Körbekárosították egymást,
ha a másik félrefordult,
keresztbebujálkodták a házasságokat.
Vétkeztek szóval, tettel és gondolattal,
mert a szó tett, és gondolkodni
csak szavakkal lehet.
Felmásztam a legmagasabb hordóra,
ahonnan ellátni a partig,
onnan ordítottam:
Térjetek meg egy nappal a halálotok előtt!
De a fogam kihullott,
sűrű fésű nőtt az ajkaim közé,
duzzadni és dagadni kezdtem,
és az uszonyommal valóban elsodortam
pár értékes cserépedényt.
Micsoda szégyen, fújtattam volna,
de nem kaptam levegőt.
Így vergődtem a tenger felé.
Azóta itt élek: egyenlő távolságra
a felszíntől, a szárazföldtől és a mélytől.
Néha azt játszom, hogy fennakadok
egy hínáron, pedig hatalmasabb vagyok
bárkinél. Magányosan fúrom magam körbe.
Amikor nem sírok, hallgatom, amit a víz
felém sodor: a ninivei piac csevegését.