mindig kicsorbul valami, az ebédnél...
ma a csekély 660Ft-os uborkasalátámból hiányzott az ecet
viszont annál több só maradt bennel
elmaradhatott az utolsó két mozzanat:
a sós uborkát kifacsarni
és utána ecettel leönteni
kértem vizet, hogy legalább felhigitsam a sót, nem adtak...
de szereztem kancsót, poharat a másik teremből, másik asztalról
igy már jobb volt...
de jut eszembe, nem volna egyszerűbb, ha bent a konyhában netán én késziteném el az egész salátát? :)
nem felejteném el a ecetet!
egy időben kedvenc szinem volt, s érdekes, hogy lányomnak is... (pedig nem beszéltünk össze)
ha előbb ismerem ezt az amúgy születésem előtti képet, tán óvatosabb vagyok, mert szemmelláthatóan szomorúságot áraszt...
ez a lány úgy olvas, hogy nem olvas, mert nem tudja lekötni a könyv, mit a kezében tart, sőt más könyvek is ott hányódnak a közelében...egy nyitva is, meg papirok. meg az a gyűrött szintén fehér párna ? (mint a papirok) a nő félrenéz...ő tudja miért bánatos.... a fehér papucs csak az egyik lábán van, a másikról lecsúszhatott, kivül a képen
mindenesetre nagyon rendezett, fegyelmezett, az öltözéke, frizuráa is,a kép még a háború előtt késült 39-ben, de baljós
a párna nyitott, mi hull ki belőle...
ha lépcső van a háttérben, szerintem sürgősen fel kéne menni azon, ki...
igaz, akkor nem lenne festmény legfeljebb csak a könyvek, tárgyak
de szürkeruhás nő nem...
emlékszem a titokzatos
zsongásra-morajlásra
belépve a zsinagógába
a férfiak külön világára
fejüket mélyen lehajtva
imasálaikba burkolózva
nem értettem semmit
csak éreztem ez
valami fontos lehet
nekik...
belefeledkeztem
kicsi lányka
ünneplő ruhába'
ünneplő lélekkel....
anyám mellettem
szép volt
rég vége már
se ő, se az
imádkozó férfiak
se a zsinagóga
rég nincs már!
a Frida Kahlo
kiállitáson
visszaléptem
a kép elé
ki ez a kislány?
mintha lányom lenne!
kicsi korában...
gyorsan lefotóztam
később látom
a költőnő
Tóth Kriszta
egyenesen ezt irja
a kép alá
(ő is lefotózta)
hogy ez itt Turi Timi
kislány korában...
de a legérdekesebb az
hogy nagy korában meg
hasonlit magára
Frida Kahlora
gondolom a modell is
mire megnőtt....
és nem ismerik
nem ismerték egymást
csak itt
ezek a művészet
(s az élet)
nagy rejtélyei
azaz a könyvtár helyett a Galamb iskola könyvtárában számitógépek között
oda szorultunk a fűtési szezonra bezárt tágas városi csodakönyvtárból
ezt most nem kommentálom, de dühít
mindenesetre jól felöltöztem, amire nem volt szükség, melegünk volt!
jókat beszélgettünk az aktuális dolgokról, )
J. M. felolvasta irását tanári dolgokról.fel is borzolva a kedélyeket, egy ismert, pedofil üggyel kapcsolatban (hol kezdődik ill. végződik az irodalom?!)
(megtudtam mi az a társadalmi nem)
és B.Z. vezetőnk novelláskötetének utolsó remek darabját is felolvasta (téma a háború),s ami igazán élmény volt
5 kor esőben, sötétben hazasétáltunk
a képeslapot
a Picasso repróval
évekig tárcámban hordtam
én tudom, miért
azonosulva a vékony-kecses lánnyal
ki egy labdán egyensúlyozott
a robusztus artista előtt
kiről csak én tudtam ki volt
valójában
az életemben...
rég vége ennek
a lap nem tudom
hol hányódik
de most előjött
a neten
ami akkor még sehol se volt
igy múlik életünk
de a művészet nem!
