ez is a Hagymafesztiválon történt, kell is tán a megértéséhez, háttérnek... de úgy is nehéz
magam sem tudtam /tudom, mire vélni, csak elképedni rajta... azóta is
még az első napján volt, a kis színpadon a gimisták együttese fújta, én az utcai részen , a kirakatoknál tébláboltam
mikor elhaladt mellettem egy középkorúnál idősebb pár, illetve azt észleltem , hogy vissza és felém kanyarodnak
bizony ám, minden este megsétáltattam a maga anyukáját...
képtelenségnek tűnt, úgyhogy tiltakoztam, még ilyet, az nem lehet, kizárt, hogy ez az alak méghogy
az én anyukámat sétáltatta ! - ahogy mondja s ahogy most itt ezt a nőt mellette?...
akit meg is kérdeztem, miután láttam, hogy a pasassal nem lehet normálisan beszélni , valószínű kapatos volt (különben meg se szólított volna, igy, medias res) hát megkérdeztem, a nőtől, hogy hogy hívják a partnerét...
megmondta...
még ez se jelentett semmit momentán
bővebb magyarázatot nem kaptam , de megfordulva eltávolodtak, s még hallottam, hogy elmenet mondja az alak felháborodva hogy
ilyenek ezek a zsidók, nem lehet velük...
mi van a zsidókkal?! milyenek ?-szóltam utánuk
dühös és gyűlölködő arccal fordult vissza, megint egész közel jött, s a mutatóujjával felém bökve csak annyit mondott .
- ön
de ez olyan volt. mint egy durva ökölcsapás
....................................
s itt vége is lenne a furcsa történetnek, de bennem csak nem akart vége lenni, morfondíroztam tovább...
hát ha "ön" azaz én vagyok "ilyen", miért általánosít belőlem "a zsidók"ra
mikor anyám is az volt
akiről mosolygós emlékei vannak
de hát nagyon faramuci volt a helyzet,
aztán meg a záró akkordjáról nem is beszélve...
elmeséltem lányomnak az esetet, minősítés nélkül s ő ezt a jelzőt mondta rá
szomorú
szomorú történet
az.
de a végkicsengése miatt főleg.
és ne engem bántson.
pedig később szerettem volna találkozni vele, hogy elmondja,..rákérdezzek... de lányom lebeszélt róla.
(nehogy már idegen embertől akarjak részleteket megtudni az anyámról)...de hát nem is azért, bár érdekelne, hogy mire és hogy emlékszik rá - biztos nem gyűlöletesen, ahogy az ilyenek a zsidók, kijelentéséből következne...
és másnap dél körül még láttam is... egyedül ...egy szatyorral a kezében...nem vett észre most, elhaladt mellettem.. jobb is így
bizonyára józan volt ezúttal, és el is feletjthette a tegnapi intermezzot...
de anyámat mégse felejthette el évtizedek távolából...
és rá még mosolyogva emlékezett és nem a gyűlöletes arcával (még ha anyu is zsidó volt,ugyebár)
de csak akkor vagyunk "zsidók", ha nem tetszünk valamiért, s olyankor minden zsidó nemtetsző lesz... hirtelenjébe'
