találtam egy levelet a mély iróasztalfiókomban, mondanom se kell, mást kerestem - egy orvosi leletet, de mást találtam ..lelet ez is, a levél 1963 körüli, , én írtam (kézzel persze, tollal) anyámnak, feltehetően egy egyetemi épitőtáborból, Nagykátáról, egy ideig itt hányódott a polcomon egy apró mini fotó is arról a táborozásról, a sátrunk előtt, fürdőruhában , páran ücsörgünk, én szokatlan "frizurával", két varkocsba összefogva a hajam, most itt a levélben van némi magyarázat tán erre is:(mert hogy a 4 oldalon keresetlen egyszerűséggel és természetességgel mindenről beszámolok (majdnem) anyámnak, s közben erről is:"A hajam csupa kosz. A fésűm naponta kell mosni. Érdeklődj a hajcsavaró iránt a drogériában, de ne vedd meg..."
meg is lepett a levél közvetlen hangja, a részletesség, pedig anyámnak azért megszűrtem a közlendőimet, ami feltehetően izgathatta volna , azt azért inkább elhallgattam előtte - kíméletből, (nem emlékszem , hogy lányomtól kaptam volna hasonló hangvételű levelet, de hát más időket élünk, a kommunikáció mobilon zajlik, emailben ,annak más a stílusa, felgyorsulva.. Lehet, hogy én is előbb értem haza az építőtáborből mint a levelem?
S lám egész véletlenül jött elő a youtubon ez a szám,, felvétel az 1969-es vagy 67-es?) évből, San Francisco
MICSODA IDŐK voltak, milyen kedvesnek tűnnek most a szereplői
hippik, virágok, szelídség, szeretet....mosolyok
de hova lett mindez ....
ez már a múlt, a visszahozhatatlan...
mintha emberibb arca lett volna? (kérdem, óvatosan)....
(itt ugyanez a dal ugyanaz az előadó, évtizedek múltán)
aztán ebéd előtt - meg után is belenéztem a mai windsori esküvőbe, élő közvetítésben
Micsoda kalapok! ez volt az első benyomásom. Mintha nem is 2018-at írnánk, hanem majdnem a viktorianus időket...
de aztán kiderült , van itt minden: itt is sok virág, és a menyasszonyi uszályt vivő kislányok fején majdnem-hippis virágkoszorú
.... az "ifjú (menyasszony 36, vőlegény 33) pár" a herceg Harry és menyasszonya Meghan, az amerikai színésznő, természetesek, és ott van a megilletődött édesanyja is afroamerikai, nagyon kedves, szimpatikus arc....
és
gospelt is énekelnek itt, a Szent György templomban, gyönyörűen...
és közben a menyasszony és vőlegény egymásra mosolyognak, (mintha 69-ben?...)
biztató....
(igaz, a királynőt véletlenül nem (sem) láttam mosolyogni, de ez nem tesz semmit)
szeretem mikor egybeesnek a dolgok, megerősítenek a világ és minden egységében és ez olyan megnyugtató, mert stabilitást ad, harmóniát mindent ami a zűrzavar és káosz ellentéte
és titokban úgyis sejtjűk, hogy miden egy és egységes, de ez a gyakorlatban oly ritkán nyilvánul meg, sőt, újabban sőt
úgyhogy ilyenkor, mikor pl két ünnep egybeesik - mint pl gyakran télen a chanuka és a karácsony, vagy később a húsvét és a peszach, vagy most a pünkösd és a savuot...
jó érzés tölt el
persze ezek az ünnepi zsidó-keresztény egybeesések, egyáltalán nem véletlenek, sőt, az eltérés, a nem egybeesés a rendkívüli valójában, mert ezek az ünnepek valójában ugyanazok, némi (vallás) történeti módosulással
maradjunk csak a mainál
a savuot eredeti jelentése is hetek (vagyis 7x7hét azaz 49 nap után az 50. a zsidó ünnep , a tóraadás ünnepe, 50 nappal követi peszachot, amikor is az Isten átadta a a teljes virágzásba borult Sinaj hegyén a Tízparacsolatot tartalmazó kőtáblát Mózesnek (amit tudjuk miért először összetört...) (anekdotikus hagyományteremtő elem: hogy ilyenkor egész éjjel fent kell maradni és tanulni, mert annak idején őseink elaludták...ejnye:)...de mi (azóta is?) szeretünk tanulni...
a pünkösd is 50 napra követi a húsvétot..(pentakoszté gör. szó jelentése 50).ez a Szentlélek vagy Szent Szellem kiradása, ami a Jezus (Jesua )történetben pont először, pont Sávuotkor áradt ki, s töltötte be a tanitványokat,
érezhetjük az analógiát a fentről jövő szellemi tudás belénk áradásával...
