hetente kedden 2-től, van is meg nincs is rajzkörünk, de azért vigyázunk rá, hogy fennmaradjon
a múzeum kiállitótermébe szorultunk, a még fennálló kerámiákból csemegézve
én tündérilonát választottam, a környéki ornamentikája nélkül, csak a lányalakot, de nem nagyon ment_
félbehagyva ki is sétáltam a múzeumkertbe, hát ott oly csodaszép volt minden a maga friss zöldellésében, hogy arra gondoltam, minek ezt lefesteni, elég lesz lefotózni:
tejesen lenyűgözött a természet szépsége, hozzá képest, tényleg, mi csak erőlködünk (?)
bár egy társam igazán szépet alkotott itt kint, közben:
aztán csak befejeztem a halovány tündéremet...
(s elvágtattam egy irodalmi-zenei eseményre, a könyvtárba) (tündéremet hátrahagyva)
