a bölcs asszony

ez lányom legújabb titulusa
e kritikus ill. kritika - szerint:

http://www.prae.hu/article/10028-a-bolcs-asszony-folytatja-kronikajat/

("A versekben megszólaló hang egy bölcs, koránál talán, míg a vele egyidős férfiaknál mindenképp érettebbnek tűnő asszony hangja. Olyasvalakié, aki nem hátrébb szorul nő mivolta okán, hanem tudatosan lép vissza egyet, mert úgy jobban megfigyelheti, átláthatja az életet.  ")

még emésztenem  kell
de ugyan már!
hiszen gyereknek is bölcs volt
(sőt?:)

gyereknek lenni
kamasznak lenni
köteteiben is megmutatkozva

s most is, felnőve ill. felnőttként is, ahogy majd' minden korszakáról majd számot ad (krónikát?)
(és jönnek az összes férfiak, a dolgok, amikről nem beszélünk, Anna visszafordul)

(érdekes még én irtam le ilyen címmel (műfaji meghatárározással)  a mondatait , mondásait, (2-6 éves koriakat)összegyűjtve: gyerekkrónika

vajon mi lesz a következő...etap,  milyenek lesznek "a krónika következő lehetséges részei", amit már vár a kritikusnő:

"Érdemes (tehát) elmélyedni a szövegben ,a bölcs asszony fontos dolgokat mond ki, s ha néha úgy tűnik, fel is emeli a hangját, végeredményben mégiscsak egy higgadt, már-már sztoikus hang jellemzi, ez pedig még inkább erősíti azt az érzést, hogy érdemes megfontolni a szavait. Nem csupán eme könyv során, hanem majd a krónika további lehetséges részei esetében is. ")

én boldog etapokat kivánok a lányomnak, elsősorban,  hogy aztán ebből milyen irodalom lesz, az szinte másodlagos....
az irodalomnak lehet szüksége boldogtalanságra is, de az életben meglehetnénk nélküle! persze nem mindig tudunk... de az élet általában boldogabb is mint irodalmi tükörképe...mert az a mélyet mutatja, ami egyébként többnyire hallgat és nem fecseg (l. J.A.)

 vehetjük vezérszólamnak az Anna Karenina eredeti mottóját , ahogy Tolsztoj megírta:

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az."

de akár a Turi Timea  peronról visszaforduló Annájának - kiforditott változatát: (persze a sorrendet nem felcserélve, hiszen a második az elsőre reflektál és viszi tovább).


 –"A szerelmek története mind hasonló egymáshoz.
Minden házasság a maga módján az."

egyre többször nevetek föl
és egyre kevesebbet zokogok-,

de ne higgyétek
hogy boldog/abb
vagyok...

csak.....

(még gondolkodnom kell rajta
hogy milyen/ebb)

Shana Tova! Boldog 5778. évet, mindenkinek...
(annak is akinek a naptára nem igy számolja:)
mert ez az ünnep a világteremtés évfordulója is, és erkölcsi alapja a felelősségünk tudata (Isten és ember előtt)

az ismert szokásoson túl (ami a mi újévi ünnepünk lényegét illeti, tehát, hogy ilyenkor nem vigadunk, hanem magunkba szállunk, önvizsgálatot tartunk, ha valakit megbántottunk volna, attól bocsánatot kérünk.... és főleg önvizsgálatot tartva, megnézzük mit csináltunk rosszul az elmúlt évben...stb...
számomra ez a fontos félmondat hangzott el, hogy azt is megvizsgáljuk,

mit nem tettünk, amit megtehettünk volna, illetve amit pedig meg kellett volna tennünk


nahát én ezzel a félgondolattal inditom az én 5778.évemet (hogy úgy mondjam, mert bennem a szándék sokezredes szándék) (Adytól szabadon...)


tehát ajánlom én is mindenkinek:

amit megtehetsz, tedd is meg!

(nekem, személy szerint,  sok a pótolnivalóm...