******
(amikor 50 éves koromban - ez se lehet véletlen (az 50. egyébként jóbél év)- robbanásszerűen és váratlanul behatolt az életembe a spiritualitás (eltartott jóideig és nem múlt el nyomtalanul - szerencsére),sok "tanítás" ért el, közvetlen tapasztalásként is, sokszor az volt előbb, s azt követte az utánajárás, -olvasás, tanulmányok... pont egy ilyen illetve a legfőbb az volt, hogy úgy mondjam erre futott ki az egész folyamat....amit ki kellett nyomozni, minden ide torkollott,,,a pünkösd jelentéséhez (akkor még azt se tudtam, mi az hogy pünkösd, a savuotot sem...)...a nyomozás vezetett rá
azt hiszem itt a lényeg
el kell fogadnunk s eleve tudomásul venni a felsőbb világot, annak törvényeit... bárminek is nevezzük, bármilyen vallás hívei is vagyunk, vagy akár vallástalanok (azt csak mellékesen jegyzem meg hogy a keresztény vallás a zsidóból lett, ugyebár,,,innen is az ünnepek egybeesése)
de a lényeg hogy valóban a Tízparancsolat és a szellem törvényei szerint kell élni! (új miniszterünk sajtóban hírhedtté vált mondásával nem akarok továbbélcelődni, de túl komolyan venni se, mert a Tizparancsolat betartása sem óv meg halálos betegségektől... ill nem a benemtartásától leszünk betegek, de tény, hogy csak úgy érdemes és csakis úgy kellene élni, és sok probléma (nem csak és elsősorban egészségi)megoldódna akkor...! vagy elő se jönne...
az érzelmek nem tompulnak erősödnek, nőnek azaz sokszor utólag érzékeljük nagyobbnak a jelentőségüket másképp más rangsorban van ami fontosabb mint volt ami most utólag bontakozhat ki igazán miután lehullottak róla a realitás gúzsbakötő korlátai
az érzelmek szabadsága
vissza- vagy előrevetitve de sose akkor a mostban
mindig szerettem előre álmodozni mint ahogy most vissza emlékezni
csak a jelent intenziven korláttalanul érezni soha
(még márciusban írtam...noteszomban találtam, ne heverjen szanaszéjjel parlagon, most úgyis rendet akarok csinálni, a régebbiek közt is)
A nacionalizmus önzés és egoizmus. A nacionalista ember önző, egoista, csak hiszi, hogy közösségi ember, mert sokan vannak. De maga az alapelv, ami egy teljes nemzeté is lehet, - önző.
Másrészt: bezárkózó, nem nyitott s így beszűkült is.
Gőgös is, mert nem is látja a másikat (embert, népet), de ha mégis, akkor meg irigy rá és/vagy kinevezi (legyőzendő netán elpusztítandó) ellenségnek!
Esetleg kétségbe is vonja vagy éppenséggel eltulajdonítja értékeit...(Persze, a szellemieket nehéz, azt inkább fel se fogja, de/és tán épp ezért elutasítja, mint számára "idegen" eszmevilágot.
nagy "magyarjaink" Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany... miért tudtak oly szépen: nemzetféltőn is együtthaladni másokkal... Jelszavai(n)k valának : haza és haladás. (Kölcseynél), Vörösmarty hazát és emberiséget emleget együtt...s lesz még egyszer ünnep a világon - jósolja-reméli a Vén cigányban tágas horizonton
és már azt is feledtük, hogy Petőfi a Világszabadságért küzdött volna...? Ja vagy hogy ő is félig-meddig "idegennek " számitana ma? a mai okoskodás azaz inkább butáskodás szerint,...? merthogy Petrovics... mint József Attila a vagy "tán egészen" román apjával... a Hazám így esdeklő költője?:"Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!"... "Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak"...vagy Radnóti (eredeti nevén Glatter), aki nem tudhatta, hogy másnak mit jelent e tájék, mi neki szülőhazája, amely kitaszította, megölte de ő tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály...
megint egyre sűrűsödik az a virrasztó éji felleg? Szegény ősmagyaros bajszos, patrióta, magyar-zsidó vs zsidó-magyar ősapáim...
