elfelejtettem megnézni az Egyiptomról szóló legújabb filmet (Tutanhamon) megnézni, tegnap vettem észre a tegnapelőtti újságban -.veszett fejsze nyele
erről jut ezembe (s hogy tán nem is véletlen):
egy (vagy az) egyiptomi kiállítást néztük a Szépművészeti Múzeum alagsorában (évtizedekkel ezelőtt)
persze némán, megdermedve.
de valami furcsa közelséget éreztem (-tünk?), egymás iránt, lám mi (még) élünk! -ezek meg itt: múmiák!
hamar feljöttünk!
honvágyam támadt a Maros után... igen, itt, Makón... először csak biciklizhetnékem támadt, kifelé a városból, már a Nap lefelé járt azaz csak a szemközti sárga falu ház legfelső, 4. emeletét világitotta már meg, 7 óra felé..., igyekeznem kellett - a töltésre a városkapuhoz érve még sütött a Nap, de
aztán... - itt fogott el a folyó iránti "hon"vágy , lebicikliztem az erdő kísérte árnyas autóútra, végig a Marosig, szembejöttek már a strand felől, autóval, biciklivel, motoron, szinte mindenki, de mire leértem, ott is voltak emberek, bősz lábteniszezők, sétálók, nézelődök, meg meglepetés:
fölfordulás, egész más "táj" , (egyáltalán "táj"?!) - mint amit vártam volna...: természetet, nyugalmat, harmóniát... nos a bejárat nem is működött , pár méterrel arrébb lehetett bemenni, és mi fogadott? nem is találok szavakat, inkább mutatom képeken:
majdnem elsírtam magam...nem is értettem mi ez, ami itt folyik, mi lesz itt, aztán egy fiú csak annyit mondott: kalandpark - és eszembe jutott, hogy olvastam én valami "kultúrpark"-ról, de annak alapján nem erre számitottam, hát úgy látszik "védekezésből" eleve félreolvastam,: kaland helyett kultúrára áhitozom... persze sokan biztos örülnek a kalandlehetőségnek; volt aki azt mondta a parton, hogy ez a jövő... (hát akkor én meg a múlt, és nekem jobban tetszett a múlt háborítatlan természete, legalább itt a Maros parton... a felbolydítatlan természet, mint itt, most ez a kalitkába zárt, kizsarolt, kihasznált, felbolygatott, feldúlt... (falramászhattam volna...! mögöttem épp egy falramászó fal - de miért nem lehetne inkább fára ?!...)
a vizben meg műanyagpalackokat... . a románok csinálják - mondták. Mintha mindent lehetne másokra fogni...
szerbusz Maros... távolodom (távolitanak) tőled is...
aliz2. :: 2011. jún. 13. 23:54 :: 3 komment
Kategóriák: vélemény, fotó :: Címkék: elmelkedes, MAKÓ, Maros, termeszet, valtozasok
valamelyik este a tévében (azt hiszem a Kulissza.c. műsorban) egy tiszta arc és hang magára vonta a figyelmem. Korábban nem is annyira, de épp arról volt szó a műsorban is, hogy -mások szerint is -mostanában megváltozott, a költészete, u.n. objektiv költő volt, s most egyszeriben szubjektiv - lett. Örök -elvi- vivódásom témája és megszenvedett gyakorlata! Jó látni-hallani egyfajta önigazolásként is... , meg azt is, hogy az irónia nem mindenkinek központi kategória (nem csak én helytelenitettem ám, a mostanában olvasott Ken Wilber is rosszallja, hogy központi kategória lett a post modernben - s most , lám ez a -még mindig fiatalnak számító - költőnő: Szabó T. Anna is, vállalja az idillt is, akár még akkor is, ha a kritikusok számonkérnék rajta az iróniát. De milyen jól teszi, hogy vezére bensőjéből vezérli..., milyen bensőséges és igaz a hangja!
Azt hiszem az anyaság érzelmeit nem fogalmazták meg mostanában ilyen összetetten..., mint ő; ebben a műsorban ezek a sorai fogtak meg igazán (És újra szól):
(Jaj, két fiaim: karom, ölelésem,
siető lábam, otthonos ölem –)
nélkülük egész nem vagyok egészen,
de ők egészek lesznek nélkülem.
