egypipacsos magánmajálisom

2018. május 04. - gond/ol/a

eleinte elhatároztam , hogy idén nem majálisozok, azaz nem megyek ki a majális helyszínére, így a Marosra se, hiszen a tömegen és ricsajon át kellene verekedni magam hozzá- ami nem az én stílusom már végképp

de annyira csalogató volt az idő, elmentem ebédelni a Borházba (ami szintén nem volt betervezve), de ott van kinti helyiség, igaz, hogy bogarak is látogatják az abroszt (ha ott felejtett morzsát találnak), meg a fejem fölött mindenféle régi paraszti használati eszköz, ami nem szeretném ha fejemre esne, meg látványnak se túl kellemes..bár egy múzeumban vagy skanzenban, ahol nem eszünk alattuk, nagyon tetszene!.na mindegy ...summa summarum úgy gondoltam, innen már szinte félúton vagyok a töltéshez... ott viszont nem a strand azaz a majális mostani helyszíne felé karikáztam balra, hanem a régesrégi felvonulások egyenes útvonalán egészen a Marosig... nem lent az erdőben , hanem a szárazhídon, Szeged felé, az autós csárdáig (az azóta lett), de onnan már egy homokos autóúton a Marosig...jobbra nézve láthattam, sejthettem a campinget, de az eredeti majális átalakult helyszínét is.... a zöld ugyanaz volt... meg a fák, még nagyobbra nőve....eszembe jutott, hogy mondtam én itt még harcosan Juhász Gyulától heves májusi verset , új vallomást is a színpadon, iskoláskoromban, átéléssel, lelkesen, emlékszem...:

Minden szerelmet, amely bennem égett,

Mint égi tűz és kárhozati láng,
Melytől kigyúltak bennem messze fények
S ragyogtak földi fároszok gyanánt,
Minden szerelmet most rád pazarolva
Szeretlek nép, munkás és szenvedő,
Te vagy reményem óriási tornya,
Mely mélységekből az egekbe nő.
Te vagy egyetlen és végső szerelmem,
Minden nyaramnál forróbb hevületben
Ölel dalom és csókol énekem,
Anyám te vagy s te vagy a gyermekem!

Minden gyűlölség, amely bennem égett,
Mint ifjú vadság és mint férfi gőg,
Mely boldogított, mint a drága mérgek
A mámoros ivót, halált hívőt,
Minden gyűlölség szálljon most felétek,
Kik a szabad jövendőt félitek,
Kik renyhe jólét párnáin henyéltek
S tagadjátok az egyetlen hitet:
Hogy szent az élet és hogy szent az ember,
Ki jövőt épít, mint korállt a tenger,
Ki a sötét odúkból fényre vágyva,
Majd győzni fog a földön nemsokára

a Maros csak folyt..... ugyanúgy mint akkor s mint följebb, itt most rábukkantam a nevezetes emlékkőre, a Nemzeti Parasztpárt marosi dereglyén történő alapitásáról ("a haza sorsáért felelősséget vállaló emberek" által...1939-ben.. mégpedig alapításának emlékére 50 évre rá állitották ...(1989.ben)

..hiába, nem tudtak semmit megakadályozni, pedig a 39-ben...ekkor kezdődtek és haladtak előre a szörnyűségek...

....

visszafordultam...

fent a szárazhídon az út mellett láttam egy pipacsot, ezért: muszáj volt megállni és lefotózni

ez őrzött valami régi májusit... vagy korábban is jött .. ezzel a nyári meleggel?

visszafelé elindultam volna a majális mostani helye felé, amerre szoktam menni a Marosra máskor is,

de olyan tömeg özönlött és torlódott, gyalog, biciklin, autóval, hogy teljesen és végleg visszafordultam

egyenesen a gy.. cuki felé, hogy ott valamivel felüdülhessek.....

de most ott is sokan voltak.. és egy elég kellemetlen epizóddal zárult a Majálisom:

ücsörgök az asztalomnál, elmélázva, fagylaltom kanalazgatva, mikor hirtelen egy durva erős hang az asztalomnál a mellettem levő szék támláját megragadva mondja leülhet-e ide? tettem a jobb kezemmel egy kitáró mozdulatot, az idősebb markáns arcú ember felé, de már harsog tovább, provokálva, hogy vagy vigye el a széket?... s már viszi is el dühösen arrébb . mondom, persze leülhet az asztalhoz... de sértődötten a széket elhúzva az asztaltól távol ül le rá, és nyalogatja a tölcsérből dúlva-fúlva a fagyiját: s még elmorogja oktató hangon mintegy magyarázatul és leckeként, a bölcs közmondását: " szóból ért a magyar"

a colámat már bent ittam meg a hűvös belső helyiségben egy másik asztalnál, a dúló-fúlóra rá hagytam a kintit....valahogy nem volt kedvem ott maradni...

érdekes, én nem csak szóból értek, gesztusokból is... sok mindenből ...a szavakból meg a mögöttes jelentéseket is, persze.... nagyon is értem.