Guttmannból lett de jóemberként maradt s lett Gonda, a márciusi elveiddel, szónoklataiddal, polgári radikális párt-szervező demokratizmusoddal, humánus . emberbaráti jótékonyságaiddal...s te, ki maradt Löwinger (bár Móriczból Miksa...)(s utódaid már Ladányik), saját magad alapította, saját lábaddal kijárt kereskedelmi iskoláddal, s neológ templom-alapitásoddal, a jerusalemi templomablakokkal,(hol sose jártál) a Kecskeméti Ármin* főrabbi mellett hitközségi elnökként vallott hazafias eszméiddel, a magyar nyelvű istentiszteletekkel, s az orgona szóval templomotokban...és a hazának a hazáért adott hadikölcsönöddel... ami tönkre is tett...
az csak "szerencse" (hm:( hogy hatvanegynéhányévesen már elfogyott dolgos, aktív, hősies, közért is önfeláldozó életetek, és egyikőtök se érhette meg 1944-t, amikor "idegen"ként elhurcoltak volna benneteket is a hatszázezer magyar zsidóval....magyarságotokról, hazafiságotokról megfeledkezve, mindezt semmibevéve.....*
* u.i.ma (2018. május 12.) hozzám került nagynéném emlékkönyve amibe Kecskeméti Ármin 1924. május 9. ...-ben ezt írta "búcsúzol az iskolától, de nem a további művelődéstől....tanultad , majd éled is a hazaszeretet s a vallásos hit tanítását... a lelkednek áhitat volt mindkettő; váljék is az életednek erkölcsi áldásul."
(Nikelszky Jenő, Makó város polgármestere 1930-ban írta Kecskeméti Árminról, hogy „harminckét éves működése alatt mindvégig a közpolgári erények teljességéről és rendíthetetlen hazafiságáról tett tanúságot. Úgy egyházi, mint világi beszédeiből mindég a hazának szeretete sugárzott, ebben a szellemben nevelte az egyház iskolájának tanulóit és vezette egyháza híveit.”) Kecskeméti Árminnak nem volt olyan "szerencséje" mint nagyapáimnak....(őt deportálták, Strasshofban halt meg, "útközben" 1944-ben végül is a holokauszt áldozatként... - a(hol egyébként én is voltam, anyámmal...csak mi tovább s túléltünk )
ahogy ásom magam a múltba, a feltárt, előkerült dokumentumokba...egyre kevesebb felednivalóm van és egyre több emlékezni és figyelmeztetni valóm!
igen, én semmit se feledek!,,és egyre többre emlékezem vissza
és minél többet tudok meg a múltról is, annál inkább látom, hogy többet. nem szabad felejteni.
s a jövő érdekében sem szabadna! ezért igyekszem emlékeztetni is....
... s ebben mások is segitenek: pl most este a csetten a fb-on kedves bloggertársam ezt az üzenetet hagyta:
„A fővárosi Lapok 1882. november 26-i 272. számának 1698. oldalán, a Vidéki hírek között a következő kis tudósítás olvasható: Arany János címmel Szegeden külön füzetben megjelent a szép emlékbeszéd, melyet az izr. hitközség által rendezett gyászünnepségen Löw Immánuel rabbi mondott. (in: Tiszatáj 2017.március 123. o.