.......................................................(nemrégiben, még, pedig, jut eszembe, erre a versére figyelhettem föl - másik oldalról, (a kisgyerekéről) a mostani pandantja-ként):Elhagy
milyen bonyolult, és mégis szép, és kerek - így
Ki kit hagy el hát? ki a függetlenebb? egész-ebb?
de hát jobb is így, ha már úgy is el kell hagynia a szülőnek a gyerekét, idővel - mert "ez az élet rendje" , akkor legyen is a gyerek "egész" nélküle ... (nincs is itt ellentmondás, csak más aspektus és kiegészítés)
csak ezt a "nélkülüknemvagyokegészen"-t nehéz, sokszor nehéz megélni... az "őkegészekleszneknélkülem" biztató érzése mellett
aliz2. :: 2009. jún. 12. 19:49 :: 2 komment :: Címkék: elmelkedes, költészet, tevemusor, vers
jövök hazafelé, koncertről az újjászépitett 250 éves katolikus templomból, mi tele diszekkel... Purcell kórus Orfeo zenekar játszott kb 250 éves kibányászott szerzeményeket...
leszállok a bicikliről, megnézni a mobilom
már szállnék vissza, mikor látom, mi előtt is állok
közelebb megyek és lekattintom
felteszem a fb-ra boritóképnek, lájkolják persze
F. E. ezt irja: Nagyon szép!!! Egymáshoz simulnak az árnyalatok. Én meg:a természetnek jó az izlése!
A hangversenyen elhangzott annyi dicsőség (dicséret) (Salve) után...kell-e ennél nagyobb?!
komoly, szinvonalas irodalmi eseményen vagyunk a könvvtárban. Alig! :(
hiába várunk, itt látom néhányunk között tegnapról Bogolyt! Visszaköltözött? - kérdem. Á, csak a pulóverjét cserélte le (tényleg, tegnap fekete volt, de ma kék, egyébként az előadó: Tverdota régi munkatársa(?)
kevesen vagyunk , de annál érdeklődőbbek
a téma: József Attila monográfia, csúcson a makói éveivel! Gondoljátok meg proletárok!
(igen, tudom, az Anyá-ból van a sor, már mondom is kivülről magamban (jól mondja a beszélgetőtárs Forgó Géza...tudja, hogy tudom - korábbról, minden józsefattilát:))
(de még hogy, ált. iskolás koromban kaptam szavalásra a verset, kisiskolásan, egy anyáknapi ünnepségre.és eltévesztettem a dátumot, egy nappal előbb volt, mint gondoltam, de épp az iskola előtt mentem el, bár nem ünnepi ruhában, igy "beugrottam" saját magamba, s kicsit el is tévesztettem a szabadverset (azóta nem!)
Nos: Makó! Meghatározó a fejlődésben) T. szerint (Sajtos, Tóth F., Szabolcsi, Péter László irásai ellenére ez nincs eléggé benne a köztudatban - Makónak és benne Juhász Gyulának (hiszen sokat vendégeskedett itt Espersitnél) óriási a hatása! - mondja
Ősszel konferencia lesz itt Makón J. A. makói éveiből egyébként, majd akkor pótoljuk...
a gimnázium tól is sokat kapott. egyes tanároktól különösen:
Galamb Ödön , Tettamanti, Eperjessy Kálmán
nos.. sokmindenről esett szó - végül
megállapitotta, hogy József Attila népszerűsége töretlen! ),,
nomeg még egyszer leszögezte hogy szerencséje volt Makóval és ESpersittel
(nekünk meg vele!)
