erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

operaénekes élőben és vászonról

2017. augusztus 06. - gond/ol/a

azaz élőben beszél, vászonról énekel

Gulyás Dénes a makói Korona teraszán...

a most kezdődő Művészetek Katedrája megnyitása alkalmából, Bátori Éva (a makói születésű énekesnő) , aki ennek a vezetőféléje, beszélget vele...

itt van - ugyan késve, - de én útközben felfedeztem az utcán a zöldséges előtt; épp telefonált volt gimiszinpadi tanítványom, a színész  Szalma Tomi, aki a szinjátszópalántákat okitja-vezeti, és van/lesz még két másik csoportosulás.(ének, színjátszáson kívül, zongora meg fúvós?)

 

az egyébként évek óta étteremként nem működő de önkormányzati tulajdonú Korona teraszán terített elég hosszú asztalok, pogácsa és limonádé, nagyon impozáns látvány, és egy asztal már foglalt is , mikor pár perccel a hirdetett 7 órai kezdés előtt - odaérek, épp Gulyás Dénes beszélget ott ...Varga Mártával,aki  kommunikátora az ügynek...

 

nincs kedvem beülni a teraszra, csak úgy, igaz nyilvánosnak hirdettetett ez az est, mint pluszkatedra, de külön se szóban se írásban nem hívott meg senki, telefont is várok, mikor ez megjön lányomtól és unokámtól... és lassan el is kezdődik az esemény, mégis csak becsusszanok egy asztalhoz, ahol csak egy lányka ül (ő se bánja:),mert a kinti padról ki kéne csavarni a nyakam , és csak érdekel a dolog, a külsőségeitől függetlenül (a pogácsához, limionádéhoz nem nyúlok, asztalszomszédom sem, a limihez ő igen, lehet, hogy nem tudja, hogy arzénos a makói viz(?) én már óvakodok, mióta az országos média is foglalkozik vele (elgondolkodtam, mitől vagyok én folyton fáradt?!) --- de mihelyt másfél óra múlva vége az eseménynek, a szomszéd asztaltól az egész két teli pogácsás tányért elkaparintják előlünk -egészségükre!) no én nem is földi táplálékokért jöttem volna ide, de sajnos szellemit nem túl sokat kaptam. sőt az énekest csak vászonról hallhatjuk énekelni is, és csak töredékesen, egy-egy villanásra,úgy látszik, nem az a lényeg---

Bátori Éva  úgy kérdezi interjúalanyát, hogy lehetőleg minél többet mondhasson érintkezési pontok, közös szerepek (pl Denevér) ürügyén saját magáról is...

 

a vége felé szó esik Gulyás Dénes könyvéről.fel is kelti az érdeklődésem. a vetitővászonról csak Isten nevét látom a borítón de utánanézek:(Mekkora Isten tenyere?)...lehet, h elolvasom (?)     nem szokványos énekes önéletrajz (politikai meg pláne nem, pedig 8 évig képviselő volt)

 

készül újabb könyve is, de már évek óta az énekes nem énekel... ír? rendez, a pécsi operarészleg vezetője, ahol az irodájába ki van téve a régi plakát a Cigánybáróról, a nagyapja nevével, ő volt a címszereplő, egy amatőr társulat kifakult nemzeti színű plakátjával dokumentálja ezt.az unoka.. nagy becsben tartja... és minden akaratával újra színezi, úgy látom

 

én azért mégis, jobb szerettem volna énekelni hallani, de már évekkel ezelőtt az énekhangja elhallgatott, kár. de mindennek oka van. úgy érezte, másképp már jobban tud használni, és ez a lényeg, használni, itt Makón is, már délelőtt az ének kurzuson azt tette..

