ez én voltam (az ajtóban elhangzó hej burzsoá után.
a "versvándor" megérintette hátulról a vállam...:
hát igen, már régi ismerősök vagyunk
élvezet újra hallgatni, látni, ahogy lehozza a költőket... hozzánk
most különösen feltűnt, hogy annak idején én a József Attila műsoromban hason ötletekkel bántam a versekkel (pl a nincsen apám... többszöri és eltérő interpretálásaival, vagy a versválasztások, a Szabad ötletek felhasználása,,, hiszen én is közel akartam hozni a költőt..a hallgatósághoz
történt egy malőr a vége felé
a mellettem levő székről megszólalt a telefonom, fel se fogtam, hogy az enyém, gyorsan felálltam kikapcsoltam de fordultam is vissza, bocsánatot kérve, ilyen még nem történt velem...
megnyugtatott utána is, hogy nem történt semmi (dehogynem) nem olyan résznél szólt, nem? minden rész fontos, épp azt latolgatta - hogy Garamvölgyi kutatásai révén is _ talán nem is öngyilkos lett, hanem baleset áldozata a költő...
beszéltünk másról is...
mondta, megy Auschwitzba, meghívták Radnótit mondani (kicsit fél...)
mondtam, én nem is mernék, Borba akartam...de csak Újvidékig jutottam...
a napokban jutott eszembe, hogy elmúltam 80 is, már kétszer is több mint 37 évesen megölt apám,
hogy tán helyette is élek.... már ---
helyeselt...
***
közben látom már vissza is tért Auschwitzból, helyt állt ott is...félelmei ellenére (mik közösek)