én még itt vagyok anyám lánya ki ladányi ida eredetileg löwinger és mindenki dusija (sógora dusánkának hivta lelkecskének a dusa szláv szó jelentése lélek)
mindenki szerette mindenkit szeretett nem bántott senkit őt is csak a numerus clausus mi nem engedte továbbtanulni bár tehetségesebb volt mint gimnáziumi osztálya legtöbb keresztény fia még ha le is L Ibázták az iskolapadon a d-t b-re javítva ki de milyen jót nevettek rajta persze ő is--- a fiúkkal körbefogva a 30 éves találkozójukon (min én is ott voltam) kilencszázötvenhatban a régi pad fölött hol még bevésve állt a neve L.Ida átjavítva)
na meg bántotta a háború mi elvitte a férjét a munkaszolgálatba honnan nem tért vissza nem láttuk azóta égen se földön nincs nyoma
igaz minket meg a marhavagonba tuszkolva deportálni vittek fiatal anyát s másfél éves gyereket de onnan egy év után hazajöhettek azaz -tünk anyám húsz kilóval kevesebben de életben
de aztán se bántotta senki csak az újabb kor újabb igazságtalanságai miknek alávetette magát mert azt hitte igaz és ennek érdekében jogos az áldozat(a) ..
letette a fűzőkészítő mestervizsgát, aztán alig kapott munkát de lett kiváló irodai dolgozó egy vállalatnál s közben festett és versmondással emelte a kultúrát... és nevelt engemet
lakásunk megszűkítették államositások kurtították befalazásunkhoz maltert ő adott kissé megnyomorították és látogatta párszor az idegklinikát
testvérei már kivándoroltak sorra az egész rokonság (őket is hogy hiányolta!)
aztán lett egy veje ki többnyire nem úgy bánt vele ahogy kellett volna
de az unoka mindenért kárpótolta ám a kis durci nem szerette ha örömében nagyanyja le"csillagom"ozza s megjósolta a szemébe mondva hogy le fog hullani mint ősszel a falevél bár ha elesett fölsegítette s mesélt neki még olvasni se tudva az ágya mellé odakuporodva sok szép mesét piff és paff
de aztán hamar dusi mama falevélként tényleg odalett...
vagy 30 éve ennek senki se tudja hova... senki se tudja hol van de a makói temetőbe' jángoron ne keresd a márványkő alatt hol szülei is Löwinger Miksa és Bárány Mariska porladoznak vagy nyugszanak a föld alatt s akik közelébe már kívánkozott de ne keresd ott én tudom hogy nem ott van ott ne keresd anyámat s se holtan inkább csak mindenütt s élőn ő párszor visszajött s fülembe súgta azóta tudom ha nem is pontosan azt ami vigasztal de csitt erről nem lehet beszélni más úgyse értené meg s én se értem mindig
anyám löwinger dusi héber neve liebele (azaz kedves kedvenc) lányomnak dusi mama a vállalat gonda kartársnője osztálytársaim dusi nénije nekem anyu - anya vagy harminc éve el van temetve (de bennem soha) és ott lebeghet fenn a mennyekbe' hagyományosan szólva s leegyszerűsítve az emlékeinkbe' néha álmomba' s néha hologramba' valós látomásba' vagy nem is tudom hogyan mert elillanóan nem mondhatóan de valahol, valahogy VAN
és a szó mit megsúgott és amit üzent itt maradt: itt van körülöttem... és bennem
Bennem a szándék sok százados szándék(Ady: Hunn, új legenda) * Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen Egy pillanat, s kész az idő egésze mit százezer ős szemlél velem (József Attila: A Dunánál)
"Ne foglalkozz annyit a múlttal, inkább a jelennel meg a jövővel"- mondja a lányom
de énbennem a múlt egyjelenné válik
s hogy a jövő mit hoz?
én hozom hátamon...
egyre nagyobb zsákkal s DNS labirintusokkal ott legbelül bennem s egyre tudatosabban Janus-arccal kétfelé nézve egyszerre összve megszólitott ősapáink csacsogó fiad-unokámal
Ki kéne menni a temetőbe! megszólalt bennem egy hang anyák napján, ebéd után...
kedvenc margarétád vinni a sírodra de az még nem nyílik ilyentájt
sírodon nem terem semmilyen virág pedig a piacról is hoztál mindig s le is festetted vázába rakván ezekből még mind nyílik is szűk szobám falán kivéve amiket elajándékoztál a legszebbet az orvosnak aki segített világrahozni lányom, az unokád.....
az emléked is nyiladozik bennem egyre - nem hervad az se s nem is kell temetőbe mennem sírni is tudok bárhol ha itt van az ideje
de inkább örülök és köszönöm hogy voltál, anyám voltál s hogy lehettünk általad mi is: én, lányom, unokám... kit már nem ismerhetsz de tudjad, hogy van! mert te is így élsz tovább... Isten éltet - bennünk - anyám!