---
a könyv...első kötet csak de vaskos, F G mondja kivihetem, a ktárból való...
viszem is,,,
lent a földszinten hirtelen elé penderülök, és meglep , milyen magas
mondom is, felnézve rá, hú de nagy
elneveti magát, s mesélí:
mikor Czine Mihály irodalomtörténész meghalt, azt kezdték mondani, hogy ő a legnagyobb irodalomtörténész
Azt hiszem, "amúgy" Is!
május 20
..persze ne legyek már túl szigorú! az élmény hiánya is egyfajta (negativ) élmény, másrészt a sok negatív közt így fel-fel tud csillanni annál inkább egy-egy pozitív... a feketeség, a sötétség, mint környezet, még jobban kiemeli a fényt, s azt, ami világítani tud...
tulajdonképpen a régi emlékeim színessége késztethetett csalódásra, nem azt kaptam, amit vártam(?) "Táblaképfestészeti biennálé" - a Reökben. (ez már a 13. és 2.-szorra ezen a helyszínen) Még a Horvát Mihály utcai (rég eladott) képtár vagy 3 emeletén ámuldoztam a festők éves sereg(kép)szemléjén, aztán az Olasz Kultúra házában, de itt a Reökben is voltak szép kiállításemlékeim, jócskán. Nem tudom, mi történt most... fekete fehér "színek"(?)re redukáltság..., lecsupaszítottság (minimalizmusa) vagy harsány közönséges színek tobzódó brutalitása... dehát mondhatnánk ilyen lett: lesüllyedt, primitívebb lett és harsányabb, közönségesebb s ijesztőbb a világ - amit ábrázol azaz visszatükröz. Akkor nincs is itt hiba?! én azt mondom, hogy annál inkább van!!!
képzőművészeti élmény volt viszont megint maga A helyszín, az épület, a REÖK palota, belülről is; a lépcsőház aranyló rózsái kifelé, lefelé jövet... szép díszkíséretként
de ez a még a virágos, szecessziós múlt(század) felújított öröksége ...
aliz2. :: 2010. jún. 11. 23:25 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: kultúra, vélemény :: Címkék: kepzomuveszet, kultura, SZEGED
..fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad!" jön elő automatikusan József Attila Hazámjából...ami gimiben nevezetes szavalóvesenyünkön volt a kötelező vers, azóta is tudom, betéve (sok egyébbel...), de most az"édes hazám" (Balassit is, s minden költői hagyományt megidézve), egy új, közéleti antológiát nevez meg e cimen... (s az őszinte pátosz, ami korábban belengte... korunk kifejezésmódjaihoz, hangneméhez igazodott..., de a fő, és a jó az, hogy megszületett egy közéleti antológia, e közéleti tárgykörben, mert hogy a haza - újra - (vagy mindig is?) , de mintha most a közéleti költészet reneszánszát élvén megkerülhetetlen témává vált volna a költők számára (is). Lett egy válogatás (Bárány Tibortól) amit a Magvető most kiadott az ünnepi könyvhétre, s amit szerkesztőik (a kiadói részről Turi Timea) mutattak be két exkultuszminiszter társaságában, a Rózsavölgyi szalonban, a könyvhét programjaként (a plakátot a Vörösmarty tér Magvető standjáról fotóztam:
Az utóbbi 22 év (azaz a rendszerváltás óta eltelt időszak) közéleti költészeti terméséről van szó.
Bozóki András Kemény István Búcsúversét (Édes hazám, szerettelek...) említi, mint a dominóeffektust kiváltót, (mint sokan mások...) ami pedig nemrégiben jelent meg, a Holmiban, de most mindenki számára - mint Bozóki számára is - kiderülhetett, hogy nem ez volt az indítóvers, rengeteg közéleti vers született már korábban is... a kötet felöleli az elmúlt 22 évet, s nem pártosan! (minden oldalról van képviselve..., ha úgy tetszik)
Rockenbauer két csizmának aposztrofálva magukat, bár magyar szakos is volt, régen,( a művészettörténet mellett), megkérdőjelezi, hogy valóban reneszánsza van-e a közéleti költészetnek, szerinte csak egy belterjes személet számára... (szerintem, akkor annál jobb, hogy megszületett ez a könyv, és változtat ezen!)
Valójában a könyv nagyon gazdag hagyományokat mutat fel, amit eddig még az irodalmárok se vettek észre - mondja
a kiadói szerkesztő, majd a válogató is, hogy nem figyeltünk fel eddig igazán ezekre a versekre, pedig korábban is, mindig is voltak. (Orbán Ottó, Gergely Ágnes, Petri...)
