Felhős az ég
De ki-kisüt a Nap
Fàj a làbam
De jàrok
Zűrösek a kapcsolataim
De vannak
Öreg vagyok
De élek
Panaszkodnom
Vétek
erről-arról-amarról még
újabb halálnem
A szó is ölhet
Visszavonhatatlan.
Mint a puskalövedék
Mi szivedbe fúródott
diadal
................."Mert megölhették hitvàny zsoldosok
és megszünhetett dobogni szive
Harmadnapra legyőzte a halàlt
Et resurrexit tercia die"
(Pilinszky Jànos)
El hiàba égettétek
nem tűnt el nyomtalan
Itt vagyok én
Akkori csecsemő
Màra vén
S nézzétek csak
Az unokàm
Milyen vidàm
Hogy kacag
Feltörő füstökön àt
Dédapja megújuló
Arcvonàsaival
Diadalàn
...mert
Olyan sok szépet tanultam tőled
S észre se vetted
Észre se vettem
S most
Hogy ràd emlékeztem
Megszólalt
Az Énekek Éneke bennem
A te hangodon:
MERT ERŐS A SZERELEM
MINT A HALÀL
S a szìvem megnyilt újra
Szerelemtől halál felé
Sodortatva
(Te màr azt is megtudhattad
Igaz-e
A hasonlat másik fele)
vonatból - mozgàsok
Micsoda rétegzett tàj
Sokdimenziós képeskönyv
Minél messzebb a fàk
Annàl inkàbb àllnak
Minél közelebb
Annàl inkàbb levàlnak
És én?
Csak ülök
S megyek ki
Belőlük
De ami legmesszebb
Van bennem
Tőlem is
Az marad
Mozdulatlan
És örök
ébredések
Néha úgy ébredek
hogy majd' felrobbanok
mimindent mulasztottam el
Néha úgy ébredek
hogy fel sem ébredek
csak álmodom tovább
az életem
Saul fiai és mosolyai
Igen. Saul mosolyog. Először a pokolban, mikor a fiúra (fiára?) néz...., akit (vagy legalább) a holttestét végre megszerezte, hogy eltemethesse, tisztességgel, legalább a halálban megadva neki a méltóságot. Végül nem tudja megmenekiteni, a folyó, ahol menekülnek, kisodorja a kezéből értékes "csomagját", mit nem tudott átvinni a túlsó partra....
Másodszor is fiúra néz, egy szőke kisfiúra, szembe ül vele, egy fabódéban, a folyó menti erdőben, társa segített a veszteség után idáig vonszolni, alig él, de amikor meglátja ezt a bámész kisfiút az erdőből, búvóhelyük ajtajában, hátulról fénnyel megvilágitva mint egy angyali(?) jelenést, elmosolyodik, ugyanúgy, mint akkor... ,,és most tovább szélesül a mosolya Befejezi az akkor elkezdett és befejezetlenül maradt mosolyt.... mintha sikerült volna a terve. mintha beteljesedett volna. Hát mégis itt a beteljesült remény...
Aztán a fiú elszalad. Az üldözők markába, lefogják betömik a száját, ne adjon jelt, majd elengedik
miközben halljuk is már az életeket kioltó puskalövéseket
de a fiút látjuk, aki szalad tovább, előre , iramban , a harsogó zöldbe, az életbe
a néző meg egyszerre sir és mosolyog a könnyein át.
annyi borzalom után...
milyen kegyes ez a film, és kiméletes, velünk, nézőkkel.
és mégis megmarad a borzalom
de az életnek kell győznie. valahogy.
a halálokon át.
Katarzis.
Liebele lánya, a moziban
5 napig játsszák a Saul fiát kisvárosomban, megnézem már első nap, persze (bár lányom óvna tőle...persze.) Látom a neten , 14 jegy "már elkelt", de én inkább kicsit előbb megyek a pénztárhoz, személyesen váltani. Attól nem tartottam, hogy nem fogok beférni, persze... Kérek egy jegyet a szabadtéri pénztárnál, lehetőleg a leghátsó sorba... egyedül, hogy ki tudjak menekülni, ha kell. A pénztárosnő mindenesetre sztereotipikusan és mosolyogva kellemes szórakozást kíván. Mondom neki, ezt lehetőleg ne mondja.... azt hiszem, nem is érti miért...
vagyunk vagy 20-an. Ketten,előttem, némi sutyorgás után még a legelején kimennek- A többiek mély csöndben, mozdulatlanul ülnek előttem - végig...
