erről-arról-amarról még
FAGYI, KÁVÉ...2013
Wox koncert
MEGVOLT A MÁSODIK zenepaviloni koncert is
EZ AZÉRT nem volt annyira brilliáns, mint az első, de egy-két hamis hangot leszámitva élvezhető
10 év jubileumi dalait hallhattuk, tán az is baj volt, hogy közben mintha elfáradtak volna ezek a dalok kicsit
viszont kitűnt egy-egy hangszeres szép játéka, a zongorista mellett a hegedűs és a klarinétos lányoké...
MÚZEUMI TÁRGYAK 2023
Celine győzelme
ez igazi gyózelem!
állapitottam meg, Celine Dion gyönyörű drámai éneklése meghallása után, megrendüléssel a nagy élmény hatására is
sajnos nem láttam élőben, a közvetitést, pedig megtehettem volna, de igy is, másnap
ez egy igazi győzelem, (legyőzni a betegséget, kishitűséget, félelmet) igen, hogy az olimpiákhoz hűek maradjunk
arany érem!
festünk
a honismereti kör keretében megint csak festésre gyűltűnk össze , most a könyvtárban
szinte egy teritett asztallal készített Gaby vezetőnk a foglalkozásra
igazán kedvcsinálóan,
csak itt a tányérokra akrilfestékek kerültek,, evőeszköz gyanánt meg ecsetek
s még gusztusos kötényt is kaptunk
amitől én egész lázba jöttem, s le is fotóztattam magam ujságirónkkal (na nem az ujságba csak magam használatára:)
menet közben kiderült, minthogy ez egy terápiás jellegű foglalkozás, G foglalkozásának megfelelően, hogy demencia profilaxist céloz meg, annyi baj legyen, ártani nem árt (mondta később rá lányom)
kiderült hogy a másoltatás is ezt a célt szolgáltatja, aminek én nem nagyon örültem, de a koncentráció igy lehetséges...ami szintén kell, a szinapszisok frissitéséhez(?)
és nem vagyok jó festő ,csak rajzolni tudok, de menet közben egyszer csak megéreztem az egész munka feelingjét, mikor is szinte kiléptem magamból, bele a flowba, de sajnos mihelyt ezt tudatositottam, meg is szűnt a varázs
azért lett valami, ami még hasonlitott is az eredetire...
az ecsetkezelésem egész más volt (fotón nem látszik, ) rá is jöttem hogy itt van elrejtve az alkotó személyisége. AZ enyém elég zaklatott volt...de érdekes..
(a kézreszketés pedig eszembe se jutott!)
MÚZSÁK KÚTJA
beszélgetés a makói zsidóságról
A bemutatásom után egyből özönlöttek a kérdések, mielőtt egyáltalán belekezdhettem volna (ha ez nem történt volna meg, valami kis összefüggő összefoglalásba kezdtem volna a makói zsidóságról)
persze azt a kérdés kapcsán is tisztázni kellett, hogy ahol vagyunk, ez az ortodox zsinagóga, és csak a padjai, amiben ülnek volt eredetileg a neológ templomban, amit 1965-ben lebontottak
az udvaron a mártirok emléktáblája is a "miénk"..,rajta apám neve is
mi nem járunk ide rendszeresen az egykori Makóról elszármazó ortodoxok , hászidok (ahogy mondtuk hoszetok) évente egyszer jáhrzeitre jönnek egykori rabbijuk Vorhand Mózes emlékére , akiről ez a kis utca is el van nevezve, 2002től
de évente a holokauszt emléknapon jönnek felekezettől függetlenül is, kavicsot, mécsest tenni az emléktábla alá... sokan
ez válasz az antiszemitizmus nem kimondott kérdésére is, ami elszigetelt jelenség szerintem, illetve egyedii, és nem is kéne vele törődni
lásd pl a Kecskeméti Ármin emléktábla összetörése, amit helyreállitottunk ) (az elkövető persze megkapta büntetését)
a háború előtt is normális volt a kapcsolat zsidók és nemzsidók közt, persze a zsidó törvények kezdetétől ez romlott, majd az elvakult makói újság borzasztó zsidóellenes, uszitó cikkei hatására is...
végül - tudjuk - teljes jogfosztásba torkollt, gettók, deportálás ....
elmeséltem a mi Auschwitzból megmenekülésünk történetét is dióhéjban
arra, hogy kaptam e vallásos nevelést, eszembe jutott, a mizrachibeli hátizsákos eset, amit követeltem anyámtól, mert én is ki akartam vándorolni 3-4 évesen Erec Jiszraelbe (élénk nevetés volta visszhang)
nomeg anyu meséi nagyapáról, aki pl minden pénteken megáldotta őket...
