Szabó Magda 100 éves lenne
rá emlékezett Piros Ildikó önálló összeállításával a Hagymaház szinpadán
épp a megfelelő jegyet választgattam ki a pénztárnál, amikor felnézett a pénztáros a kapuhoz - engedjétek be a "hölgyet"...ki nem tud egyedül bejönni, csodálkoztam, hát a "hölgy" Piros Ildikó művésznő volt, mosolygósan, frissen s világos hosszú ballonkabátban, csinosan, a kezében vállfába burkolt öltözéket tartva jött be....
nem is tudom...miatta vagy inkább Szabó Magda miatt vettem jegyet,
talán mindkettőért, bár Szabó Magda viszi a pálmát, (pálmám) sőt vitte, méghozzá akkoriban volt kedvenc írónőm, kezdő tanárkoromban, amikor pedig nem volt olyan divatos , nyíltan vállalható író... mint később
de én akkoriban faltam a könyveket, és tőle szinte minden akkor írtat, a bűvöletébe esve...
aztán valahogy eltávolodtam, tőle... (a pálmáim is mindig el-elszáradnak:(, nem gondozom) bár maradt az Ajtó, a Megmaradt Szobotkának, de a Für Elizének is csak az elejét olvastam el (igaz ő maga is most már örökké adós maradt a második résszel)
a kétszer 45 perces két tanórányi 10 perc szünettel előadói estnek, a második része jobban megragadott... bár el is bóbiskoltam egy részénél, éberen, ugyan
tulajdonképpen emlékműsor volt, felolvasásokkal emlékezésekkel, filmbejátszásokkal tarkítva...interjúk, részlet az Abigélből (amiben Zsuzsa nővérként maga is játszott)
kár hogy néha a hanghordozással és magasabb hangfekvéssel az irónőt mintegy utánozta...(az AJTÓ ból viszont úgy olvasott fel részletet, hogy Emerencet félelmetes megidéző erővel játszotta el csupán a hangszín változással, de azzal karaktert teremtett (egész mást mint az övét) de a gondolatokra figyelt úgyis az ember..s hogy belém ivódtak az egykor olvasottak,
pl a Katalin utcából egy részlet felolvasásánál szó szerint tudtam,mi következik.
a Katalin utca lakói megértették végre, hogy mindabból, ami életük összetevője volt, csak pár helyszín, pár időpont és néhány epizód számított igazán, minden más csak kitöltötte a törékeny létet, mint egy nagy útra előkészített ládában a forgács, amely meggátolja, hogy megsérüljön a tartalom.
Akkor már azt is tudták, hogy holtak és élők közt csak kvalitatív a különbség, nem sokat számít, és azt is, hogy minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.
de most mást is láttam benne....
kedvem támadt újraolvasni, egyáltalán beleolvasni Szabó Magdába újra (s ha másért nem , ezért is érdemes volt elmenni?)... meg a kezdő zenei bejátszásért, Mahlertől - igaz, hogy a mögöttem levők beszélgetése azt az élményt még megzavarta - mögöttük viszont nem is ültek, a terem fele üres volt... de akik ott voltunk, méltán tapsoltunk Piros Ildikónak és Szabó Magdának...
