Igen. Saul mosolyog. Először a pokolban, mikor a fiúra (fiára?) néz...., akit (vagy legalább) a holttestét végre megszerezte, hogy eltemethesse, tisztességgel, legalább a halálban megadva neki a méltóságot. Végül nem tudja megmenekiteni, a folyó, ahol menekülnek, kisodorja a kezéből értékes "csomagját", mit nem tudott átvinni a túlsó partra....
Másodszor is fiúra néz, egy szőke kisfiúra, szembe ül vele, egy fabódéban, a folyó menti erdőben, társa segített a veszteség után idáig vonszolni, alig él, de amikor meglátja ezt a bámész kisfiút az erdőből, búvóhelyük ajtajában, hátulról fénnyel megvilágitva mint egy angyali(?) jelenést, elmosolyodik, ugyanúgy, mint akkor... ,,és most tovább szélesül a mosolya Befejezi az akkor elkezdett és befejezetlenül maradt mosolyt.... mintha sikerült volna a terve. mintha beteljesedett volna. Hát mégis itt a beteljesült remény...
Aztán a fiú elszalad. Az üldözők markába, lefogják betömik a száját, ne adjon jelt, majd elengedik
miközben halljuk is már az életeket kioltó puskalövéseket
de a fiút látjuk, aki szalad tovább, előre , iramban , a harsogó zöldbe, az életbe
a néző meg egyszerre sir és mosolyog a könnyein át.
annyi borzalom után...
milyen kegyes ez a film, és kiméletes, velünk, nézőkkel.
és mégis megmarad a borzalom
de az életnek kell győznie. valahogy.
a halálokon át.
Katarzis.
