a múzeum előtt mentünk el, délelőtt ... most valahogy lenyűgözött a látványa - a közelébe mentünk, de aztán még tudatosan visszanéztem , körbejárni és bár bele már nem tudtam menni , mert 6-kor bezárt, de így is tanulságos séta és "múzeumlátogatás" volt....
föl a lépcsőkön, fejem fölött a friz és affölött a kék ég...
smile hangulaa múzumoszlop lábánál van min elgondolkodni...
és föntről letekintve, az Arany szobor mögött kis srácok fociznak...
a múzumoszlop lábánál van min elgondolkodni.
aztán körbejárom az épületet, a parkot, megnézem az írószobrokat... le is fotózom , de ami megdöbbent, azt nem... hogy itt is a park mélyében a padokon hajléktalanok húzzák meg magukat... szégyellem én is... de ez a valóság mindenütt "rámcsap"... a nemzeti múzeum mögött is a "nemzeti nyomor"... József Attila Hazám-ja már és még midig nem szorul külön magyarázatra, mindenhol ott a magyarázó illusztráció...) Nem rugaszkodhatsz el az Olymposi istenek magasságába, az égre is hiába veted tekinteted, előbb-utóbb belebotlasz a földi nyomorúságba... amit mi hagytunk, hogy igy legyen..
..
A szobrok... ártatlanok.... egykori modelljeik is; ők mindent megtettek, az irodalommal is, hogy megfelelő irányba tereljék olvasóikat, a "nemzetet"... De lehet, hogy akkor se hallgattak rájuk, most meg már.... néma szobrok.... bár műveiket jó lenne újraolvasni, azoknak is, akik nem irodalmárok, de a "nemzet" sorsa a kezükben...
hányszor juthatna eszükbe Berzsenyi intelme a magyarokhoz:
"Nézd, a kevély tölgy, mellyet az éjszaki/Szélvész le nem dönt, benn termő/Férgek erős gyökerit megőrlik,/S egy gyenge széltől földre teríttetik/Igy minden ország támasza, talpköve/ A tiszta erkölcs, melly ha megvész:/Róma ledűl s rabigába görbed."...
--
(2011)
