...igen

s akár hiszitek, akár nem...

a festő(m)é az volt
(akárki akármit gondol)

de hát ő költeményeket rajzolt
s költői volt hétköznap is olykor

gyöngybetűkkel kalligrafálta
hosszú papiroson
az óriás intelmét
mit egyszer rég
elmondott
majd lemásolt nekem
saját rokonérzéseivel
mit élt is
költőien
s ahogy ránézett
a világra
egy fűszálra egy virágra
vagy akár rám
a szemem mély kútnak
találva
bár végül is
nem merült benne el
teljesen
mint egyszer szerette
volna s mondta
a fehér templom mellett
a zöld fenyők alatt

hol elhitte s hitette
hogy minden ízületünk
egymásnak lett teremtve
s tényleg tökéletes volt
szinte eggyé-fonódva
köztünk a harmónia
"zöld erdőben,
zöld mezőben"
andalogva
kékalába
zöldaszárnya
madarak között
minden második
lépésünknél
meg-megállva
és dalolva
szívünkkel is
chagallok-ként
szállva
az út fölött


aztán egyszer adott
egy pecsétgyűrűt is
egy fehér  asztalnál
tanú mellett
(ki famulusa volt)
egy tízfillérest,
aranypapírral befedve
azt híve evvel
birodalma
alattvalójává
fogadott
de én sose
kedveltem
uralkodókat
se osztozni
hódolatukban
nem illett
a képbe bele
de megvan ma is
a "gyűrűje"
az ékszerdobozomban
s a madár is vele....

micsoda madár

a többi
elszállt

én csak a művészetet
szerettem
s valójában eredőjét
az istenit
benne is
már tudom

míg össze nem dőlt
az álkép-idol

de a szerelme
az költői volt
(akárki akármit
 mond)


őszre elhervadtak mind a virágok
szemembe a festék befolyt
eső mosta sárossá az utat
s becsukódott egy ajtó

de maradt még egy
citátuma így postumus
ezt hallom a hangján
és levelében ott lapul
egy fiókban még valahol:

mert erős a szerelem 
mint a halál...

igen, a szerelmünk
énekek éneke volt


és ma is átüt halálon
időn helyeken
bezárt ajtón
és lábnyomokon



























lám most is itt van...

mert az emberek halnak
de a szerelem halhatatlan

 olyan ritkán megyek (mehetek) moziba, mert abszolút nem "nekem való" filmeket játszanak a mi mozinkban (elsőre majdnem azt írtam, hogycsapnivalókat, de öncenzuráztam, nem akarok senkit se megsérteni,belátom, hogy a közízléstől elhajlok. (a minősítést most inkább hagyjuk)

Én teljesen gyanútlan voltam, (öröknaiva)

és valójában a jó szinésznők miatt mentem,,, csak a plakátra nézve

gondoltam, ha üzleti fogás is, a szerepeltetésük, (mi nem az?), már az a tény, hogy játszanak a filmben, némi garancia, arra, hogy valamiért megéri elmenni a filmet megnézni, elsősorban az örök Annie Hallra gondoltam.. tényleg hatvanon túl is lehet mondani, ugyanaz a(z elbűvölő) figura....

azért nézni, ha néha fejcsóválva is, jó volt, ezeket az amerikai jóhumorú, bolondos, önirónikus és igazán -női mivoltukban is -élni akaró és tudó vagy legalább is megpróbáló nőket....(vagy hogy stilszerú legyek a szóhasználatban: "klassz csajokat"....(Tényleg jó szinésznők, megérte megnézni őket!)

(és par excellence mennyivel költőibb a vulgáris és alpári "döglődik"-nél, aminek használata viszont nem is annyira ritka! - színpadtól függetlenül)

már kezemben a könyv  476 levéllel..

ott vagyok leghátul...

az első levél dátuma 1926....
 érdeklődéssel hallgatjuk az irodalomtörténészt, aki sajtó alá rendezte a leveleket (korábban a dedikációkat)

bár tartom, hogy a lényeg a művek...a versek...mindentől függetlenül is (de ez azt hiszem, ez a gondolat ,még a levelekben is jelen van!)

Bíró-Balogh Tamás  az az irodalomtörténész, ki a dedikálások után a leveleket gyűjtötte össze és lesz folytatás is (külön a Fanni-Mik levelezés)...igazán szenvedélyesen, lelkesen , elhivatottsággal végzi munkáját...és érdekesen is tud beszámolni is róla...

