatlanil is feléjük, sőt ki is kanyarodom a zsinagóga elé, a kapuja nyitva , de most nem ott vannak, hanem a szemközti telken , hol egy nagy sátrat ütöttek

ki-bejárnak...kisebb csoportokban

ugyancsak szokásomtól eltérően (mert már megúntam, hogy nem tudok beszélni velük sose) elrikkantom magam. beszél itt valaki magyarul?

s láss csodát egy fiatal , modern öltözetű férfi mondja ő beszél magyarul, és a mellette levő idősebb IS bizonytalanul... megállnak velem "beszélgetni" - főleg a fiatal tolmácsol...

igy aztán kiderül, hogy az idősebb (bár nem idős) úr Gombó...aki lehet, hogy legújabb családfai meglepetéseim értetmében rokon is (ezt még ki kell nyomoznom pontosan) de addig is az kiderül, hogy az ő közeli rokona volt az a Gombó Zsuzsa, aki nekem kis óvódás koromban a mizrachiban madrichom volt, és nagyon szerettem, s aki rábeszélésére én is ki akartam vándorolni Erec Jiszraelbe, anyámtól komolyan hátizsákot követelve... már a lépcsőnkön állva...Mi van Zsuzsával, ? Finished, de 90 évesen, s szép élet után mondja  az úr  - kicsit eltájoltam magam, én se vagyok már az az óvodás... (az ő apja is 1937-ben született) kér, hogy mondjam a mobiljára, amiket Zsuzsáról tudok, mert felveszi, és elviszi leszármazottaihoz  ugyanabba az Erec Jiszraelba, ahova én ugyan személyesen  soha nem jutottam el (de a filmen a képem meg emlékező szavaim most mégis)...

még meghivnak a sátorba, egy barcheszre...de köszönöm, nem fogadom el, hiszen épp bevásárolni igyekszem

de a sarokról hiányérzettel visszafordulok, fotót késziteni róla (ha már ő is felvett)

ime- ragaszkodik hozzá, hogy a zsinagóga elé álljon...jaj csak ne üsse el valami: