erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

Timi és az irodalomterápia

2024. február 08. - gond/ol/a

 A Magyar Irodalomterápiás Társaság oldalán találtam-

 

Az év eleji időszak, főleg, ha lassan indul, lehetőséget adhat a számvetésre, a visszatekintésre és a tervezésre. Valami hasonló lehet ez, mint egy saját, belső farsang: téltemetés és tavaszvárás.
Két Turi Tímea-írást ajánlok sorvezetőnek. Szeretem verseinek összetettségét: az egyszerű, hétköznapi történetek mögötti utalások elmélyülésre hívnak. A 2017-es Anna visszafordul kötetben szerepel a fanyar humorú a Nők táskái című vers, mely a gyűjteményre jellemző módon „irodalmi, mitológiai és hétköznapi nők történetein keresztül vizsgálja a nemek közötti munkamegosztás konfliktusait.” A 2023-as Egyszerre egy beszéljen kötet fókusza megtalálni a fontos hangokat, meghallani a zajban a saját csendünket. A Találkozás egy fiatal lánnyal visszatekintésre invitál, azt mondja, nem kér számon, de a felelősség súlya közben ránk nehezedik. Talán könnyedebbé válhat, ha tudatosítjuk, hogy változhatunk, változtathatunk. Nem azon, ami elmúlt, de azon, ami még előttünk áll. Ez a mi döntésünk.
Akár az egyik, akár a másik vers sorait érezzük magunkhoz közelebbinek, megkereshetjük válaszainkat az alábbi kérdésekre. Legjobb, ha le is írjuk őket, hiszen az írás folyamata nagyon hasonló ahhoz, mintha megfogalmaznánk és kimondanánk ezeket a szavakat. Felszabadító ereje van, miközben vállalásaink, elköteleződésünk is súlyt kaphat, ha nyoma van szándékunknak.
Mi van a táskádban? Mi az, amire szükséged van, és viszed tovább? Mi az, amire nincs szükséged, és lerakod? Milyen terheket cipelsz feleslegesen? Mit kell betenned a táskádba, mi hiányzik? Van esetleg valami, ami a bélés alá szorult?
Visszatekintve az előző időszakra (akár rövidebb, akár hosszabb távra), mit csinálnál másként, min szeretnél változtatni? Mit tanultál mindebből, mire van és mire nincs szükséged? „Mit csinálnál máshogy?”
A nők táskái
A nők táskáiban mindig van egy ütvefúró,
egy csillagfejű csavarhúzó és egy habszivacs,
meg pár cipzáras rekesz a lejárt iratoknak,
többféle fájdalomcsillapító, kötszer és jód.
A nők táskáiban mindig van egy szakadt fénykép,
ami legalább száz éves, rajta az összes ős,
pár ultrahangfelvétel, egy kétkazettás magnó,
gitárhúr, fogselyem, szikkadt marhabél.
A nők táskáiban soha nincsen titok,
mert belenézhetsz bármikor, ha előtted állnak
a buszon, itt az ellenőr, ők bérletet keresnek.
Kihullik belőle toboz, kontycsat, sok blokk.
Kihullik belőle morzsa, kulcskarika
kulcs nélkül, hull régi töltő, meg alpakka
étkészlet, és egy kifordult focimez.
Felszedik a földről, és félnek, hogy valamit
elhagynak. Ha leszállnak, mindig visszanéznek,
nem maradt-e valami a járaton.
A nők táskáiban mindig szakadt a bélés,
és a bélés alá szorul számtalan dolog.
De a férfiak táskáiban semmi nincs.
Mert a férfiaknak nem kell táska.
Ha bármit el kell tenniük útközben,
megkérik a nőt, hogy
ugyan tegye be az övébe, ha már elhozta magával.
***
Találkozás egy fiatal lánnyal
Ha találkoznánk, nem kérhetne számon semmit.
Nekem mégis volna pár tanácsom: csinálja máshogy!
Tanuljon meg időben vezetni és úszni,
korán kelni és kiadást vezetni.
Tanulja meg használni a testét,
egyáltalán: tanulja meg, hogy a teste ő.
Tanuljon meg hibázni. És ne írjon naplót.
Ne húzza el a kezét. Üljön fel a buszra.
Ne hordjon kéket barnával, vagy legalább
figyeljen az árnyalatokra.
Legyen óvatos a neonszínekkel.
Veszítse el a szüzességét korán,
legyen szerelmes később.
És ne csináljon mindent feladatszerűen
Ha elrontja, az árát én fogom fizetni.
A poszt szerzője Leichtman Ágnes irodalomterapeuta, executive coach.
Forrás:
Turi Tímea: Egyszerre egy beszéljen, Prae Kiadó, 2023.
Turi Tímea: Anna visszafordul, Magvető Kiadó, 2017.
Kép: saját

Faragó Buci is elment

 fölváltva küldjük a gyászüzeneteket? S M régi oszttársammal?

legutóbb én Somlai Kláriról . most meg ő irja

"Nagyon szomorú vagyok. Faragó Buci is elment."

Én úgy tudtam, hogy csak a lába miatt nem járt ki már egy pár éve...

(Mondta is a legútóbbi találkozónkon, (2021. szeptemberében) hogy műteni fogják, de félt is tőle...)

Elhozott egy régi fotóalbumot, s abból mutatott egy közös osztálybeli képet ezzel:  "Gyere ide, Juli, nézd meg, milyen szép voltál!' .

Le is fotóztam...a fotót:

 

Igen, mögöttem ült, kicsit hadart, de elég sokat beszélgettünk, kedves, közvetlen, jóndulató lány volt

(at anyukája egyébként barátnője volt az én Lili  nagynénémnek)

(a nagyapja meg a hires Lélek cukrász---)

 

hiányozni fog, már ő is....... a "brancsból"....

ezen a ballagás előtti kirándulási fotón valamin töri a fejét....

hovatovább már csak én  és az előttem levő M Márta élünk...)

 




jól van?!

 ez már a negyedik (vagy ötödik?) hasonló esetem

egy parki padon a napsütésben. kicsit elszunyokálok...

de hallom hogy szól valaki: Jól van?,

kinyitom a szemem, látom, egy kedves fiatalember hajol felém

jól köszönöm, csak elszunyokáltam

 

 

akárhogyis, addig jó, mig megállnak...

 

s mig tényleg csak szunyokálok! :)

 

 

 

vezető nélkül

 nem első eset, 

hogy vezető nélkül maradtunk, 

az irodalmi körünk szét akar esni, csak négyen jöttünk el, s még a vezetőnk is hiányzott

ez a havi egy foglalkozás is hébe- hóba volt mindig megtartva, s az is tessék-lássék

a vezetőnknek eszébe se jutott hogy egyeztetni kéne az időt, a könyvtárosoknak meg az nem, hogy meghivja legalább őt?

mindenesetre mi négyesben elég kellemesen és hasznosan eltöltöttük az időt - még irodalommal is!

szerintem ez egy járható út lehet...

éljen az irodalom éljünk:

 

finálé

 

 sz j nagy örömöt okozott, mondhatnám katarzist a

Cserhalmi-Kálmán "ügy2(em+  gyönyörű lezárásaként

utalt egy 1988as filmre, amiben mindkét szinész, együtt játszott!

de hogy!

itt a részlet....

 



 

megnéztem a teljes filmet, a középpontjában van ez a nagy találkozás mester és tanitvány közt

 



 

annyira jelképes s annyira bölcs, s szép

 



 

kálmán megy (nem tudja visszahivni tanitványát a (művész) életbe a tanyáról a fővárosba

 

aki csak  áll az ajtóban kiáltozva utána: Mester

 

 



 

soha szebb s kifejezőbb finálét!

 

 

(mennyivel több és fontosabb a művészet mint a szó/-beszéd)

láthatatlan jelenlét

 

 két kép ugrott elém

az egyiken még óvodás(?) másikon kisiskolás lányom

mindkettőn szaval

az óvodás előzménye az volt, hogy bement a szinpadra és egy kört leirva vissza is jött a szinfalak mögé---

úgy kellett visszalöknie a kultúrház vezetőjének....


 

a másikon egy fali függöny előtt áll, de hátrálva, majdnem belesimulva...


 

ragyogó szavaló (volt)

később (megyei első helyezésekig vitte) nem akart elbújni,de mégis...

 

az az érzésem, hogy ez az ambivalens gesztus megmaradt benne, nem csak a versmondás hanem a versirás területén is

elbújni

"láthatatlannak lenni"

de azért mégis, szerencsére... nem!

mégsem...

 

mert szólni kell, jelen kell lenni.... 

 



 

Cserhalmi botja

 előre is elnézést, nem akarok senkit se megbántani, nem csak a megbántottakat védeni, hanem a megbántót sem.  támadni..!

csupán mindkét irányba sajnálatom kifejezni...

 

...évtizedekkel ezelőtt emlékszem, nagy vihart kavart Cserhalmi -akkor még ifjú sőt pályakezdő- színészünk kijelentése, mely azóta elhíresült: a "lefúrt lábú színészet"* kárhoztatása, ami nem is személyekre vonatkozott, de úgy hallottam, hogy Kálmán György - az én imádott szinészem - nagyon a lelkére vette...

(láttam a Faustot Cserhalmival (most tudtam meg, hogy épp a megbetegedett Kálmánt helyettesitette,- a Nemzetiben, hát rémes volt, bár mozgott benne épp eleget, csak a gondolatok nem kellően. Meg is bukott.. Kálmán gratulált is neki s tán a bukást is megköszönte - helyette?)

Mindegy - Kálmán  idő előtt abbahagyta a szinészetet, "lefúrt" lábaival, száguldó szellemiségével..

Cserhalmi pályája pedig felivelt..

mignem ő is beteg lett...

mostanában bottal közlekedik

szivszoritó volt, hogy a Mága újévi koncerten (tegnap láttam felvételét),  a botja mennyire akadályozta a mozgásban (mondjuk Molnár Piroskának is volt...de ő azért zavartalanul játszik - botostul)

Az én gyarlóságom? hogy mindig, ha meglátom Cserhalmit a botjával, a "lefúrt lábakra" gondolok...s a karmára

 



 

 

*"Cserhalmi György úgy lett színész annak idején, hogy saját bevallása szerint nem szerette nézni a színházi előadásokat a hatvanas-hetvenes években. És hogy miért nem? „Minden le volt vasmacskázva. Álltak a színészek szinte mozdulatlanul, szemben a nézőkkel… Rettenetes volt. Én a sportból érkeztem ebbe a világba, több dimenzióhoz voltam szokva. Mellesleg a színpadon is illett volna lennie háromnak. Elhatároztam, hogy ezen változtatok. Sokan nem kedveltek érte – mondta a színész a Fideliónak.  – Volt például egy ominózus mondatom 1975-ben a televízióban: ’Én nem tehetek róla, hogy Magyarországon a lefúrt lábú színészet a divat.’ 

éttermek szombat délben

bezárt a Kelemen-ház (oda szoktam volt általában  szombaton menni ebédelni, mivel menza nincs)

nem is akartam most menni sehova, csak itthon valamit enni, de a patikába ugyis mennem kellett és akkor már gondoltam,beugrok a közeli  Gloriusba

a recepció felől, ahol még csak-csak voltak, de az egész étterem üres volt, sehol egy vendég, de  sehol egy alkalmazott (pl pincér) se!!!!

leültem, vártam, vártam...

még nem volt dél mikor jöttem, de jócskán elmúlt, mikor gondoltam egyet és kiléptem...

át a szemközti Roccoba

az viszont tömve volt, ugyan láttam egy üres asztalt , de azt is foglaltként

mondták  hét végén mindig ez van, s azt értsd már péntekre,,,

hát igy jobb hiján bementem a szomszédos török étterembe

ami általában üres, de most többen is voltak, s csak jöttek, jöttek...

kértem egy kis adagot 

ekkora volt:

 


jutott is, maradt is! :)

 

 

a kávém meg kedvenc Gyöngyömben ittam meg :)

műzliklub

 

annyian vagyunk, hogy már át is költöztünk a nagy terembe

én oldalt ülök, messze, külön

 


 

 


 

nem érzem teljesen jól magam a közegben (csupa olyan dologról beszéltek ami nem érint)

de lehet hogy mégis maradok

annál inkább mert bedobtam én is egy új témát következő alkalomra

méghozzá a szédülést (mi okai lehetnek, mitől múlik el h I, majd jön újra elő - sajnos)

akkor csak illeni fog elmennem... ha lesz még két érdektelenebb téma is (vastagbélgyulladás, szemölcs)

nem foroghat kötöttem a világ, pláne ha nem is szédülök.. mostanában pl :)


 

kis patikakonferencia

250 éves a most Kigyó de régebben Isteni gondviselés-nek nevezett patika

Tartottak is ennek megünneplésére egy kis konferenciát , előtte meg koszorúzást - a mostani tulajdonosok szervezésében

A koszorúzásról félig-meddig lekéstem,. érdekes helyszíne volt , ui eredetileg nem a mostani helyén, a Bérpalota sarkán, hanem pár házzal errébb állt, azt hiszem 1942-ben helyezték a mostani helyére  (más patikatulajok zúgolódására is)

Rohantam a biciklimmel még a kisebb tömeg előtt a Korona földszinti helységébe, igy legalább jutott jó hely (a szokásos szél, s viszonylag elől) különben mögöttem teljesen megtelt a terem, sőt.

 



 

Rövid előadásokat hallhattunk, 

 



 

U Zsolt a kezdetekről beszélt , 

 



 

inkább az orvoslásról (de kiemelte pl, hogy Szirbik feljegyezte, hogy a makóiak nem nagyon szerettek patikába járni, a zsidók viszont igen, viszont szombaton nem vásárolhattak, igy ilyenkor mindig vissza is esett a forgalom:) Tán Zs főleg korábbi-a makói zsidóság történetével kapcsolatos - kutatásai eredménye volt ez a megjegyzés, jegyzem, mikor Dózsa Lajos ról, a korházigazgatóról volt szó, 

 

 
véletlenül sem emlitette meg az előadó  Dózsa Lajos zsidó mivoltál (bár népszerűségét hangsúlyozta) (Pedig aktiv szerepet vállaltak a Dózsák (volt egy főügyész bátyja, Sámuel )az izr.  hitközségben is., elnökként, alelnökként, , Löwinger nagyapa jóbarátai , munkatársai is voltak ott. (mellesleg a 15. Lajos korabeli szalongarnitúránk, tőlük való, nagyapa tőlük vette.) (Zárójel bezárva)

 

Bár azt - a lényeghez tartozóan .  csak megemlitem, hogy a mostani kórház felépitése, léte Dózsa Sámuelnek  köszönhető! (ez szerencsére a konferencián is azért elhangzott)

Ja, emlitette még F Géza, 

 



 

hogy a házuk az Uri u 16 alatt található (később Felletár néven vált ismeretessé-- egyébként Felletár dr segitett világra) Elzarándokolok még oda.. ) bár nyilván sokszor elmentem előtte, tudatlanul...

Ja kérem, mondhatnám Weöressel egyébként:


Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,

lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.

 

Igen, a történelem nem tőlem független valami, hanem részem, valóban cipelem...

(tán innen is a sok kételyem a valós interpretálást illetően)

 

Az Istók családról Vizi Dávid beszélt

 

 

 Istók Irén és Margit voltak a patika vezetői.elég sokáig ...

 



 

 nem egészen világos fejezetek is vannak, még....) , de hogy fordulatos, az biztos..ők (ill. az egész család) külön regény (majd máskor irok tán még róluk, külön is, van mit -de még kutatok , mert

 



 

(pl az is elgondolkodtató, hogy dolgozott patikában a zeneakadémia elvégzésé után hosszú évekig a később, idős korára inkább, legendássá lett Istók Margit zongoratanárnó. (aki egyébként 1993-ban alapitott diját először lányom nyerte el, zongorájátékával, (később mint kamarazenész is)...még tőle vehette át személyesen a dijat) (itt persze csak "patikusságáról" volt szó, holott nem is volt ilyen irányú végzettsége, csak a testvérének, Irénnek...)(gyakran láttam őket együtt sétálni, testvéri megértésben)

50-ben államositották , majd privatizálták a patikát... (hm)

Hajnal patikust egyébként  ugyancsak nem emlitették az előadások, a háború utáni évek kedves patikusát, magas vékony emberként,  "bácsiként"  emlékszem rá (hát nekem akkoriban mindenki magas lehetett, lévén én picike, de ő mindig le is hajolt hozzám a patika ajtajában, s mondott pár kedves szót... (ikerlányai után kivándorolt Izraelbe...) (egyébként a makói József A kör mecénása volt! . Lator szépen beszélt róla pár éve a ktárban...

Lám "minden szentnek maga felé hajlik a keze "- van egy ilyen mondás.    nekem meg,  zsidó lévén, nem vagyok szent, de a zsidók felé ...:)a  zsidókhoz...hát igy is kell, ellensúlyként, egy kissé meglehet elfogultan is, ha mások meg elhanyagolják...(ők viszont nem önzően ("maguk felé" gondolkodtak, hanem a legszélesebb köz javát szolgálták

(Bár U Zsolt  a konferencia  után i beszélgetésünkkor  (nem tudtam belekötni, régi dolgokról beszélt:) emlitette hogy a holokauszt 80. évfordulóját meg kéne ünnepelnünk szépen ( a polgármester  is szólt, lehetőleg kulturális megközelitésben, a Hagymaházban (s nem (csak) az emlékjelnél

majd még töröm a fejem...(nem mintha a kultúra elfelejtetné a borzalmakat, de tán a rettenetet feloldja - Illyéssel szólva

 



 

egyébként jó hangulatban, eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk a konf után...

meg hát  meg is tudtam egyet-s mást a régi orvoslásról, gyógyitásról... (kicsit többet is mint magáról a patikáróL)

örülök, hogy elmentem

 

 


 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása
Mobil