 

őseimhez képest is(akik pl ennek a zsinagógának alapitásában is tevékenyen részt vettek, Szegeden - 1903-ban
meg azéban is ami Makón (1914-ben) ugyan sajnos már nem áll, csak az emlékjele, de  abban azért én is részt vettem,,,(2014) (azaz 5775-ben) ... nade mennyi mindent kellene még tenni... más, egyetemes vonatkozásban.  is...Hadd tehessem, 5778-ban) ...

Shana Tova! Boldog 5778. évet, mindenkinek...
(annak is akinek a naptára nem igy számolja:)
mert ez az ünnep a világteremtés évfordulója is, és erkölcsi alapja a felelősségünk tudata (Isten és ember előtt)

az ismert szokásoson túl (ami a mi újévi ünnepünk lényegét illeti, tehát, hogy ilyenkor nem vigadunk, hanem magunkba szállunk, önvizsgálatot tartunk, ha valakit megbántottunk volna, attól bocsánatot kérünk.... és főleg önvizsgálatot tartva, megnézzük mit csináltunk rosszul az elmúlt évben...stb...
számomra ez a fontos félmondat hangzott el, hogy azt is megvizsgáljuk,

mit nem tettünk, amit megtehettünk volna, illetve amit pedig meg kellett volna tennünk


nahát én ezzel a félgondolattal inditom az én 5778.évemet (hogy úgy mondjam, mert bennem a szándék sokezredes szándék) (Adytól szabadon...)


tehát ajánlom én is mindenkinek:

amit megtehetsz, tedd is meg!

(nekem, személy szerint,  sok a pótolnivalóm...

 

őseimhez képest is(akik pl ennek a zsinagógának alapitásában is tevékenyen részt vettek, Szegeden - 1903-ban
meg azéban is ami Makón (1914-ben) ugyan sajnos már nem áll, csak az emlékjele, de  abban azért én is részt vettem,,,(2014) (azaz 5775-ben) ... nade mennyi mindent kellene még tenni... más, egyetemes vonatkozásban.  is...Hadd tehessem, 5778-ban) ...

ha mégis-mégis szinésznő lehettem volna...

tudom jól, és fájdalmas visszaidézni, hogy amikor nyugdíjba mentem ("vonultam" haha) 30 év tanítás után, rejtve az volt a legfájdalmasabb számomra, hogy épp most, mikor annyi tudás felhalmozódott és beért bennem? és mi lesz avval, kinek tudom hasznosítani, átadni...ezután..

(hát ezért is jött jól, pótcselekvésként, a volt tanítvány-főszerkesztőmtől kapott IRODA-LOM rovatom (sic), és estek jól a visszajelzések, hogy mennyit tanulnak belőle, és elteszik a gyereküknek, unokájuknak érettségi tételehez,  kisegitésre... (de aztán ennek is vége szakadt...)

szomorú. hogy az öregedést a társadalom sem gazdagodásnak látja

és saját magát is szegényíti azzal, hogy ha az öregedőkről idő előtt lemond

szerencsére sok színész idősen is alkothat

de előbb-utóbb a külső bajok mégis csak megálljt mondanak nekik is... sajnos

kincsesbányák tűnnek el

minden halállal meg végleg

ahogy Kosztolányi írta a Halotti beszédében

Jaj, összedőlt a kincstár...

de legalább addig használni kéne... kincseinket

ez is a Hagymafesztiválon történt, kell is tán a megértéséhez, háttérnek... de úgy is nehéz

magam sem tudtam /tudom, mire vélni, csak elképedni rajta... azóta is

még az első napján volt, a kis színpadon a gimisták együttese fújta, én az utcai részen , a kirakatoknál tébláboltam
mikor elhaladt mellettem egy középkorúnál idősebb pár, illetve azt észleltem , hogy vissza és felém kanyarodnak

akit meg is kérdeztem, miután láttam, hogy a pasassal nem lehet normálisan beszélni , valószínű kapatos volt (különben meg se szólított volna, igy, medias res) hát megkérdeztem, a nőtől, hogy hogy hívják a partnerét...

megmondta...

még ez se jelentett semmit momentán

bővebb magyarázatot nem kaptam , de megfordulva eltávolodtak, s még hallottam, hogy elmenet mondja az alak felháborodva  hogy

ilyenek ezek a zsidók, nem lehet velük...

mi van a zsidókkal?!  milyenek ?-szóltam utánuk

dühös  és gyűlölködő arccal fordult vissza,  megint egész közel jött, s a mutatóujjával felém bökve csak annyit mondott .