én -veszem észre- a kezemet erősen a számra tapasztva ülök... u.i. ami bejön - a szememen látványként és a fülemen hanghatásként - valahogy egyből ki akarna jönni valahogy, valahol.... Nem hányinger ez, mert nem a gyomorból jön. Addig le se tud hatolni. Nem tudom "lenyelni"...nem akarok hinni szememnek, fülemnek...pedig mióta tudom már... anyámtól hallottam először, aki pont ettől az auschwitzi pokoltól menekített meg, bennünket.... ő mondta el, már nem tudom, mikor, csak úgy , spontán, a nagy szoba sarkából, ahol tett-vett, én meg a közepén ültem (irtam vagy olvastam, mint rendesen) a nagy asztalnál, hogy a hosszú (marhavagonbeli)utazás után, zuhanyozni beterelték az embereket, de ott a zuhanyrózsákból viz helyett gáz sugárzott rájuk, egymásba kapaszkodva haltak meg.... utolsó pillanatban rádöbbenve, h rászedték őket. (Velünk is azt akarták elhitetni, hogy valami szanatóriumba visznek bennünket, dologra nem fogható kisgyerekeket, anyjukkal, de anyám ("Liebele") gyanút fogott , és éjszakai munkára jelentkezett,,. a lágerben..... Nem emlékszem szinte semmire, másfél éves kislány (Liebele lánya) De valahol a zsigerekben mégis? Fogom be a szám végig, nehogy kijöjjön valahogy a lenyelhetetlen borzalom...aztán a legvégén, végre valahogy ... könnyek jönnek ki a szememből. A film befejezés után is, egyre jobban. Még ülök, Nézem (de nem látom ) a stáblistát. Mindenki után botorkálok ki csendben, a már üres teremből. A jegyszedő az ajtóban halkan köszön, nem kérdi meg, hogy jót szórakoztam-e..
a Saul fián... Liebele lánya... Végül is... Már megint megmenekült.
séta a nemzeti múzeum körül
a múzeum előtt mentünk el, délelőtt ... most valahogy lenyűgözött a látványa - a közelébe mentünk, de aztán még tudatosan visszanéztem , körbejárni és bár bele már nem tudtam menni , mert 6-kor bezárt, de így is tanulságos séta és "múzeumlátogatás" volt....
föl a lépcsőkön, fejem fölött a friz és affölött a kék ég...
smile hangulaa múzumoszlop lábánál van min elgondolkodni...
és föntről letekintve, az Arany szobor mögött kis srácok fociznak...
a múzumoszlop lábánál van min elgondolkodni.
aztán körbejárom az épületet, a parkot, megnézem az írószobrokat... le is fotózom , de ami megdöbbent, azt nem... hogy itt is a park mélyében a padokon hajléktalanok húzzák meg magukat... szégyellem én is... de ez a valóság mindenütt "rámcsap"... a nemzeti múzeum mögött is a "nemzeti nyomor"... József Attila Hazám-ja már és még midig nem szorul külön magyarázatra, mindenhol ott a magyarázó illusztráció...) Nem rugaszkodhatsz el az Olymposi istenek magasságába, az égre is hiába veted tekinteted, előbb-utóbb belebotlasz a földi nyomorúságba... amit mi hagytunk, hogy igy legyen..
..
A szobrok... ártatlanok.... egykori modelljeik is; ők mindent megtettek, az irodalommal is, hogy megfelelő irányba tereljék olvasóikat, a "nemzetet"... De lehet, hogy akkor se hallgattak rájuk, most meg már.... néma szobrok.... bár műveiket jó lenne újraolvasni, azoknak is, akik nem irodalmárok, de a "nemzet" sorsa a kezükben...
hányszor juthatna eszükbe Berzsenyi intelme a magyarokhoz:
"Nézd, a kevély tölgy, mellyet az éjszaki/Szélvész le nem dönt, benn termő/Férgek erős gyökerit megőrlik,/S egy gyenge széltől földre teríttetik/Igy minden ország támasza, talpköve/ A tiszta erkölcs, melly ha megvész:/Róma ledűl s rabigába görbed."...
--
(2011)
csöng a vezetékes telefon...
a másik szobában, én ennek a végében ülök a számítógépemnél , az íróasztalnál
sietnem kell hogy odaérjek, mielőtt lecsöng, és bekapcsol az üzenetrögzitő
persze ha tudnám, hogy megint valami KFT hiv, nem is sietnék... (el se indulnék)
-két kérdést tennének fel,
-hát ha tényleg 2, akkor hajlandó is vagyok válaszolni,
-az egyik az, hogy mivel főzök : zsírral, étolajjal, vagy olívaolajjal
-a másikra nem kell pontosan válaszolnom, ez a korosztályomra vonatkozna
-de egyből "bevallom", bátran, csak hogy mielőbb szabadulhassak, hogy 69 vagyok
-mire a "kft", akkor ugye nem is hívhat meg egy ELŐADÁSRA?...
-miért? úgy gondolja, hogy aki ennyire öreg, már járni se tud, hogy elmenjen rá...?...
(pedig eddig azt hittem, hogy épp a mi korosztályunkat célozzák meg termékbemutatós(?) "előadásokkal".... persze engem eddig se nagy sikerrel)
........
alig ülök le újra az íróasztalhoz, megint csöng a telefon, (nocsak, bizonyítani kell a járásképességemet?) de ezúttal egy másik kft jelentkezik be (bár ugyanazzal a háttérzajjal), és megint 2 kérdéssel, és csak az egyikre várnak pontos választ, valami edényfélére... de félbemarad a dolog,... a korosztályomra való rákérdezésre már nem is kerül sor!
....
azt hiszem, most már tényleg titkosítom a telefonszámom....
"korosztályom"tól függetlenül!
(2012 , de a helyzet változatlan)