Amúgy a versek játsszák az antológiában a főszerepet, és nem a költők. Cimmutató és nem névmutató van a tartalomjegyzékben, és témánként ciklusokba rendeződnek a versek, egymással párbeszédeket folytatva.
Rockenbauer kifogásolja a válogatás mikéntjét, szerinte fel kellett volna tüntetni a szerzőséget (a szerkesztők nevét) már a boritón, hogy ez az ő "édes hazájuk", és azt is idézőjelbe kellett volna tenni...(azért is, mert mert hogy nemszeretett fogalom lett belőle...)
szerinte a válogatás egyfajta izlést tükröz, és az túlságosan pesszimista, (még a(szó)játékok ellenére is. Bár beleillik a tradicióba ez, Háy Jánost idézi, mintegy mottóul:"Hé, haver, most elmondom neked lazán/ milyen kurva szar lett a a hazám" (Tiborc-repp)
Bozóki utal a kifogásolt "pesszimizmus" okaira is: lecsúszás, egzisztenciális gondok, hajléktalanság...
de az irodalmi kánonokra utalás is jelen van, parafrázisokban anság stb...)
legsarkalatosabban Illyés Gyula Egy mondatára utalnak... 5ször! miért lehetett ennyire emblematikus ez a vers? (én csak azt mondhatom, hogy tanitani is remek volt, és nagyon és emlékezetesen hatott a diákokra, évek-évtizedek múltán is!)
Timi kérdése a beszélgetés vége felé az hogy a tartalom és forma egységében a forma lehet-e érv, meg tudhat-e győzni... (hát hogyne: ,,mert ki szépen feloldja a rettenetet, azzal fel is oldja", jut eszembe - megintcsak Illyés - válaszként...)
egy jól megirt vers más dimenzióba helyez, mondja Bozóki (ha jól emlékszem, és elhangzik KAF verse, Szép Ernőről, az Andrássy óton, ezzel, a csattanóval: az élet szép, Ernő...no, hol itt (csupasz) pesszimizmus?)
Kedvenc versek jönnek a kötetből , felolvasással, Rockenbauer Térey egymásbanyiló két hálószobájáról, ami ha nem is közéleti, de legalább hasonlatában utal az ország kettéosztottságára... (megemlitődik hosszabb verse a Köztisztasági tér is.)
Bozóki nem a Bucsúverset (jelen is van a költője), hanem most Tóth Krisztát választja, Bánkot, magában( ("Hazám, hazám, te ellenőr./Ruhádon ott a karszalag.,/és félterpeszben állsz." (direkt nem elemzi,- nem is kell.)
Bárány választott verse Határ Győző plasztikzacskója (benne az ország. Neked adom)
Timi is választott "csillagot" Kántor Pétertől...aki szeretne továbbmenni... és nem tud, mert mindenhol ugyanaz a hétrétgörnyedt öregasszony nyújtja kezét, kérve egy százast, és ő nem tud továbbmenni, csak azt tudja, hogy rossz napja lesz... mindenhol koldusok, mindig rossz napok)...
----Nekünk azért mégis csak jó napunk lett, hogy mindezt kimondták, kiirták, helyettünk is) kinyomtatták, könyvbe fűzték... szépen kimondták a rettenetet... (s fel is oldták...)
meg is vettem, pedig 62dkg (és minden deka számit, ha úton vagyok, és nem tudom hova rakni a könyveimet, otthon sem, de) egy ilyen fontos könyvnek a polcon, a versek közt, a fejem fölött, a közelemben a helye... édes hazám...
-------
lásd még:
http://kotvefuzve.postr.hu/edes-hazam-antologia-interju-turi-timeaval-es-barany-tiborral
http://prae.hu/prae/articles.php?aid=5154&cat=44
http://www.havasok.hu/cikk/edes-hazam-magvetotol
http://felonline.hu/2012/06/09/szolamok-es-semak-helyett/http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=hir&id=1023
http://www.irodalmijelen.hu/node/1390
a szökőkút előtt feliratba ütköztem: ÜZENET A VILÁGNAK, meg bódékba, Makó épületeibe, kicsiben, makettban, meg Virágos Makóért feliratba, meg a készülő fürdő képeibe, makettjeibe. Lázasan ügyködő gyerekekbe, kézműves foglakozásokba...
aztán látom , sorakoznak léggömbökkel a szökőkút előtt a gyerekek, a Közművelődési ház igazgatónője vezényel oldalról, ÜZENJETEK A VILÁGNAK!, és már repülnek is fel a léggömbök
az ég felé...
egyre kisebbek , bennük az üzenet...