- ön 

de ez olyan volt. mint egy durva ökölcsapás


....................................


s itt vége is lenne a furcsa történetnek, de bennem csak nem akart vége lenni, morfondíroztam tovább...

hát ha "ön" azaz én vagyok "ilyen", miért általánosít belőlem "a zsidók"ra

mikor anyám is az volt

akiről mosolygós emlékei vannak

de hát nagyon faramuci volt a helyzet,

aztán meg a záró akkordjáról nem is beszélve...


elmeséltem lányomnak az esetet, minősítés nélkül s ő ezt a jelzőt mondta rá

szomorú

szomorú történet

az.

de a végkicsengése miatt főleg.

és ne engem bántson.

pedig később szerettem volna találkozni vele, hogy elmondja,..rákérdezzek... de lányom lebeszélt róla.
(nehogy már idegen embertől akarjak részleteket megtudni az anyámról)...de hát nem is azért, bár érdekelne, hogy mire és hogy emlékszik rá - biztos nem gyűlöletesen, ahogy az ilyenek a zsidók, kijelentéséből következne...

és másnap dél körül még láttam is...  egyedül ...egy szatyorral a kezében...nem vett észre most, elhaladt mellettem.. jobb is így

bizonyára józan volt ezúttal, és el is feletjthette a tegnapi intermezzot...

de anyámat mégse felejthette el évtizedek távolából...

és rá még mosolyogva emlékezett és nem a gyűlöletes arcával (még ha anyu is zsidó volt,ugyebár)
de csak akkor vagyunk "zsidók", ha nem tetszünk valamiért, s olyankor minden zsidó nemtetsző lesz... hirtelenjébe'

...méghozzá József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság, szülővárosomban. És ezt ma kellett megtudnom, 60 évvel később, merthogy még mielőtt eszmélni? iskolába járni biztosan! elkezdtem volna, el is lehetetlenítették, valamiféle beolvasztással gyakorlatilag megszüntették. S hogy miért? fölöttébb tanulságos! Történelmien.

A könyvtárban volt annak az emlékkönyvnek a bemutatója, ami ennek a tiszteletreméltó társaságnak rövid sorsát mutatja be. Lányom is hazajött Szegedről, részben erre, kicsit előbb... Mindenesetre megint eléggé látszott az a két generációnyi korkülönbség köztem meg a lányom közt, sőt a még egy generáció, amit maga a könyv illetve jelenlevő szerzőik képviseltek. Szinte látható, ahogy az életünkből, ismerőseinkből múlt, történelem lesz, miközben minden csak sokszor észrevétlenül átmegy, áthajlik a másik állapotba , látszólag minden cezuraszerű változás, váltás nélkül.

Én még személy szerint, személyesen emlékszem az elhangzó nevekre is. (Ecsődi Ákos - első általánosbeli osztálytársnőm apja, Donáth Antal hegedűtanárom, Nacsa Imre testnevelőtanárom apja, Döme Mihály érettségi elnököm, Szabolcsi Gábor az egyetemen tanárom.) Lányomnak az egész csak történelem.

S történelem volta számára talán nyilvánvalóbb is. Én mindig elképedek azon, hogy mik húzódtak személyes életem hátterében társadalmilag , és hogy mennyire meghatározták, többnyire korlátozva, mégis azt.

Volt ez a társaság (Irodalmi és Művészeti!) 1947-52-ig hivatalosan, de valójában, gyakorlatilag, csak 48-ig, mert már akkor elszigetelték, ellehetetlenítették, másfél évnyi működés után. Pedig széleskörű társadalmi összefogás eredménye volt működésük. Később viszont valószínű "a fordulat éve" hatásaként a városi vezetés, az akkori "politika", szembefordult velük.

