a képeslapot
a Picasso repróval
évekig tárcámban hordtam
én tudom, miért
azonosulva a vékony-kecses lánnyal
ki egy labdán egyensúlyozott
a robusztus artista előtt
kiről csak én tudtam ki volt
valójában
az életemben...
rég vége ennek
a lap nem tudom
hol hányódik
de most előjött
a neten
ami akkor még sehol se volt
igy múlik életünk
de a művészet nem!
ez a festmény megszólitott
eszembe jutott anyám és én... mikor hosszú hajam fonta
sose járt népi ruhában (pláne ukránban), én se hasonlitok erre a kislányra
de mégis...
emlékszem... reggelente, sietősen, iskola előtt (ez a festmény cime is) gyorsan fonta egy vagy inkább két copfba dús barna hajam, nem volt egyszerű, húzta is, nyafogtam is. Megunhatta , mert kétszer is levágatta még általános iskolásan... de gyorsan újra nőtt
most megint hosszú, derékig ér, de ősz... és én fonom , persze feltűzve....
(mint nagyanyám egykor koszorúba vagy bokáig érő haját...)
nem tudom, mondta-e Adynak ezt a versét, amiből ez a sor ugrott be a halálhirére, és egyből az ő hangján... (kicsit rekedtes, kicsit eltávolitó, de erőteljesen eljutó)..
lehullunk az őszi avaron
egy kortárs szinész halt meg mára virradóra...
nem ismertem - talán még csak nem is láttam élőben szinpadon, csak tévében láttam, rádióban hallottam,
bár láttam életben is, de a való életben, nem a szinpadiban, mindig különböző irodalmi eseményeken, ahol inkább irókba botlik az ember, őt viszont mindig ott lehetett látni, akárcsak Esterházyt, akivel egyszer, messziről, össze is tévesztettem, az ősz hajuk, termetük miatt valószinűleg - azt hiszem, a nemzetközi könyvfesztiválon, a Millenáris udvarán, legutóbb... nem is olyan régen...
hogy az irodalomhoz erősen kötődött, máshonnan tudtam, nagyon korán... A József Attiláról elnevezett gimnáziumok (összesen 9) egy ideig közös emléktalálkozókat, szavalóversenyeket tartottak, s a budapesti gimnázium jeles irodalomtanára: Nobel Iván említette őt egyszer, mint jeles tanítványát, akiből lám színész lett, nem hiába volt olyan jó szavalója: Valcz Péter. Mert akkoriban még úgy hivták Vallai Pétert. Megjegyeztem, és tudtam, hogy hasonló irodalmi indittatásunk lehet...(azóta a tanárja is elment... ő is túl korán)
Vallai fiatalabb is volt nálam pár évvel, de kortársamnak éreztem, tudtam, sejtettem , hogy az irodalom hasonlót jelent neki is, mint nekem... meg egyáltalán értéket... az azonos kor összeköti az ismeretleneket is, ismerős ismerősök...
és ilyenkor érzem különösen igaznak a szállóigét:
hogy ne kérdezd kiért szól, a harang, érted (is) szól..
Vallai Péter már nem fog szembejönni velem a könyvfesztiválon.
(és én se tudom, meddig járok még oda, egyáltalán...)
(...lehullunk az őszi avaron)
aliz2. :: 2012. nov. 7. 18:18 :: 1 komment :: Címkék: irodalom, nekrolog, szinészek
megint megjelent egy Müller Péter könyv, amit tétovázás nélkül megvettem. (Az előző irásai és a hiteles lénye a garancia)
meg a témája; mintha mindig is ehhez a könyvhöz készült volna, de ezt csak 73 évesen írhatta meg - mint mondja
a gondviselésről, azaz sorsról ír, arról, hogy igazán csak utólag tudhatjuk meg hogy mindennek jelentősége volt, ami megesett velünk életünk folyamán, csak ezt a jelentőséget mindig utólag tudhatjuk meg, ha már éltünk egy jósort...
minden a végén derül ki... (ezt már én is kezdem tapasztalni... hogy kezd összeállni a sorsom - az "életem képe"..., hogy "elestvéledtem"...)