üzenet a világnak... ha gyerekek küldik, csak jó lehet!
(emlékszem egy időben, általános iskolásként, a magnófelvételek után mindig odamondta lányom a szalagra, hogy "puszi a világnak!", sőt a telefonüzenőre is... ezt... (nemrég törölték le központilag)
Ha most lenne kisgyerek, biztos itt lenne ő is...(de már felnőtt, államvizsgáztatni jön épp most hazafelé) kisgyerekként minden ilyesmiben részt vett, lelkesedessél, kis lokálpatriotizmussal is, volt is egy rajzpályázat, amire rajzot kellett készíteni arról, milyennek képzelik el a városuk jövőjét, ime az övé:
most utólag néztem meg, mert ki volt számitva az időm, mi is volt valójában ez a mai program:http://hagymasettermek.hu/index.php/hireink/17-hirek/31-programok-juniusra.html :
"Játsszunk várost" - Makó új belvárosának bemutatója
Építsük fel játékosan az új Makót!
Építsük fel DOBOZVÁROSként Makó új belvárosát a szőkőkútnál
Üzenet a VILÁGNAK !Írjunk üzenetet egy papírcsíkra, melyet léggömbe zárva elküldünk minden órában a nagyvilágba. Egyszerre engedjük fel a léggömbe zárt üzeneteket!
„Virágos Makó” Ültess saját virágmagot a Te neveddel ellátott cserépbe! LOCSOLD! NEVELD! Szeresd!"
S miközben a makói gyerekek üzennek a világnak a Korona előtti téren, a Koronában francia hetek... a teraszon Páris Eiffel tornya.. "Franciaország költözik Makóra" .. de a két plakát közt , az ablak peremén makói muskátli piroslik!
Jó ez így, kicsit együtt a kisvárosunk és a nagyvilág... egy napra...
aliz2. :: 2010. jún. 10. 0:34 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: fotó :: Címkék: epizod, fotók, Korona, lanyom, MAKÓ, rajzrajz
a hársak alatt
jó lenni
itt nem bánt semmi
beburkolózom
mézillatába
s visszarepülök
egy más világba
a hársak alatt
oly jó lenni
a természet tudja
mi jó neki -
és nekem is
haszonélvezőnek
kinek köszönjem
kinek?
van egy főkertész
ott a hársak fölött
igazi neve titok
kiejteni tilos -
de minden évben
rágondolok
mikor hársfaillatot
magamba szivok
És megint a rózsák.
És megint a nyár.
Még észreveszed?
Egyre sűrűbben.
Fut az év.
És egyre rövidebb.
Lassan kifogysz az időből.
Kifogyok.
No és mi lesz?
Mi lenne? Az, amire azt mondják, természetes.
Szóval, eltűröd?
Nem. Csak kibírom azt, ami tűrhetetlen.
És mivel készülsz rá?
Semmivel.
Most is mi van a kezedben?
Hát az, ami szokott. A cigaretta, a pohár, a toll.
Persze, a szánalmas kacat, amihez ragaszkodol,
A személyes holmi, az emlék, az arcok, a tulajdonod. (...)
.
De konok vagyok és még mindig gyűjtöm azt, ami megtelít,
És konokul nem akarok lecsupaszodni a lényegig.
Tudom, kifogyok az időből. De nem akarok kifogyni
Abból, ami a hideg esőben is tán fel tud majd lobogni....
Kifogysz az időből. Készülj, mert készül rád az, ami vár.
És mi lesz addig?
Megint a rózsák és megint a nyár.
(Vas István : Párbeszéd két ismeretlen között )
aliz2. :: 2010. jún. 9. 1:09 :: 4 komment
Kategóriák: fotó :: Címkék: fotok, vers