Izelítőt kaphattunk képzőművészeti és költői alkotásokból, felelevenítették előadásaikat. S egyik fő mecénásuk alakját is, aki a főtitkár volt, valójában az egész társaság "lelke": a főtéri Hajnal patikus (emlékszem rá is fokozatosan kisgyerekkoromból, mindig barátságosan, mosolyogva lehajolt hozzám), aki később - nem kis részben a zaklatások miatt – külföldre távozott: akkor már kibucban élő iker lányai után Izraelbe ment, de előtte – a kortárs szerint- még szokatlanul hosszan nézegette a parasztbarokk reformátustemplom tornyát, mintha búcsúzna )...

Nehéz idők, nehéz helyek s helyzetek...

Az életünk.

 2007. szept. 15 (10 éve irtam)

idén a hagymafesztivál 3 napot tartott, lefoglalta a 43-as országút jó részét is,

a szökőkút környékét sétányostul,

és több helyszínen, két színpadon is zajlottak a különböző programok, főleg zenések, minden este nagykoncert (Tóth Gabi, Edda, Ocho Macho),

első nap délután a makói gimistákból alakult rockzenekarba hallgattam bele, nem eredeti, de jól zenélnek,,,

második napon d.u. esőben is elvarázsolt Farkasházi Réka  a tintanyulával , meg a bájával, közvetlenségével, nem is annyira a hangjával, de azért megvettem a   Bumm Bumm CDjét unokámnak.....

utolsó nap d. u Oszvald Marika varázsolgatta a nagyobbakat, főleg a férfinépséget megcélozva, de mintha fiatalabbat akarva játszani mint amennyi,(ráragadt szubrettsors?) bár most csak egy cigánykereket adott...de kedvességet azért ő is, ha szigorúan meg is tiltotta a kamerák használatát a fellépése legelején, én épp közben, s addigra már exponáltam (leloptam, bocs)

külön zöld térség volt  remek népi és eredeti játékokkal a gyerekeknek,

 

egy volt tanítványom csinált külön mesekertet a gyerekeknek, csodásat..

.volt egy csomó színes lufi a fák közt,

állatsimogatás, pónilovaglás,

eszemiszom , kézműves vásár különféle termékekkel,

na és végre az utolsó nap alkonyóráján, megláttam egy  kosár makói hagymát is!

és akkor én miért is sértődtem meg mindig, amikor nem Makón jártamban, ha megtudták, hogy onnan jöttem, rögtön a hagymáról kezdtek érdeklődni - mutatván húdejónak hitt értesülésüket, mármint hogy Makó - Hagyma

valójában alig van Makón hagyma, nem csak a fesztiválon hiánycikk

nade kit érdekel---  igaz első nap délelőtt a szakembereket talán , nekik volt u.n. gazdaköri találkozójuk

de embertömeg vigadott, hagyma nélkül is...

ital több fogyott, mint máskor (egyébként az utóbbi időben ez fel is tűnt, hétköznapokon is)

a koncerteken őrjöngött a nép, gondolok fóleg az Eddára, amin annyian voltak,hogy csak a tömeget láttam a színpadot nem is, és nem tudtam kiszabadulni , mikor pedig szólt a telefonom...)persze nem hallottam, csak láttam a hivást és visszasmseztem, hogy újabb esetén kimegyek, de nem tudtam)

ez az esztelen "igy mulatunk, úgy mulatunk".... nekem nem megy (sose is ment)

(jaj, de ezt nehogy megtudják a makaiak, mert akkor aztán tényleg lesz nekem nemulass!) - mindenki odavolt a fesztiválért, hogy ilyen évtizedek óta nem volt! - és van benne valami. ilyen nem...

"jó, jó, jó, jó de jóó nekem " - ahogy Ocho Macho is megmondta és el is énekeltette.velünk.....

na jó - maradjunk ennyiben... én is dúdolom:

s ez tényleg jó!