rácsok

milyen igaza volt B.T.-nek, van már vagy negyven éve, amikor egy szentesi utcán, a szinjátszó tanfolyam egyik  estéjén , peripatetikus séta közben, azt a felszabaditani akaró mondatot mondta, hogy a rácsokat magam szegezem magam köré. Az után, hogy az az okoskodó és paradox mondat jött ki a számon , hogy "determináltabb vagyok, mint ahogy élek"...hiszen  azok a "determináltságok" , amikre akkori gúzsbakötöttnek tűnő élethelyzetemben utalhattam, már rég lefoszlottak rólam, az idővel...de valamifelé rácsok, láthatatlanul, még mindig megvannak. Talán nem is körülöttem hanem bennem. Nem ugyanazok a rácsok, de ezek is fogva tartó rácsok.

egyenjogúságot az öregeknek!

utálom, ha az öregeket semmibe veszik, lekezelik, de azt is ha azt hiszik , hogy csökkent képességűek  minden szempontból, és ha csinálnak mégis valamit, akkor meglepődnek: "jaj de ugyes, nahát igazán, ki hitte volna"...kikérem magunknak.

attól, hogy öregek vagyunk, nem lettünk hülyék! ez a két szó nem szinonima

a múltkor ki is jött belőlem a patikában egy gyakorlatlan s mi több ügyetlen és sete-suta gyakornokfiúnak mondtam, aki olyan idétlenül akart segiteni(!) a recept aláirásában, hogy hagyjon már békén"nem vagyok hülye, csak öreg"! (még ha történetesen Nootropil is szerepelt a recepten)


no ez akár mottó is lehetne:
nem hülye, csak öreg!
esetleg pólóra irhatnánk:
NEM VAGYOK HÜLYE CSAK ÖREG

ha hülye is néha az ember
nem az öregségtől
és ha már itt tartunk, nem csak az öregek lehetnek hülyék olykor - mellesleg

jó, (egyébkén nem jó), van a rettegett Alzheimer  kór, meg bizonyos "szellemi hanyatlás",  esetleg (nem vagyok ebben biztos, és a legújabb kutatások szerint sincs, feltétlenül, sőt), de kis memóriavesztés ö, lassulás öreg korra előjöhet, (régen igy is hivták: szenilitás),de az ilyen öregeket eleve lefokozó viselkedés csak ront mindenen, legfőképp az önbecsülésen és az ember (öregemberi) méltóságán - ami fontosabb, öregkorban fokozottan az lenne! (egyébként a valamilyen fogyatékosságot se kezelik normálisan ill. természetesen az emberek... és az egyik helytelenség az attitűdjükben, ha a pl csak mozgásszervi problémával élőt szellemileg is lefokoznak)

 

ez az egész onnan is jutott eszembe, hogy van egy oldal a fbon, sportolj ne pánikolj, ahova feltettek (egyébként paparazzi módon) egy videot, ahol egy 90 feletti hölgy (megsejditve hogy ismert előadóművész lánya -gyalogol azzal a divatos sportbottal...
hogy körültapsolták, csodálták, elképedtek, hihetetlenkedtek!... a kommentekben...én is irtam fel , de csak érdeklődvén hol lehet ilyen botot kapni, mert én  szinte csak biciklizek, néha jó lenne gyalogolni is kicsit...erre szerencsére kaptam választ a kérdésemre is, de valaki megveregette a vállam, hogy nahát milyen ügyes vagyok , gyönyörű, hogy Ön  internetezik!!!Nagyszerű, friss és nyitott, és még sportol is!közöltem hogy már csak biciklizem (a többit meg hagytam, ráhagytam) jaj de ügyes vagyok , mert (még) tudok irni, olvasni... is:( sőt internetezni. meg biciklizni....pedig már 75 leszek (pedig én nem csak viccből irtam, hogy hol lehet kapni azt a sétálóbotot, mert

még csak. 75leszek..:) (mert magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más...:) *

ha ez igy megy tovább, harcot indítok az öregek egyenjogúsitásáért!!!!
ki csatlakozik?


................


nyárba költözött ősz

a nyárba költözött az ősz
vagy beszökött ahogy ady irta
s ahogy attila megjósolta
mily gyorsan betelik nyara

az én szivemben a halál
nem verhet tanyát
de az örökös elmúlás
intő szele meglegyint

a múlás az állandó állapot
mégha szemet is húnynánk felette
egy-egy carpe diemmel
vagy magyaros ihaj-csuhajjal

sose halunk meg -kurjongatjuk
de azért nem lévén hülyék
csak olykor,  tudjuk
hogy sajnos igen, halunk

és azt is hogy jön mindig
új tavasz és új nyár
de ugyanaz a levél
mi egyszer lehullt

nem repül vissza a faágra
soha már

nyarak

habzsoltam a nyarakat

jutott eszembe a biciklim tetején, azzal együtt, hogy bár még meleg van, de hidegülést jósolnak az időtudor meteorológusok. és mintha ennek örülnék is most, mármint a remélhető enyhülésnek.

holott, annak idején, fiatalon:

habzsoltam a nyarakat

gyűjtöttem a napos napokat, mert azokat mindig a Maros parti strandon tölthettem, és töltöttem is. számozva be is irtam a naptáraimba...

mi változott?

hát nem a nyár

 

agyforraló nyárban

Érik a nyár.
Mit érlel?
Időt.
Mindig az időt.
Bár - gyümölcseivel.

    *****

A rózsa még nem hervadt.
De megviselte a nyár.
Már senki se néz rá.
Nincs illata..

    *****

A szemem és a
fényképezőgépem
lencséje
egyaránt homályos
nem birják a napot
ki kell cserélni
megyek a boltba
meg a kórházba

vajon hova hamarabb

     *****

A férfiak újabban
gatyában járnak
az utcán

a nők
majdnem
meztelenül

és nincs semmi
szégyenérzet
bennük

csak én forditom el
munduntalan a fejem

de minek




a név

Napokig törtem a fejem rajta. A nevén. Nem is tudom, hogy s miért jutott eszembe anyukám egykori osztálytársa, aki időnként meg-meglátogatott bennünket, a legváratlanabb időpontokban, felevickélt az egyedülinek meghagyott hátsó bejáratunk sötét és nyaktörően magas lépcsőin, s belépve a tágas udvari- egykori gyerekszobába… meg-megállapitotta, hogy milyen elvarázsoltak vagyunk, és olyan a lakásunk mint egy BOHÉMTANYA: de azért vagy tán épp ezért mindig nagyon otthonosan érezte magát benne. (ez általában így volt, másokkal is, és azt hiszem nem is a lakásnak hanem anyám otthonosságának , barátságosságának, közvetlenségének volt köszönhető, bár kétségtelen, hogy ez a lakáson is tükröződött) Osztálytársak voltak valaha,  már nem is tudom, hol ,mikor,  de nem a gimnáziumban, hanem még előbb, mert oda csak ketten jártak Banfalvi Jucival, anyu jó barátnőjével, aki Pécsett lett gimnáziumi igazgató és évente egyszer meglátogatott bennünket. Amig élt. Mig anyu korábbi osztálytársa ugyanitt, ebben a városban lakott, és bármikor bejött hozzánk, mindig mosolygott, bájosan és tündökletesen, de volt valami kesernyés, fájdalmasság is a mosolyában, azt nem akarom mondani, hogy sóvárgás, vagy egyenesen irigység, és épp én lehettem a tárgya, kiváltója, mint anyám lánya, mármint azért, hogy neki van ilyenje. Mert neki nem volt, nem is ment férjhez soha, és maradt is benne mindig valami anakronisztikusan kislányos. Igen ,a szókimondásában is. A hangja is különös volt; az is egyszerre negédesen kedves, és panaszosan sopánkodós, sipákolós...nem tudom miről beszéltek anyuval, nem hallgattam ki a beszélgetéseiket,(főleg ő beszélt, áradt belőle a szó). az intonációja megmaradt a fülemben… minden: a mosolya, a járása, a hangja, „csak” a nevét felejtettem el, sehogy se emlékeztem rá, pár napig napjában többször eszembe jutott, mi lehet, tudtam, hogy elég rövid, hogy vezetéknév keresztnév egybehangzón, és becézve a vége...aztán egyszer csak , előbb az ica, majd a ritterica beugrott! Épp olyan váratlanul, ahogy ő szokott volt hozzánk "beugrani"...Úgy megörültem neki!

 

Mégis csak más ha nevestül emlékezünk valakire... Ha megvan a neve! Ha elvész a név, az olyan, mintha a viselője is végleg elveszett volna...

 

 

rá is kéne irnom az előszedett fényképek hátlapjára, ahol anyuval, az udvarunkon, azt hiszem a Marosra menet, fotóztam le őket  

 

 

 

RITTERICA (néni) ÉS ANYU

 

(már öregebb vagyok náluk!)

esterházyt olvasni

kihoztam a könyvtárból Esterházytól az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változatot -nem volt "egyszerű", egyrészt mert azon a szinten ahol kiadják a könyveket, csak (a könytári dolgozó szóhasználatával:) "sikerkönyvek" vannak, ezen érteni kell (eufemisztikusan? inkább hazugul) a lektürt jóesetben bestsellert, a számomra olvashatatlan, u.n. szórakoztató könyveket, amik engem sosem "szórakoztatnak" másrészt én hibámból , csak úgy kértem a könyvet először röviditve, hogy a Márk változatot, mire lehozták az emeletről természetesen a kardozót...de nekem egyáltalán nem volt mindegy, ha már nem mentem el az egy éves évfordulóra julius 14-én a PIMbe ahol a Magvetős szerzők felolvasták a könyvet, legalább utólag el akartam olvasni, ugyanazt. Lányomtól még jóidőben megkérdeztem, ő mely oldalakat olvassa: 91-93. meg láttam a fotókat is a felolvasásról,  s azt is, hogy majdnem sír rajtuk...(bár letagadta, de hát látom...)




már mindent értek is, miután végigolvastam, hol mosolyogtam, nevettem, hol sirtam, volt úgy hogy egyszerre, is,  a könyvön , azaz az (egyszerű?) történeten a végén azt hiszem már CSAK SIRNI TUDTAM... én  is. időnként ránézve a hátsó boritó  portréjára... ott a nevető még egészséges iróra, micsoda iró is volt... s micsoda ember...de kár hogy már csak volt, és milyen jó , hogy még olvashatjuk (nekem még vannak kimaradt könyvek, bár olvastam tőle jócskán... de majd azokat se ártana még egyszer, pontosabban, ahogy ő irt...)
-----


(ezt még elmesélem, a könyvkihozás körülményeiről, hogy mellettem egy ismeretlen nő állt a pultnál, és nagyon elcsodálkozott, rá is kérdezett, látva a könyvet a pulton: Esterházyt olvas? mert hogy ő nem birja olvasni. A HC-t is csak elkezdte (mondtam olvassa a 2. részét az oldottabb megfogalmazás, de lehet hogy a Javitottat kellett volna ajánlani?) egy darabig még nyomon követett , mint csudabogarat, mondta, is, hogy ritka errefelé olyan embert találni aki esterhazyt olvas) (hm) persze kiderült, hogy ő nem is makón él, viszont az idős 90 éves anyukája igen, aki véletlenül épp a volt magyar tanárnőmnek majd kollegámnak volt barátnője.megkérdezte hogy hivnak.nagyon furán éreztem magam, s egyre inkább azt, hogy el kellett volna mennem Pestre a felolvasásra, ahol körülöttem csupa olyan ember lett volna akik  feltehetően olvassák esterhazy-t.... de legalább is szeretik hallgatni amit irt....
 
s én azért inkább lent tartanám a könyvét a ktárban , hogy ha véletlenül is, de belelapozhassanak a csak az ottani "sikerkönyveket" olvasók is.

---

https://www.irodalmijelen.hu/2017-jul-15-0902/esterhazy-ejszaka
süti beállítások módosítása
Mobil