és olvasás közben nem is lehet nem gondolni a saját sorsunkra, hiszen szinte társszerzőnek de legalábbis beszélgetőtársnak tekinti Müller a mindenkori olvasóját, "beszélgetőkönyvet"ír..., megszólít, és nem is lehet nem párbeszédbe elegyedni vele,
s még olyan is van, amikor az ő felvetése indít el egy olyan válaszfolyamatot, gondolatsort bennünk, aminek a végeredménye számunkra is meglepő lesz... (tegnap lefekvés előtt olvastam, s a mai ébredési gondolatom annyira meglepett, hogy még egyet aludni akarok rá, mielőtt megírom..., ha megírom..., de az is lehet , hogy még várok vele, vagy 7 évet...)
aliz2. :: 2009. nov. 7. 23:01 :: 5 komment :: Címkék: konyv
nem az, de olyan
semmi ize, nagyobb a normálisnál és magtalan...
a múltkor magos volt és ize is volt
kivülről alig látszik a különbség, de belülről annál inkább
egyébként vége annak az időnek mikor idény szerint várhattuk, s ehettük a gyümölcsöket, zöldségeket
egész évben lehet kapni, szezontől tüggetlenül paprikát, paradicsomot stb is... hát azok ize se jön nyomában sem a régieknek,
emlékszem, anyu mindig hozott a piacról primöröket és milyen szenzáció volt pl az első kis piros retek...
meghatározott időben és ideig de IGAZI!
valamelyik nap az üres szökőkút terének egy padján ücsörögtem, néztem a wifin a netet, mikor hirtelen benépesült a tér, egy turista csoporttal, élükön idegenvezetőnkkel ,
ki fel is penderült a szökőkút peremére hogy jobban lássák, hallják - testtartásából is látszik, hogy mindent elkövetett, hogy szavai el is jussanak az embereihez
én csak arra lettem figyelmes, hogy 23000 főnek mondta Makó lakosságát, én is ezt tudtam , már évek óta, és meg is nyugodtam, hogy akkor a közelmúltban nem csökkent (bár emlékszem még 40000-re is!) (meg is lepett volna, hiszen annyi kisgyereket látok
mégis elöregedő városnak mondta az idegenvezetó, és ezt azzal magyarázta , hogy nincs Makónak felsőfokű oktatási intézménye, és a fiatalok, akik továbbtanulnak, nemigen jönnek ide vissza
ezen elgondokodtam...
aztán nemsoká tovább is állt a csoport
arra gondoltam, hogy egyszer szivesen csatlakoznék hozzájuk :)
én sőt mások is, nagyobb visszhangra számirottak lányom Ésbeli esszéjéről
https://www.es.hu/cikk/2022-09-23/turi-timea/irok-a-ketrecben.html?fbclid=IwAR0_c6h3xqXx5ws8GeI_QBPF6e5fNmyncOpQPO1uWTSM6sO6OnipBUlG-SI
tán nem mertek belenyúlni a darázsfészekbe
mindenesetre a Nyitott műhelyben azért volt egy Késelés(és villával) róla, ami eléggé el is húzódhatott
itt a beszámoló róla
http://elteonlinenew.elte.hu/kultura/2022/10/27/aranykalitka-e-a-magyar-a-konyvpiac%E2%B8%BA-turi-timea-volt-a-keseles-villaval-vendege/?fbclid=IwAR1jxmKVGNHmoVxNf40kE9zqjRIljaayBu-wdOJrr3_D9phGahDv8jOL
meg néhány képet kiemeltem, sejteni lehet a hangulatot...
egyébként zsúfolásig voltak és aktivak....
Ez a festmény a Frida Kahlo kiállításon Turi Tímeat ábrázolja kislánykorában. Nahát.
:)
van benne valami(hasonlóság!:)..valami "indiános" "Kezdeti portréfestészetének egyik híres darabja a kis indián lányt, Virginiát ábrázoló kép (A kis Virginia/Portrait of Virginia, olaj 1929),
