.a lépcsőt mára felszedték, tehát belemenni nem lehet, sőt túl közel se hozzá... mégis csak közeledik a zárás ideje...
hiányozni fog
hiányozni fog
de most nem sikerült, úgyhogy ha már Makón maradtam,ragadtam, és ha már olyan közel az a hagymaház (és ha már végül csak megvettem azt a bérletet) átsétáltam a szomszédba
a második részben viszont olyan fordulatok és meglepetések jöttek elő, hogy végül is minden jó ha jó a vége...
ja, nem is biztos, hogy jó ( a házaspár mindenesetre békésen és együtt távozott..:) teltház volt, gondolom, főleg párok, nekik biztos tetszett
azért én szívesebben lettem volna az unokám szülinapján.....(de hát a helye messzebb volt mint a hagymaház,
nem tudom, mi hozta így, de rövid időn belül ez már a második interjú, amivel "megkörnyékeztek'
önként semmiképp se jelentkeztem volna egyikre se (sőt előszörre ki is hátráltam)
de aztán tudtam, hogy visszautasítani nem szabad, nem volt kérdéses
az első jóhosszú, elemző is, megkaptam 6 részletben a nyers anyagát (le is merült a nettáram)
a másikat, ma csináltuk, korlátozott , eleve kiszabott, 5 perces időre
azt kell mondanom, hogy meg vagyok elégedve
akik csinálták, azok is
amit és ahogy mondok
leszámítva a hiányos fogsorom , ahonnan kijön mindez
nem adhat rosszallásra pláne visszavonásra okot
kár, hogy korábban nem kerestek, azaz dehogyisnem , mondtam le pár éve életútiterrjút, akkor még pedig jobb állapotban levő fogaim miatt - badarság- az embernek el kell mondania, ami fontos... és neki, mert úgy hiteles, akárhogy is néz ki, ámbár fogorvoshoz most már tényleg és újra el kell mennem, és nem bujdosni előle
a hosszú interjúhoz még keresek archív fotókat, amikre a szövegben utalás is történt (addig is takar - meg erősíti a mondttakat a dokumentációval)
nézve és hallgatva magam be kell vallanom, hogy egy színes, intelligens, kicsit csapongó, (mert sokmondandójú)de a fővonalhoz mindig visszatérő öregasszonyt látok - hallgatok. Unalmasnak igazán nem mondhatót, és őszintét...aki szívesen beszél, ha kérdezik, mégha olyasmikről is, amikről nehéz. (kétszer mondja is, hogy erről nem fog beszélni...) De végsősoron örül neki, ha kérdezik, sőt hálás érte. És magvas, alapos, átgondolt és elmélyült, sajátos és eredeti , mindenképp figyelemreméltó válaszokkal hálálja meg az érdeklődést és figyelmet..
namosts jól megöndicsértem magam
azért kértem , hogy ellenőrizhessem magam, el a nyersanyagot, mert más kívülről látni magunkat...
hiába is mondták a felvételvezetők, hogy ők mennyire elégedettek stb...
most valljam be hogy egyezik a véleményünk?
utálnám az álszerénységet, persze a szerénytelenséget is
jó ügy érdekében szerepeltem...
vannak idők mikor (nem menni kell feltétlenül) de beszélni, nem elhallgatni legalább!
mert itt van dolgunk.
és azért - ha már igy esett- jólesik ilyen sorokat olvasni..pár nap múlva a projeketvezetőtől:
".:Engedje meg, hogy az egész csoport nevében megköszönjem a megrázó makói beszélgetést. Meggyőződésem, hogy az Önnel készített interjú nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tanulmányút résztvevői jobban megértsék a huszadik század tragikus eseményeit, hogy valamifajta képet alkossanak a megérthetetlenről, hogy érzékenyebben viszonyuljanak a huszadik század eseményeihez és saját embertársaikhoz. Az egykori szemtanúk továbbadott történetein és rajtuk, az újabb nemzedékeken múlik, hogy még egyszer ne történhessen meg mindaz, ami a huszadik században megtörtént."
1.
háttal nekem, az asztalfőn őszhajú néni ül, sötét ruhában, mellette az asztalperemhez támasztva bot, s előtte az asztalon torta , rajta a szám_ 90
felszelik a tortát, esznek... s egyszer csak egy vékonyka kislányhang felcsattan az asztal végéről:
-Anya, hány évesen hal meg valaki?!
2.

"a nyugtalanságom ...nem a halálommal kapcsolatos, hanem ... a munkámmal, hogy van-e elég idő mindazt megcsinálni, amit meg kell csinálnom."
Meg aztán a kérdés: a
lesz az Egyszerű történetekből trilógia?
s a befejezetlen el válasz: Lesz, ha csak el nem...
nem lett, nem lehetett ---tudjuk, a hasnyálmirigy ...lett
3.
feltettem egy csoportképet a fbra,a 60. ált iskolai találkozónkról 74 évesek vagyunk tehát rajta (kivéve azt a pár illetéktelen hozzátartozót)
egy jólélek még 60-at kivánt....
, hiába érveltem azzal, hogy nem jön ki a szám, mert a bibliai 120-on túl van minimum 14-gyel...
de meg is magyarázta ,azt irta, hogy az csak ajánlás..._)
**********************
...
epilóg:
fáradt vagyok, reggel ébredés után -vissza is kell feküdjek
de délután is, le kell feküdnöm
(lányom nem érti miért, én se értettem , mikor anyám szószerint ezt mondogatta ..."le kell feküdnöm")
70 éves ismerősöm (ki nem mer egy csoportos túrára vállalkozni...) érti... ezzel a költői kérdéssel válaszolt:
- voltál már valaha is ennyi idős ?
- nem - nevettem el magam
de vajon mennyi lehetek még? !
akármennyi is, de addig élni kéne-.
...............
apám 37 évet élt. pontosabban 37 évesen vették el tőle az életet.
én most pont kétszer annyi vagyok.