És miután a kisfiú felkiáltott, hogy „a király meztelen”,
lett némi kínos csönd.
Behívatták fogadóórára a szülőket, hogy elmagyarázzák:
a királyon természetesen volt ruha,
és mindennek van határa.
Az újságok megírták, hogy nincs itt semmi látnivaló
(vagyis éppenhogy van mit látni),
és a kiabáló gyereket csak a propaganda tévesztette meg;
igaz, ezeket az újságokat láthatatlan papírra nyomták
láthatatlan tintával, a király új ruhájához hasonlóan.
Később a fiú maga is kételkedni kezdett,
látott-e valamit egyáltalán
(vagyishogy tényleg nem látott semmit),
nem csak kamaszos képzelgés, feltűnési viszketegség vezette;
és már semmi másra nem vágyott, mint hogy a felnőttkor
majd végre átformálja, és ne ismerjék fel az utcán.
De addigra a király meghalt tüdőgyulladásban.

(Megjelent a Pannon Tükör 2024/3. számában.)

Fotó: Palágyi Barbara