a nyárba költözött az ősz
vagy beszökött ahogy ady irta
s ahogy attila megjósolta
mily gyorsan betelik nyara
az én szivemben a halál
nem verhet tanyát
de az örökös elmúlás
intő szele meglegyint
a múlás az állandó állapot
mégha szemet is húnynánk felette
egy-egy carpe diemmel
vagy magyaros ihaj-csuhajjal
sose halunk meg -kurjongatjuk
de azért nem lévén hülyék
csak olykor, tudjuk
hogy sajnos igen, halunk
és azt is hogy jön mindig
új tavasz és új nyár
de ugyanaz a levél
mi egyszer lehullt
nem repül vissza a faágra
soha már
