apámnak sirja nincs
eltűnt nyomtalan
azon a végzetes úton
valahol Pancsova
és Cservenka közt
tán már Jabukán...
kiskoromban
a templomban
a mártirok
emléktábláján
a neve alá
mindig egy szál
fehér virágot
raktam
nem kavicsot
sose követ
mert a virág
élő
nem mint
a kő
s apámat élőnek
képzeltem
mert aki
"nem tért vissza"
még bármikor
meg is jöhet
mint Jeshua
másodszor
vagy akár
a várva
várt
Messiás!
