ezt találtam egy blogban - nagy örömömre sőt meghatódásomra, a Szegedi Egyetemről, illetve lányomról mint a Szegedi Egyetem jegyzetírójáról, sőt - rólam is -, mint anyukájáról - (aki persze -mint mindig, úton-útfélen- fotózik) :
lányom nemigen kedveli, ha írok róla, illetve ha róla irok, de hát "másnak szabad"?
találtam már így blogokat, versei átvételével, sőt egy blogot, ami egy holmiban megjelent novellájáról szólt, méghozzá "beléeszerelmesedni a szövegbe" címmel - azóta ez a blog (szövegestül) eltűnt a netről, igy -sajna -nem tudom visszahozni,
de most ezt a frisset csak azért is - részleteiben - idehozom. És köszönöm az irójának, hogy ilyen szépen ír (még rólam is:)
(lányomtól meg ... bocs...persze lányomnak is: kösz is; mert én is nagyon-nagy örömmel szoktam olvasni a Szegedi Egyetem-ben a jegyzeteit-tárcáit...)
Thursday, November 4, 2010
A Szegedi Egyetem
Amikor először volt kezemben az újság, akkor még csak 16 voltam, Kiskunfélegyházán. magyar fakton, harmadikosként. Sajnos unalmas volt az óra, de szerencsére mindig az én padomban volt az újság. Én azt szépen kiolvastam minden alkalommal, és ha nagyon tetszett, akkor haza is vittem. Így volt köztünk a hallgatólagos megállapodás azzal az ismeretlen évfolyamtárssal a bések közül, aki rendszeresen odatette a lapot. Akkor a jegyzet tetszett meg belőle a legjobban. Amik nagyon megtetszettek, azokat kivágtam és fiókba tettem.
Szerelem miatt jöttem Szegedre Budapest helyett, és a SzEGy-ből tájékozódtam az egyetemi életről. Gazdag kutlurális élet, kutatások, előadások, versek, riportok, és a jegyzet-rovat. Úgy éreztem, hogy ismerem is a Turitimit.
(...)
A következő kép a Móra koli liftjénél játszó dik, amikor kiderült, hogy a Turi Timi felettem lakik. Igen, Mórás. (És a hihetetlen valósággá vált, ahogy Hrabal mondja az Őfelsége pincére voltam c. könyvében annyiszor.) Felmentem hozzá beszélgetni, és megígérte, hogy felolvassa a jegyzeteit megjelenés után a Tisza Rádióban.
A következő kép nyáron játszódik, a régi zsinagóga fáinak árnyékában. A Timi odajött hozzám, és tudta a nevemet. A kkor is tudta, amikor a régi hunginál találkoztunk. Akkor is, amikor januárban az anyukájával sétált az utcán, aki lefényképezett minket, mert majdnem ugyanúgy néztünk ki.
Fél évre rá megint találkoztunk, akkor is együtt voltak, megkérdezték, hogy éreztem magam Franciaországban, és Timi anyukája azt is megkérdezte, hogy felvehet-e iwiw-en.
A középiskolásként annyira meg akartam ismerni a Turi Timit. Akkor sokat olvastam az írását, és most is azért írok róla, mert az írását olvastam. És talán csak annyit akarok kihozni ebből a bejegyzésből, hogy örülök, hogy Szegeden vagyok, és örülök, hogy bármi lehetséges.
:) "
aliz2. :: 2010. nov. 5. 8:59 :: 7 komment