*
Kimegyek a temetőbe, majd a születésed napján. június huszadikán viszek egy csokor margarétát s próbálok majd nem sírni hanem örülni és köszönni hogy éltél és életet adtál anyukám
***
nem sírok ő is mosolygott legvégső pillanatában is...
ez is vigasztal most
e kései már a 29. anyámnélküli anyáknapján
meg az hogy kaptam egy könyvet amibe lányom is írt mint anya.... a címe: Szeretlek, anya! és reggel felköszöntött a fia...
E.P. ezeket mondja (jaj, már csak mondta!:( ) Az évek iszkolása c. interjúkönyvben a vers műfajjal kapcsolatban:
(Mit szólna Isten a Márk változathoz?)
...nem vagyok benne biztos , hogy Ő olvasó. Kezdetben vala az Ige, igy van irva, vagyis az nem igaz, hogy a szó nem volna fontos. Mégis, valahogy úgy gondolom, hogy szépirodalmat nem olvas. Prózát semmiképp. Verset és matematikát.
(...Irt valaha verset?)
...Verset írni? Nem , és nem is akarom kipróbálni. Nem akarom, mert nem tudom. Hallás kéne hozzá, még a prózavershez is. De amúgy "minden megoldás" érdekel. Sőt, az is, ami nem megoldás. De mindezt valahogy csöndesen akarom mondani, emlékezve, hogy Mándy milyen megtiszteltetésnek vette, amikor Kormos beválogatta egyik irását egy versantológiába,; Musil is írt valami olyasmit, hogy a líra az irodalom legbelső forrása.
No akkor pl ezek a mondatai itt (az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változat-ból) hogy is olvashatók? (32.) Isten nem tud kacagni. Nem szívesen lennék a helyében. Viszont mindent tud, mindig mindent. Erről is az jut eszembe, hogy nem szívesen lennék a helyében. Sokszor gondolok erre. Jobb embernek lenni, mint Istennek. Azt hiszem. Isten tenyerén ülünk, (mondta a bátyám) De kién az Isten? (83.) Gyáva a szívem. Az imák az Égben összeérnek. uram. Valahogy már késő. Nem tudom rád bízni magam. Hogyan tovább? Erre várok tőled választ, mert ez az én kérdésem. Úgy szoktál válaszolni, hogy nem válaszolsz. Szépen tudsz hallgatni, Uram. Ha kérdezlek, hallgatsz, és ha már nincs több kérdés, az lesz az igazi válasz. Mégis most azt kérdem, mi végre.Uram, és ki vagyok én? Tudom, rossz kérdés. Engedj látnom. Árva szívem holt erét töltsd meg, égi Jóság.
(89) A levegőt nézem. Régen a levegő olyan volt, mint a semmi. most mintha a semmi nem is volna. mintha mindenhol volna valami. Az Isten. Hát szerintem akármilyen versantológiába be lehetne válogatni, csak emelné az antológia színvonalát....(kérdés, hogy az ő szintjét nem süllyesztené-e le netán...(merthogy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá... ugyebár )..
És úgy gondolom, a prózát semmiképp se olvasó Isten, a Márk változatotnyugodtanelolvashatná! Ő is örömét lelné benne! No meg szomorúságát is.