(érdekes, bár utaltam rá, hogy akkoriban nem volt divat a vallásosság, én jártam talmud tórára is, megemlithettem volna Schulmann bácsi nevét, )
de az teljesen kiment a fejemből, hogy az ált iskolai igazgatónőm mit művelt velem azért , mert templomba mentem iskola helyett ros hasonokor v jom kipurkor ...
de nem akarhattam volna a kedélyeiket borzolni inkább
volt sok más mondanivaló...
a kérdésre hogy mit tudnak a nem zsidó makóiak a makói zsidóságról, mondtam, hogy van egy helytörténészünk, aki feldolgozta a makói zsidóség történetét, és ő sokat beszél különböző emlékező alkalmakkor, nélküle biztos nem ez lenne a helyzet,,, (nade én miért hallgattam, merül föl bennem, most)
kérdezték, mikor volt legtöbb zsidó Makón , a papiromra felirtam, persze nem találtam most, de emlékeztem hogy 1920.ban 6 százalék (Az elég sok, különösösen szembeállitva a mostani inkább 6-taL?!
ja meg persze beszéltem az emlékjelről is amit 10 éve állitottunk a neológ templom helyére, a kettős jelentésű feliratáról, az 1914ben emelt eredeti templomról is, amit nagyapa is alapitott (hitk elnökként)
és mennyi mindent nem mondtam el, miminden maradt bennem, na remélem, majd két hét múlva még elmondthatom és esetleg aztán is, mig csont marad belőlem s néhány hajcsomó
JÓ VOLT BESZÉLNI, IGAZI ÉRDEKLŐDÉST látva, s még utána is , a hivatalosabb rész után, mielőtt elmentek, kisebb csoportokkal....
megvártam a gondnokot de hosszan nézem utánuk
remélem, még találkozunk legalább azzal a fiúval , aki mondta is, neki mondtam két hét múlva itt leszek,,, ő madrich lehetetett ( s az ő nagyanyja is "tűlélő" 82 éves, jé már én is közelebb vagyok a 82 höz mint a 81 hez... pár napja...
(a kislány, aki kérdezte, hogy hány éves vagyok, nem tudta kiszámolni, hogy mennyi, ja másfél évesen deportáltak, de megszántuk:)
tele a zsinagóga
igazán nagy élményben volt ma részem,
röviden úgy mondhatnám, hogy örülhettem annak, hogy 120 zsidó gyerekkel tele láthattam a makói zsinagógát, s ráadásul beszélhettem velük!
reggel koponya CT vizsgálaton voltam, mielőtt alig aludtam, nehogy elaludjak, sikerült is, kis szédüléssel megúszni, eredmény csak két hét múlva, a felhőben
vissza is feküdtem alvás pótlásra, mikor is csöng a telefon
Verö Tomi rabbi hivott, azzal, hogy itt van 100 gyerekkel (később kiderült 120) Makón, és TUDNÉK-E VELÜK TALÁLKOZNI 3 körül a zsinagógában, beszélni a makói zsidóság történetéről
mondtam, örömmel, de történetmesélésben, előadásban, nem lévén történész, nem vagyok olyan jó, mint pl a levéltárosunk, aki a makői zsidóság történetének tudora, de nagyon szivesen válaszolok a gyerekek kérdéseire, bármire ami a zsidósággal kapcsolatos
elképzeltem, hogy ketten leszünk, Zs-nak már rutinja van ilyen szereplésekben, de most nem ért rá (könyvet mutatott be Földeákon épp)
igy egyedül maradtam, sebaj (azt mondta van hátránya annak ha valaki nem zsidó, igy gondoltam, előnye is lehet, ha viszont az()
azért ebéd közben a klima alatt, a googleről átnéztem egy-két cimszót, ki is jegyeztem a z étlapom hátlapjára a legfontosabb adatokat, számokat
ahogy haza értem az ajtónál újabb telefon fogadott, zs adta meg a számom,valamilyen Manó hivott, hogy adnék-e nekik interjút, kiderült ők is persze Szarvasról
fél háromra ott voltam, helyes gyerekek, rögtön olyan kérdést tettek fel, amire csak egy hosszú előadással lehetne válaszolni de kb a deportálás végéig meséltem nekik...(még családfakutatásom is bevontam, amit tágra nyitott szemekkel hallgattak(
de hamar bezúdult az egész 120 főnyi társaság
csak ámultam, és bámultam és örültem,,,,
a továbbiakról beszámolok holnap
(még álmos vagyok, bár aludtam egy órácskát)
Timi pomádéja
Turi Tímea: Pomádé
És miután a kisfiú felkiáltott, hogy „a király meztelen”,
lett némi kínos csönd.
Behívatták fogadóórára a szülőket, hogy elmagyarázzák:
a királyon természetesen volt ruha,
és mindennek van határa.
Az újságok megírták, hogy nincs itt semmi látnivaló
(vagyis éppenhogy van mit látni),
és a kiabáló gyereket csak a propaganda tévesztette meg;
igaz, ezeket az újságokat láthatatlan papírra nyomták
láthatatlan tintával, a király új ruhájához hasonlóan.
Később a fiú maga is kételkedni kezdett,
látott-e valamit egyáltalán
(vagyishogy tényleg nem látott semmit),
nem csak kamaszos képzelgés, feltűnési viszketegség vezette;
és már semmi másra nem vágyott, mint hogy a felnőttkor
majd végre átformálja, és ne ismerjék fel az utcán.
De addigra a király meghalt tüdőgyulladásban.
(Megjelent a Pannon Tükör 2024/3. számában.)
Fotó: Palágyi Barbara