és nagyon alapos ... még a múltkor említettem neki, hogy anyukámtól hallottam, hogy egy bálban itt Makón, a Koronában, lánykorában, egyszer táncolt Radnóti-val, hogyhogy? s milyen volt?-kérdeztem;  közös ismerőseik társaságában voltak, ott mutatták be neki... komoly,szimpatikus fiatalember volt, - válaszolta anyu , teljesen tárgyilagosan, csak ennyit -de sajnos többet nem is kérdeztem ... ( József Attila meg iskolatársa volt... Juhász Gyula meg a nagynéném tanárja a gimnáziumban....stb... ezek megszokott, természetes "tények" voltak nálunk; irodalmi mindennapok)

nos, a precíz irodalomtörténész s a lelkes forráskutató  most"van-e valakinek Radnóti -levele?" -kérdezte, félig viccesen, de sose lehet tudni alapon,  így fel is hozva  a báli  esetet, mert hogy "állítólag járt itt  Makón is Radnóti"... hű de felcsattantam, nem "állítólag" járt itt!  anyám miért mondott volna valótlant, csak sajnos igazolni nem tudom, és tőle meg már nem kérdezhetek meg, de más szemtanuktól se igen lehetne, további részleteket, ennyi év után.....Levelet - ez bizonyos - nem irt Radnóti, azzal nem tudok szolgálni...

DE van egy másik s szomorú, (közvetetten)  személyes vonatkozásom is .. belenéztem a könyvbe, az utolsó levélből, ill levlapon, amit Körmendi Zoltánnal közösen írtak, Vácról, 1944 május 28-án "Indulás előtt pár perccel írom e sorokat, itt találkoztam az "Orfeusz nyomában " költői mű szerzőjével, és együtt megyünk (...) Zolitok

majd a végén ill a másik oldalon ez áll: "Az útra Zoltánnal indulunk, de másik társaságban vagyok. a végcél ugyanaz. Ölélelés, kézcsók ,Miklós"

s a lábjegyzetben magyarázatul : A végcél a szerbiai Bor

Apámnak is az volt...


(de ott nem hiszem , hogy találkoztak, (több tábor volt ott...), vagy ki tudja... A többi néma csend.)

a két kisgyerek a kocsiban egymásra nézve mosolyogva kommunikál nonverbálisan - de láthatóan tökéletesen értve egymást...a kocsijuk és ők maguk is egy hullámhosszon...

mögöttük - a gyerekkocsikat tolva - kissé elhízott fiatal anyáik  is mély egyetértésben, szintén, de ők szavakkal, s elég hangosan, hogy elmenőben is visszhangzik bennem a mellettem elejtett mondatfoszlány: ...igen, elmúlt az a része az életünknek...

és én most...., mire gondoljak....miután egy irodalmi kérdéssel fordultam brilliáns elméjű, minden  részletet aprólékosan ismerő, megtanuló régi barátnőmhöz, akivel órákat dumáltunk a koleszban egy szekrény tetjén egyetemistakollegista korunkban ( vagy 65 éve persze)...(Dosztojevszkij lóverő álomjelente merült fel a fb-on valami kapcsán egy "beszélgetésben" (netán Nietzche meg a Torinoi ló...)

és ő pár perc elmúltával közli, kikapcsolás után, visszaírva cseten, hogy ő már  semmire nem emlékszik, mert időközben... (nem is írom tovább)....


Beszélgessünk hát, amíg tudunk! míg van miről, emlékezzünk míg van mire....!

mint mikor ébredés után tudod
hogy gazdag sokszinű álmod volt
az éjjel de reggelre
minden feledve

lassanként így gondolok
vissza múlt életemre

s mint ahogy napközben jöhet
egy rokonmozzanat mi előhivja
már feledtnek hitt álmom

így jön elő múlt életem
minden mozzanata
egy elejtett magból
lombbá bokrosodva

mert minden ami elmúlt
életre kelthető

ha mindenre figyelsz
semmi nem múlik el
nyomtalan

mindennek nyoma van
akár élet akár álom

(az élet is álom,
csak fordított irányból)

 ...madam Chauchat testén...

inkább

úgy látszik tudok még  hiányozni "látásból", még olyan embernek is,  akiről fogalmam sincs kicsoda

lehet, hogy tényleg ritkábban "látszom", (már más is mondta egyébként)...

hiába már nincs tele velem a város.... :)

sőt, máris olyan mintha nem is lennék benne, csak néha mint egy jelenés?

íme, a kérdések a napló bejegyzésből: április 27.

"Nem volt butaság az a régi szokás, amikor megszemélyesítette a naplóiró a naplóját. Vagy legalább így kezdte a bejegyzését: Kedves Naplóm! Mert ha formálisan is, de ez hallgatótársat teremtett, motivált  - és elejét vette annak, hogy azt érezze a naplóíró, hogy a semmibe, a levegőbe, magában beszél , n. b. monologizál. -

Azt hiszem  (ez most lóugrás) , de ezért is van szükségszemélyes Istenre, akivel lehet beszélgetni, vagy legalább isakihez lehet szólni. -

Na majd folytatom, addig eldöntöm kinek, kihez...."

és akkor pár nappal később  könyvből,("Az üzenet" )
itt a "válasz":


"Mondd el naponta Istennek, amit igaznak érzel. Ha dühös vagy, légy dühös. Ha hálás vagy, légy hálás.ha frusztrált vagy, ha valamit megkérdőjelezel, akkor közöld ezt. Minden nap legyen Beszélgetésed Istennel.És ne csak egyféleképpen! Végezd el papíron... és légy kész arra, hogy a legmeghökkentőbb válaszokat kapod majd...."


(Mondjuk e könyv írójának már van gyakorlata ebben)