szinház előtt hivott lányom

örült, hogy szinházba megyek

azt mondja neki a legrosszabb szinház is többet ér mint a legjobb film

nem adtam igazat neki, legyen jó az a szinházi előadás is meg a film is!

ő a szinház személyességére hivatkozott

de az előadás közben mégis némileg igazat adtam neki (bár ez nem is a legrosszabb előadás volt, sőt)

egész közel bár oldalt szélen ülök újabban, és végre látom közelről a szinészek arcvonásait is... szemük rebbenését

hát volt is mit látni , mig a gyertgyák csonkig égtek...

nagy dráma, nagy szerepek...

Nemcsák jobban tetszett a bohém barát szerepében mint a meghasonlott, megtört,tábornok Lux

ő annyira merev volt, valószinű a szerep túlértelmezése miatt? ámbár igy kettejüknek a maguk ellentétességében még jobban kibontakozott a drámájuk

a szellemként köztük megmegjelenő, általuk persze nem látott nő ..lenge mozdulatai pedig arról beszéltek, hogy milyen tragikus is az élet, az emberi kapcsolatok

nekem úgy tűnt , mindkettőt szerette még ha a férjet hivta is utolsó percében) csak máshogy

(és miért is nem lehet ez igy a valóságban?)

miért kell elmenekülni a szenvedélytől s mért kell belepusztulni a szerelembe. a büntetésbe...

Nimi - az örök dada - elszállt a végén, 81 évesen ,eddig is csak azért élt, hogy ne tudódjon ki a nő titka(?) de há t a titkos naplót gazdája kérésére túzbe vethette...

csak a tapsrendnél füligérő szájú inas idegesitett,de csak akkor, különben szórakoztató volt a beszédességével, meg a katonás felszolgáló lépteivel...

valaki azt irta kommentbe,  csodálja a szinészeket hogy ennyi s nehéz szöveget megtanultak és hogy adták elő

jé, ez eszembe se jutott

Márai "szövege"... (mi eredetileg regény (el kéne olvasni!)

hogy az szöveg lenne ami a szinpadon megelevenült? tényleg, fel se túnt!!!!

jé, ez eszembe se jutott

én hús-vér embereket láttam, beszélni...nem szöveget hallottam...

minden merő életnek tűnt!

hiszen szinház az egész világ....

 SOKAT RÁGÓDTAM, MENJEK-NE MENJEK, ALIG JÁTSZANAK NÉZHETŐ FILMET A MOZINKBAN ÚJABBAN

Scorsese mégis csak egy név, meg di Caprio is (akkor még nem is tudtam, hogy Robert de Niro is játszik a filmben)

végül rászántam magam egy 8 órai kezdetre beültem, a több mint 3 órás filmre, de gondolva,  legfeljebb majd közben szunyokálok kicsit..

hát egy másodpercre sem csuktam le a szemem, végig érdekfeszitő volt a film, mi több, izgalmas...

igaz, csak hárman voltak rajtam kivül, de meglepődve tapasztaltam a hangos feljajdulásaimat (ők viszont csémcsogtak a kukoricájukkal, igy nem bántam, hogy netán zavarom őket) de egyszerően nem lehetett kibirni máshogy azokat a barbár szörnyúségeket , miket elkövettek "fehér" barátaink", az indián őslakosokkal szemben, puszta nyerészkedés (tolvajlás) ürügyén..

R de N , a nagybácsi "keresztapa" szerepében, eltorzult arvával  hátborzongatón körmönfont  gonoszságával, mit ráadásul negédességgel lepelezett

a kis unokaöccs, a butaságával, korlázottságával túnt ki , (hogy tudott ennyire átváltozni az a szép arca? )

döbbenetes volt az egész film!

egy furcsa szerelemmel a középpontban, ami azért ennyi halált és gonoszságot nem állhatott ki ami körötte zajlott

még a jóindulatú de ostoba , - nagybátyja  által  orránál fogva  vezetett- fiú se győzhette le

csodás volt az indián asszony méltósága, ereje-szépsége - mindvégig

örülök, hogy legalább ő megmenekült...

nameg mi is ?) a több mint három óra elteltével, végre friss levegőn...

