az utcánkban levő különösen, vizszintesen és hosszan elhajló göcsörtös fát mindig megnézem

még kislyányom mászott fel rá--

mostanában magányos, de ma benépesült

még táska is lógott egyik ágán és három fiúcska művészi elrendezésben trónolt rajta... beszélgettek

annyira megejtő volt a látvány hogy muszáj volt lefotóznom

jó messziről, a fiúk arcát lomb takarta...

de vérszemet kaptam

közelebb mentem, kijebb, és onnan már jól láthatóan kattinttottam

csakhogy az egyik szemfüles fíú leugrott és sebes léptekkel hozzám jött:

_Mit tetszik csinálni?

-semmi veszélyeset, nem vagytok felismerhetők, az én kislányom is itt játszott annak idején, annyira jól néztetek ki... megmutassam?

nem kell - hagyta rám

itt maradtam a két képpel, de becsületből csak az elsőt teszem fel, amin tényleg nem látszanak a fiúk

(hány jó kép hiúsul meg a frányaszemélyiségjogok miatt)