eleinte elhatároztam , hogy idén nem majálisozok, azaz nem megyek ki a majális helyszínére, így a Marosra se, hiszen a tömegen és ricsajon át kellene verekedni magam hozzá- ami nem az én stílusom már végképp
de annyira csalogató volt az idő, elmentem ebédelni a Borházba (ami szintén nem volt betervezve), de ott van kinti helyiség, igaz, hogy bogarak is látogatják az abroszt (ha ott felejtett morzsát találnak), meg a fejem fölött mindenféle régi paraszti használati eszköz, ami nem szeretném ha fejemre esne, meg látványnak se túl kellemes..bár egy múzeumban vagy skanzenban, ahol nem eszünk alattuk, nagyon tetszene!.na mindegy ...summa summarum úgy gondoltam, innen már szinte félúton vagyok a töltéshez... ott viszont nem a strand azaz a majális mostani helyszíne felé karikáztam balra, hanem a régesrégi felvonulások egyenes útvonalán egészen a Marosig... nem lent az erdőben , hanem a szárazhídon, Szeged felé, az autós csárdáig (az azóta lett), de onnan már egy homokos autóúton a Marosig...jobbra nézve láthattam, sejthettem a campinget, de az eredeti majális átalakult helyszínét is.... a zöld ugyanaz volt... meg a fák, még nagyobbra nőve....eszembe jutott, hogy mondtam én itt még harcosan Juhász Gyulától heves májusi verset , új vallomást is a színpadon, iskoláskoromban, átéléssel, lelkesen, emlékszem...:
Minden szerelmet, amely bennem égett,
Mint égi tűz és kárhozati láng, Melytől kigyúltak bennem messze fények S ragyogtak földi fároszok gyanánt, Minden szerelmet most rád pazarolva Szeretlek nép, munkás és szenvedő, Te vagy reményem óriási tornya, Mely mélységekből az egekbe nő. Te vagy egyetlen és végső szerelmem, Minden nyaramnál forróbb hevületben Ölel dalom és csókol énekem, Anyám te vagy s te vagy a gyermekem!
Minden gyűlölség, amely bennem égett, Mint ifjú vadság és mint férfi gőg, Mely boldogított, mint a drága mérgek A mámoros ivót, halált hívőt, Minden gyűlölség szálljon most felétek, Kik a szabad jövendőt félitek, Kik renyhe jólét párnáin henyéltek S tagadjátok az egyetlen hitet: Hogy szent az élet és hogy szent az ember, Ki jövőt épít, mint korállt a tenger, Ki a sötét odúkból fényre vágyva, Majd győzni fog a földön nemsokára
a Maros csak folyt..... ugyanúgy mint akkor s mint följebb, itt most rábukkantam a nevezetes emlékkőre, a Nemzeti Parasztpárt marosi dereglyén történő alapitásáról ("a haza sorsáért felelősséget vállaló emberek" által...1939-ben.. mégpedig alapításának emlékére 50 évre rá állitották ...(1989.ben) ..hiába, nem tudtak semmit megakadályozni, pedig a 39-ben...ekkor kezdődtek és haladtak előre a szörnyűségek...
....
visszafordultam...
fent a szárazhídon az út mellett láttam egy pipacsot, ezért: muszáj volt megállni és lefotózni
ez őrzött valami régi májusit... vagy korábban is jött .. ezzel a nyári meleggel?
visszafelé elindultam volna a majális mostani helye felé, amerre szoktam menni a Marosra máskor is,
de olyan tömeg özönlött és torlódott, gyalog, biciklin, autóval, hogy teljesen és végleg visszafordultam
egyenesen a gy.. cuki felé, hogy ott valamivel felüdülhessek.....
de most ott is sokan voltak.. és egy elég kellemetlen epizóddal zárult a Majálisom:
ücsörgök az asztalomnál, elmélázva, fagylaltom kanalazgatva, mikor hirtelen egy durva erős hang az asztalomnál a mellettem levő szék támláját megragadva mondja leülhet-e ide? tettem a jobb kezemmel egy kitáró mozdulatot, az idősebb markáns arcú ember felé, de már harsog tovább, provokálva, hogy vagy vigye el a széket?... s már viszi is el dühösen arrébb . mondom, persze leülhet az asztalhoz... de sértődötten a széket elhúzva az asztaltól távol ül le rá, és nyalogatja a tölcsérből dúlva-fúlva a fagyiját: s még elmorogja oktató hangon mintegy magyarázatul és leckeként, a bölcs közmondását: " szóból ért a magyar"
a colámat már bent ittam meg a hűvös belső helyiségben egy másik asztalnál, a dúló-fúlóra rá hagytam a kintit....valahogy nem volt kedvem ott maradni...
érdekes, én nem csak szóból értek, gesztusokból is... sok mindenből ...a szavakból meg a mögöttes jelentéseket is, persze.... nagyon is értem.