(kell egy icipici happy end a nézőnek is)

 Főúr , fizetek!

Még eszem egy kis desszertet

de már elfogyasztottam a főételem

régen

tán még ücsörgök itt egy kicsit

nem tartozván önnek

sem senkinek

kávét már nem kérek 

minek buzdulnék fel

és mire

már csak nézek

a világba bele

s kicsit még magamba

Jó volt a lakoma

Szép az előadás

de mindjárt vége...

la finita commedia...

 EGÉSZ NAP ITTHON ROSTOKOLOK

október 23 - nemzeti ünnep

nem szeretem általában az ünnepeket

azokat különösen nem amiknek apropójáról  vannak személyes emlékeim...

mert nem fenékig tejfelek azaz szépek!

tegnap későn ugyan de bekapcsolódtam a Blokád c filmbe, ami ezekről a napokról IS szólt

van ott egy jelenet ahol a megszólalásig hasonló szinész-Gorbacsovnak szemére veti  Antall József  (alias Seress Zoltán)

hogy a főtitkár úr nem kért bocsánatot a magyaroktól 56-ért, jó lenne , ha megtenné.....

de a főtitkár válasza elutasitó :

"'56-ról az értékelésünk változatlan. Volt ott egy tüntetés, ami haladó szellemű volt, de átfordult 

gyilkolásba és terrorba...

sajnos az én véleményem hasonló ...

/és ezt féligmeddig tanuként mondom.../

de azért 7 óra felé mikor kint zajokra lettem figyelmes, kinyitottam az ablakot, hogy lássak valamit legalább a lovasfelvonulásból

a fáklyás felvonulók idén elkerülték a mi utcánkat

sokszor jó lenne ha a történelem is elkerülne bennünket!!!!

(

 "...Ebben a pillanatban – mint valami giccses amerikai filmben – ismerős arc közeledik: Turi Tímea. Íme, a lap szerzőinek egyike – mutatom be az árusnak és a körénk sereglőknek. A költő is vásárol néhány példányt,..."

 

Népszabi Szerkesztőség

  · 

Munkatársunk ezt mesélte a csütörtökről:

"Vasárnap már előrendeléseim voltak – magyarázza az árus a Blaha Lujza téri aluljáróban. – Látja, hölgyem: csak jönnek, jönnek egyfolytában. Reggel tízkor értem ide, odáig, a lépcsőig álltak az emberek két tömött sorban. Nem győztem osztani az újságokat!” Mire ezt elmondja, három újság talál gazdára. Az emberek jóval többet adnak értük, mint rendesen: - Jött egy hölgy, olyan fiatal, mint maga, húszezrest nyomott a kezembe! Volt egy angol fotós is, direkt miattam jött le az aluljáróba.”

„Ugye, maga a Népszabadságnál dolgozik? – lép mellénk egy rózsaszín kabátos hölgy. – Felismertem ám, láttam a tévében is! Budafokról jöttem be újságért, mert ott már nem lehetett kapni. Nagyon szurkolunk maguknak, ugye, tudják?”

Érezzük – mondom leszegett állal, mint Lauren Bacall, aki így leplezte, a lámpaláztól egész testében reszket. Engem a sírás fojtogat.

„Csodát tettek velünk – mosolyog a hajléktalan. – Én hoztam el a legtöbb újságot: ötszázat! Egy óra múlva kétszáz már elfogyott. Ott tárolom őket, a virágárusnál. Ha ilyen tempóban fogy, alig marad holnapra.”

Ebben a pillanatban – mint valami giccses amerikai filmben – ismerős arc közeledik: Turi Tímea. Íme, a lap szerzőinek egyike – mutatom be az árusnak és a körénk sereglőknek. A költő is vásárol néhány példányt, én elköszönök, hogy szerkesztőségi megbeszélésre rohanjak. Kinyílott a pitypang, megírom.

Ja, nem.

#